A zsiszk dosszié

Unalomig elcsépeltem már ezt a témát. De csak én csépeltem unalomig ezt a témát, mert amíg én csépelek itt rutinosan, és amíg a rózsaszín lepkékre várók is rutinosan várnak, addig a Yisk üzletlánc hódít.
Nincs nekem bajom semmilyen üzletház lánccal. Sőt. Egy modern beszerzőhely nekem, kedves fogyasztónak. Nem az üzletházak nyomulása a mi tragédiánk, hanem ahogy a zsidó szokott siránkozni, hogy miért csak az utca páros számú házaiból hajt be bért, jó lenne az utca páratlan számú házaiból is a bért behajtani.
Nekem magunkkal van bajom.
Olyan barmok (literar/non literar) vagyunk, akik nemhogy megérdemeljük vezetőinket, vezéreinket, példaképeinket, hanem egyenesen ránk vannak szabva, erre van szükségünk, értük élünk, méghozzá hűségesen.
Mert mi a Yisk lényege? Nem kell mindjárt a nagytőkés kapitalistákra gondolni, mint valami értelmes lényekre, akik arra pályáznak, hogy elnyomják a magunkfajtákat. Egyszerűen számolnak, felmérnek, és azt veszik észre, hogy né, a többi barom népek közé sorolódik még ez a kis ország népe is, és még nincs Yiskjük. Nosza építsünk nekik is minden városba egy egy Yisket. Ez a marketing része.
Ami az árú készletét illeti, a Yisk egy borzalmasan szegényes, primitív és gagyi lakberendezési készlettel tolja elénk a képét, hogy attól az embert a hideg kirázza. Egy valamiféle mini Ikea, sarki boltos variánsban, a piaci kínai minőségben. De puccos üzletházban.
Mint egy kivikszolt bódé, melyben az utcai palacsintát öltönyben kell megenni. Ha már parádé, legyen az az öltöny kiizzadt, retkes testre felvéve. Hogy originál legyen.
És megy. Nemcsak megy, de most már fejlődik. Most már minden valamirevaló negyedben akar nyitni egy egy Yisk. Mert a Yisk az Ikea előtemploma. Az Ikeába az ember belép az isten országába, a Yiskbe csak néha imádkozgatni. A kártieres csórok mennek a Yiskbe.
Mondom, nincs nekem ezzel bajom. Nyisson.
Nekem ezzel az a bajom, hogy a Yisk nyit és nem mi nyitunk.

Mert mibe került volna azt mondani egy okos embernek: nosza alkossuk meg a magyar lakberendezést? Lefogadom, pro bono került volna lelkes csapat, akik megdizájnolják a magyar lakberendezési trendet.
És ha van már egy elképzelt trend, csupán ezrelékéből a lopott közpénzekből meg lehet rendelni azokat a lakberendezési kellékeket, és részvénytársaság formájában nyitni lehetne legalább három nagy üzletet, csak magyar gyártotta termékekkel.
Nem részletezem, miért kell ezt csinálni. Le kell szoknom arról, hogy hülyéknek magyarázkodjak.
De ha magyar és nemzeti érzületről beszélünk mostanság, akkor ez kellene legyen nekünk az elsőbbség. A gazdasági élet felpezsdítése. A létnek a miértje.
Minden más megközelítése ennek a kérdésnek csak háborút szül. És háború után ugyanoda jutunk vissza, hogy noha vannak hősök, de csak balfaszok maradtunk.
Azért az tiszta röhej, hogy tölgyfáink rönk formájában, bükk fáink tűzifa formájában mennek kifelé, és mi megvesszük az éhbéren legyártatott kínai tölgykinézetű bambuszfélét, párnáinkba begyömöszölik a sok szecskázott pévécét, és nekünk nincsenek már libáink, amiknek tollából párnának valót téphessünk.
Magyarán kimegy ezres érték százban és bejön százas érték ezresért. És akkor ájulunk itt, hogy a kurva kapitalisták. Hát senki nem kéri, hogy menj a Yiskbe, de mész, mert nincs más hova menned.
És ennyi.

