Támogatlan zakuszka

Hajtva az időszűkülettől, az idén erkölcstelen ajánlattal álltam elő feleségem elé. Azzal az erkölcstelen ajánlattal álltam elé, hogy a paradicsomot turmixoljuk össze magostól hajastól és úgy tegyük el télire mint paradicsomlé. Azaz ne mind passzírozzuk annyit, mert elgondoltam, hogy a drága magja és haja a paradicsomnak kárba vesz.
A zakuszka dolgában is ilyen erkölcstelen módon jártunk el, a kápiát nem sütöttük le, nem húztuk le a haját, hanem zutty mindent a turmixba és úgy főztük fel. Még babér levelet sem tettünk, mert első ránézésre a babér leveles plikkre, van még bőven babér levelünk, de aztán mikor jött az a rész, hogy babér levelet kell betenni a zakuszkába, nem volt benne egy fia babér levél sem.
Ilyen újító, reformer, bevállalós család vagyunk mi.
Ez a hajas dolog, hogy mindent meghagytunk a hajában, eszembe juttatott egy családi jelenetet, amikor apám arra kérte anyámat, hogy a megmaradt krumplit úgy hajastól süsse meg a lerben. Szoktuk zsírral kenve enni. Nem olyan idők voltak, mint ma, hogy tele voltak volna az üzletek polcai mindenféle kurvakapitalista élelmekkel, mint ma. Mondjuk akkor el sem mertem volna képzelni, hogy ezt a mai bőség áradatot meg fogom érni, és ez sem fog tetszeni nekem, hogy ez a kurvakapitalista bőség áradat ilyen pszicho izékbe fogja kergetni törékeny lelkemet. Mindegy.
Anyám szegény mégis meghámozta a krumplit, mert utólag mondta, hogy fele rothadt volt, de apám valamiért ideges volt és mikor meglátta a meghámozott sült krumplit, a kagylóba vágta idegesen.
Akkor nem értettem, de ma teljesen átérzem miben voltak a szüleim, a nyomor, a kilátástalanság, a stressz, ilyen dolgokban tombolta ki magát, mert más útja ennek nem volt.
Olyan ez, mint amikor valakit igazságtalanul lekommunistázok asztallal együtt, mert az igazi rohadékok szemébe nem vághatom a tál hajatlan sült krumplit.
Nem emlékszem, mi lett aztán a krumpli sorsa, de mi a család együtt voltunk mindig és túléltük a nehéz időket.
Így a hajas dolgokról.
Ez a támogatlan zakuszka akció, egy pilot konspirációm kellett volna legyen a műszalámis kurvakapitalista világ ellen, ezért úgy okoskodtam, hogy ez a támogatlan zakuszka ne legyen európénzből csinálva, hanem önerőből saját kertben és saját kezűleg.
A mag sajnos globalizációs termék, de a konspiráció következő lépése az lett volna, hogy visszafogom a szebb, nagyobb egyedek magjait jövőre.
Szépen kinevelem a palántát, abban hiba nem volt, ki is ültetem a saját pürlogomra (parlag...a románok így is nevezik a nagy földet), kiszenvedem, kiizzadom és kitépem a megannyi burjánt, ahányszor csak kell. Meg is nőnek szépen a paprikák, gogos, kápia, vinetta, paradicsom, de vegyszer híján beléjük üt mindenféle nyavalya, ragya, minden nemnek a hozzá illő nyavalyája, kukaca, csúszó-mászó élősködője és így tovább.
Hogy mindezt elkerüljem, még zöld állapotban leszedtem és steril helyen hagytam beérni kissé. Így tudtam valamennyire megmenteni a konspirációhoz szükséges elemeket.
Hát nem éppen hagyományos zakuszka lett belőle, de mindig azt mondom, a semmihez viszonyítva a valami mégis több. Minden esetre jó íze van, egy pár szalámi rúddal biztos rövidebb lett a kurvakapitalista, így a konspiráció csak elérte a célját.
Igaz csak valamennyire érte el a támogatlan zakuszka a konspirációs célját, mert kiszámoltam, hogy a befektetett munkám értéke a kertbe, miegymásba, legyen mondjuk száz, és mindezt készen megveszem mondjuk húszért.
Rájöttem, a mezőgazdasági támogatások arra hivatottak, hogy bebizonyosodjon, támogatás nélkül az ember képtelen bármit is termelni, tehát nem éri meg, de ha mégis valahogy kitermeli támogatással a bármit, nem tudja úgy eladni, hogy annak valami értéke legyen, ha ugyan bármennyiért el tudja adni.
Kell a zakuszka, olyan olcsó minden, hogy nem éri meg pickolódni vele házilag, viszont nincs pénz megvenni a hozzávalót, így maradunk zakuszka nélkül.
Olyan olcsó minden, hogy nem tudom sem eladni, sem megvenni.
Ehhez már másféle konspiráció szükséges...

2 megjegyzés:

  1. Így van ez. Ha a ráfordítás oldaláról nézünk, akkor kevés ami megéri. Kíváncsiságból én is tettem egy hevenyészett matekolást s az jött ki, olcsóbban adja a multi a hal kilóját, mint amennyiben nekem van a horgászatból. De ugyanez vonatkozik a szárított gomba gyűjteményemre is. Hogy ne is említsem a lekvárfőzést! Ez csak három példa, lehetne több is! Csak is több! :)

    VálaszTörlés
  2. Ha még lenne egy zsíros nyugdíj mindemellé, az ember nem nézné mi mennyi, és tiszta élvezetből csinálná.
    De amint én látom a fényes jövőmet (mint fényevő), nem lesz egy fia nyugdíjam se, úgyhogy lehet még rászorulok a zakuszkás receptemre.
    Azért jó, ha van az embernek rutinja a haszontalanságban...

    VálaszTörlés