Szakmai didgok


Szóval, sose búsuljon senki, hogy minden szakma elszaródott.
Én már túltettem magam azon, hogy az asztalosság is a piros lámpás szakmák közé soroltatik lassan. Néha már cinikusan fogom fel, enyhe kárörvendéssel.
Az üzletházas vásárlói kultúra, az Ikeás rencszer engem is változtatásra, posztmodern paradigmaváltásra kényszerített.

Az asztalosság lelke a csapolás. Minden valamire való asztalos általában amit lehetett, csapolt. Ez valahogy olyan, mint a zenében a hangszer és a szintetizátor.
A gazdaság elvű piac rájátszott arra, hogy a csapolások eltűnjenek.
Lassan azon veszem észre magam, hogy már semmit sem csapolok.

Talán nem véletlen, hogy pontosan a nyílás zárókkal hagytam fel elsőre, mert azokat csapolás nélkül nem lehet összefogni. A modern technológia már nem munkában, folyamatokban gondolkodik, hanem mint a szalámi töltés: kilóban. Rá van tüntetve, hogy mely szalámi mennyi kilóra. Az ember ezt nézi először, aztán a minőséget.
Így az ajtókkal is, inkább a technológiát igazították a kilóhoz.

Az exkluzív bútorokat is olyan szépen átviszik a technológiás boszorkánykonyhán, hogy az ember észre sem veszi a turpisságot. Sokszor már még csavart sem használnak, hanem ezeket az MDF-eket ragasszák és festik olyan trükkösen, hogy antik kinézetűvé varázsolják. Bizony, szedtem szét olyan olasz bútort átalakítás végett, mely még engem is megviccelt, azt hittem fából van, de fenéket! Még a római oszlop faragása is szar mdfből (valami ocsmány préselt szar) volt, de baszottul fényesre lakkozva.

Úgyhogy a csavarozásos módszer is lassan vintázs lesz.
Hogy őszinte legyek, néha egészen jó megoldásokat lehet kiokumlálni velük.
Szerkezetileg sosem spóroltam a munkáimban. Ami kell egy masszív valamihez, azt megadom neki. Amit változtattam, az az illesztési módok. Mióta csavarban gondolkodok, a szerkezetek is megváltoztak.

A titka annak, hogy még akad munkája a posztmodern asztalosnak is (már aki kitartott eddig), az az, hogy nem mindig lehet fix méretre találni bútort.
Az alábbi képeken keletkező bútorok, egy intézményi ebédlőben fognak szolgálni, tányérokat akarnak tárolni bennük. Pont ez a konformáció nem volt sehol üzletben.
Az már az én kivitelezési ráadásom volt, hogy a préselt lemez szerkezetre fa külsőt szereltem. Nem ingyen, viszont kiló áron. Ezt úgy lehet elérni, ha a fa árára keveset számol rá munkadíjat az ember, viszont a törődést is minimalizálni kell.
Az első, hogy eleve gyalult fát veszek. Hiába drágább köbmétere a gyalulatlan fánál, a megmunkálás nem hozza ki a különbözetet. Ha én gyalulom, drágább lesz. A gyárilag gyalult fának, legalábbis amit itt kapni lehet, mindnek van valami hibája. Ne legyünk naivak, az osztrák kiviszi a krémet, ami selejtes, az bekerül a belső használatba. Így is a vásárolt anyag harmada használhatatlan.
Viszont trükközve, beforgatva, kiforgatva, ezt a veszteséget szűkíteni tudom.

Préselt lemezes kombinációval el tudom érni, hogy a végső ár nem rugaszkodik el nagyon a piaci valóságoktól. És mégsem csupán egy préselt lemez, hanem fa kinézetű bútor lesz belőle.

Szóval, ne félj semmit, az angyalos ágy kombinációja is facsavaros, de olyan sunyin gondoltam ki, hogy nem látszik egy fia csavar sem.

Úgyhogy, manapság nem igen vannak legendás asztalos fogások a kisiparban, magán manufaktúrákban. Talán a hobby szektorban. Vagy ott, ahol meg tudják kérni az árát.
Én nem az a kategória vagyok, ahol megkérhetem az árát. Amint mondottam, én embereket szolgálok ki, legtöbbjükhöz fűződik valamilyen függőségi reláció, barátság (ha nem is divat most ezeket így megnevezni). Amikor megkeresnek, nem azt nézem mekkorát kaszálhatok, hanem hogy miként hozzam ki olcsóbban és jobban, lehetőleg nekem is csurranjon valami.
Ezt nekem sokszor felhányták, hogy semmiféle marketing, menedzsment érzékem sincs, eleve túlélőként állok hozzá.
Ez igaz. Viszont azt a fajta hozzáállást nem tudom művelni, hogy kinek a seggébe és milyen mélyen nyaljak be, és hogy verhetem át, hogy minél többet tudjak kérni, aztán azon veszekedjek vele, hogy miért lett mégis gagyi a végtermék. Sokan azt is művelik, hogy miután átadják a rendeléseket, rákérnek jócskán előre nem látott kiadások címén. Ezt sosem műveltem, ha valóban is ráfáztam. Inkább rádolgoztam, semmint a számból segget csináljak. Ahogy mondja a Doom: „Your face, your ass, what's the difference”?

S akkor hagyok itt pár képet a muzsibácsi didgaiból.


A préselt lemez is tud strapabíró lenni és könnyen tisztítható.
A lábak is 80 mm-es eurocsavarokkal vannak megfogva.

Tiszta csavar minden. A szerkezet úgynevezett
eurocsavarokkal van összefogva, direkt a préselt lemezekre
találták ki.

A fa felületet is csavarozom, aztán gittelem.
Van egy eszméletlen jó, folyékony fának nevezett gitt,
magyar gyártmány, Boróka a neve.

Így néz ki a végtermék.
Letisztított ruszticizmus.
Piacorientált cinikus rusztika.

Régi, kidobott fogantyúk újra fényezése tökéletesen
illik a bútorhoz.

Segítség híján a szekérrel egészen be tudok
nyúlni az autóba. Ott csak ráhúzom.

Szalonképes szállítás.