Unalomig
elcsépeltem már ezt a témát. De csak én csépeltem unalomig ezt
a témát, mert amíg én csépelek itt rutinosan, és amíg a
rózsaszín lepkékre várók is rutinosan várnak, addig a Yisk
üzletlánc hódít.
Nincs
nekem bajom semmilyen üzletház lánccal. Sőt. Egy modern
beszerzőhely nekem, kedves fogyasztónak. Nem az üzletházak
nyomulása a mi tragédiánk, hanem ahogy a zsidó szokott
siránkozni, hogy miért csak az utca páros számú házaiból hajt
be bért, jó lenne az utca páratlan számú házaiból is a bért
behajtani.
Nekem
magunkkal van bajom.
Olyan
barmok (literar/non literar) vagyunk, akik nemhogy megérdemeljük
vezetőinket, vezéreinket, példaképeinket, hanem egyenesen ránk
vannak szabva, erre van szükségünk, értük élünk, méghozzá
hűségesen.
Mert
mi a Yisk lényege? Nem kell mindjárt a nagytőkés kapitalistákra
gondolni, mint valami értelmes lényekre, akik arra pályáznak,
hogy elnyomják a magunkfajtákat. Egyszerűen számolnak, felmérnek,
és azt veszik észre, hogy né, a többi barom népek közé
sorolódik még ez a kis ország népe is, és még nincs Yiskjük.
Nosza építsünk nekik is minden városba egy egy Yisket. Ez a
marketing része.
Ami
az árú készletét illeti, a Yisk egy borzalmasan szegényes,
primitív és gagyi lakberendezési készlettel tolja elénk a képét,
hogy attól az embert a hideg kirázza. Egy valamiféle mini Ikea,
sarki boltos variánsban, a piaci kínai minőségben. De puccos
üzletházban.
Mint
egy kivikszolt bódé, melyben az utcai palacsintát öltönyben kell
megenni. Ha már parádé, legyen az az öltöny kiizzadt, retkes
testre felvéve. Hogy originál legyen.
És
megy. Nemcsak megy, de most már fejlődik. Most már minden
valamirevaló negyedben akar nyitni egy egy Yisk. Mert a Yisk az Ikea
előtemploma. Az Ikeába az ember belép az isten országába, a
Yiskbe csak néha imádkozgatni. A kártieres csórok mennek a
Yiskbe.
Mondom,
nincs nekem ezzel bajom. Nyisson.
Nekem
ezzel az a bajom, hogy a Yisk nyit és nem mi nyitunk.
Mert
mibe került volna azt mondani egy okos embernek: nosza alkossuk meg
a magyar lakberendezést? Lefogadom, pro bono került volna lelkes
csapat, akik megdizájnolják a magyar lakberendezési trendet.
És
ha van már egy elképzelt trend, csupán ezrelékéből a lopott
közpénzekből meg lehet rendelni azokat a lakberendezési
kellékeket, és részvénytársaság formájában nyitni lehetne
legalább három nagy üzletet, csak magyar gyártotta termékekkel.
Nem
részletezem, miért kell ezt csinálni. Le kell szoknom arról, hogy
hülyéknek magyarázkodjak.
De
ha magyar és nemzeti érzületről beszélünk mostanság, akkor ez
kellene legyen nekünk az elsőbbség. A gazdasági élet
felpezsdítése. A létnek a miértje.
Minden
más megközelítése ennek a kérdésnek csak háborút szül. És
háború után ugyanoda jutunk vissza, hogy noha vannak hősök, de
csak balfaszok maradtunk.
Azért
az tiszta röhej, hogy tölgyfáink rönk formájában, bükk fáink
tűzifa formájában mennek kifelé, és mi megvesszük az éhbéren
legyártatott kínai tölgykinézetű bambuszfélét, párnáinkba
begyömöszölik a sok szecskázott pévécét, és nekünk nincsenek
már libáink, amiknek tollából párnának valót téphessünk.
Magyarán
kimegy ezres érték százban és bejön százas érték ezresért.