3 megjegyzés:

  1. Nem vagyok tőkés, nem tudok beszállni pénzzel, de vannak lehetőségek a pénz beszerzésére.
    Vannak az un. crowdfunding oldalak, melyek segítségével pénzt lehet összeszedni adományokból egy adott ötletre. Ha az ember jól tudja tálalni az ötletet és valamelyest egyedit/újat akar létrehozni, akkor adnak a támogatást. Jól elő kell készíteni az ötletet, lehetőleg illusztrálni, demózni.
    Nincs olyan túl nagy anyagi felelőssége a dolognak, persze ronthat az ember hírnevén, ha nem sikerül megvalósítani.

    Természetesen a befektetőknek kell valamit igérni cserében:

    5 dollár fölött egy köszönő tábla (deszkából).

    pl. 40 dollár fölött egy széket.

    150 dollár fölött - asztalt székekkel.

    1000 dollár fölött valami nagyobbat, stb.


    Tisztában vagyok azzal, hogy a Kárpát-medence magyarjai nem fogják pénzelni az ötletet, részben a szegénység miatt, részben az irigység miatt, tehát vagy a nyugati magyarokat kell megszólítani, vagy globálisan minden embert. Utóbbi esetben nem biztos, hogy be lehet vetni a magyar kártyát...

    Ilyen oldal pl. a https://www.kickstarter.com/, ahol csóró keleteurópaiak nem is rúghatnak labdába.

    De van más is: https://www.indiegogo.com/

    Persze az ember tisztában kell legyen azzal, hogy mennyi pénzre van szüksége a brand megteremtésére, promóra, készletelfelhalmozásra, bemutató üzlet(ek) létrehozására.
    Ki kell jelölje a mérföldköveket, mert egyszerre nem tudja meghódítani a világot... de ha a minőség/ár arány elég jó, akkor majd könnyebben tud terjedni.


    Itt vannak példák sikeresebb kezdeményezésekre:
    https://www.kickstarter.com/projects/iskelter/caddy-tech-meets-furniture?ref=nav_search

    https://www.kickstarter.com/projects/smartdeco/smartdeco-furniture?ref=nav_search

    Ez is egy lehetőség.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem hiányzik az a negyven év, tőkében, tapasztalatban, ami a k rva kapitalistának nem maradt ki. Mi meg felnőttünk a szocializmusban, s mondhatjuk-e, hogy mi vagyunk a balfaszok? Sem idő, sem tapasztalat, sem tőke felhalmozására nem volt lehetőségünk. Értem én a jó és előremutató szándékot, a dühöt, csak nem biztos, hogy önostorozássá kell válnia ennek. Kívánom sikerüljön valamit létrehozni az elképzelésből. (Hajrá Attila! )Vállalkozásban dolgozom én is, tudom miről van szó.Sok lehetőséget vettek el ezek a k kapitalisták előlünk, mert teljes mellszélességgel ránk szabadították őket. ( A nagy támogatásokat is ők kapják!!!) Lehetőség sem volt igazán a megerősödésre. Jysk-be pedig nem megyek. ( Pedig itt is van, Magyarországon) Azért se!

    Anna

    VálaszTörlés
  3. Én nem akarok saját zsiszket létrehozni. Meg rohangászni a józsiknak megfelelő munkahelyeket teremteni, hogy kezüket se föld, se fűrészpor ne szellintse meg.
    csak felvázoltam egy lehetséges gazdasági tervet, hogyan mentsük meg legalább azt a pénzt, amit a zsiszkeken keresztül, önként utalunk ki az országból.
    Meg aztán ha valami olyat álmodok, amit közösen nem lehet létrehozni, mert nemcsak eljózsisódtunk, hanem el is hittük, hogy képtelenek vagyunk bármire közösségileg, bocsátassék meg nekem a naiv asztalosnak.

    VálaszTörlés