És akkor ájulunk itt, hogy a kurva kapitalisták. Hát senki nem
kéri, hogy menj a Yiskbe, de mész, mert nincs más hova menned.
És
ennyi.
Nem vagyok tőkés, nem tudok beszállni pénzzel, de vannak lehetőségek a pénz beszerzésére.
VálaszTörlésVannak az un. crowdfunding oldalak, melyek segítségével pénzt lehet összeszedni adományokból egy adott ötletre. Ha az ember jól tudja tálalni az ötletet és valamelyest egyedit/újat akar létrehozni, akkor adnak a támogatást. Jól elő kell készíteni az ötletet, lehetőleg illusztrálni, demózni.
Nincs olyan túl nagy anyagi felelőssége a dolognak, persze ronthat az ember hírnevén, ha nem sikerül megvalósítani.
Természetesen a befektetőknek kell valamit igérni cserében:
5 dollár fölött egy köszönő tábla (deszkából).
pl. 40 dollár fölött egy széket.
150 dollár fölött - asztalt székekkel.
1000 dollár fölött valami nagyobbat, stb.
Tisztában vagyok azzal, hogy a Kárpát-medence magyarjai nem fogják pénzelni az ötletet, részben a szegénység miatt, részben az irigység miatt, tehát vagy a nyugati magyarokat kell megszólítani, vagy globálisan minden embert. Utóbbi esetben nem biztos, hogy be lehet vetni a magyar kártyát...
Ilyen oldal pl. a https://www.kickstarter.com/, ahol csóró keleteurópaiak nem is rúghatnak labdába.
De van más is: https://www.indiegogo.com/
Persze az ember tisztában kell legyen azzal, hogy mennyi pénzre van szüksége a brand megteremtésére, promóra, készletelfelhalmozásra, bemutató üzlet(ek) létrehozására.
Ki kell jelölje a mérföldköveket, mert egyszerre nem tudja meghódítani a világot... de ha a minőség/ár arány elég jó, akkor majd könnyebben tud terjedni.
Itt vannak példák sikeresebb kezdeményezésekre:
https://www.kickstarter.com/projects/iskelter/caddy-tech-meets-furniture?ref=nav_search
https://www.kickstarter.com/projects/smartdeco/smartdeco-furniture?ref=nav_search
Ez is egy lehetőség.
Szerintem hiányzik az a negyven év, tőkében, tapasztalatban, ami a k rva kapitalistának nem maradt ki. Mi meg felnőttünk a szocializmusban, s mondhatjuk-e, hogy mi vagyunk a balfaszok? Sem idő, sem tapasztalat, sem tőke felhalmozására nem volt lehetőségünk. Értem én a jó és előremutató szándékot, a dühöt, csak nem biztos, hogy önostorozássá kell válnia ennek. Kívánom sikerüljön valamit létrehozni az elképzelésből. (Hajrá Attila! )Vállalkozásban dolgozom én is, tudom miről van szó.Sok lehetőséget vettek el ezek a k kapitalisták előlünk, mert teljes mellszélességgel ránk szabadították őket. ( A nagy támogatásokat is ők kapják!!!) Lehetőség sem volt igazán a megerősödésre. Jysk-be pedig nem megyek. ( Pedig itt is van, Magyarországon) Azért se!
VálaszTörlésAnna
Én nem akarok saját zsiszket létrehozni. Meg rohangászni a józsiknak megfelelő munkahelyeket teremteni, hogy kezüket se föld, se fűrészpor ne szellintse meg.
VálaszTörléscsak felvázoltam egy lehetséges gazdasági tervet, hogyan mentsük meg legalább azt a pénzt, amit a zsiszkeken keresztül, önként utalunk ki az országból.
Meg aztán ha valami olyat álmodok, amit közösen nem lehet létrehozni, mert nemcsak eljózsisódtunk, hanem el is hittük, hogy képtelenek vagyunk bármire közösségileg, bocsátassék meg nekem a naiv asztalosnak.