Mit is akarok a “Mugophone sessions”-al? Felkarolni a csumbi zenekarokat? Kell e őket felkarolni? A fogyasztásaikból ítélve, amit itt három nap alatt megettek és megittak, nem úgy jött le nekem, hogy a kultúrát az éhezés gátolja. Sokkal inkább a több fésülködés a kelletnél, a rémesen kevés gyakorlat és tanulási vágy hiánya, és bizony a mindenki lehet sztár téves sztereótípiája. Ezekhez jó lenni annyit jelent, mint mindennap a megélhetési koldusnak adni, amivel tulajdonképpen fenn tartod a kéregetős, nemdolgozó életformát.
A mai világban valami hatalmas baj van az egyensúllyal. Emiatt van kibillentve a Föld is a normális pályájáról. Nincs egyensúlyban a Föld élete és mi fogyasztásunk. Nincs egyensúlyban a kultúrát teremtő és a kultúrát fogyasztó társadalom. Nincs egyensúlyban az emberi lény az erkölccsel.
Miféle egyensúlyt szeretnék itt megteremteni? Ezen töröm itt a fejem.
Amíg ezen az egyensúlyon töprengek, van egy thunbergi dilemmám, éspedig az, hogy mit kezdjek a Kólás flakonokkal? A kóla az ahogy Puzsér szeret ironizálni a bevásárló kosaras dagadt, hájas szubkultúrás proliról, nos ennek az unterembernek a highlife érzéshez szükséges jóléti itala ez a kóla. Én is élek vele néha. Főleg zsíros kajákkal kombinálva, esetemben a cukormentes verzió kifejezetten jól esik. Tehát underember vagyok. És igen, undorítóan hájas dagadt és proli. És foghíjas. És ősz. Szubkulti.
Ilyen amilyen vagyok, van azért szívem, és aggaszt a Föld sorsa. És nézem a kólás flakont, hogy mit kezdjek vele, hogy respektábilisan zöld maradjak egy adott konjunktúrában?
A vizes flakonokkal rendben vagyok, a tehenesnek adom, hogy tegye bele a tejet. Sok flakonra van szükség napjában. Ezennel a thunbergi dilemmát átpasszoltam neki, a lelkemen nem szárad annak elégetése.
De viszont a kólás flakonnal mit kezdjek, mert nem adhatom oda kólásan? Ha kólásan adnám a tehenesnek, valószínű nem hiába venné ajkára a nevem, sűrű káromkodások közepette. Szidna mint a bokrot, hogy na nézd a köcsögöt, dzsuvásan baszta ide nekem ezeket az üvegeket. És igaza lenne. Kinek kellenének kólásan azok a flakonok?
Gondoltam teszek egy apró thunbergi lépést az emberiség jövője sugárútján, és kiöblítem azt a flakont a kólától. Igenám, de nézem, hogy legalább fél liter víz szükséges hozzá, hogy azt kiöblítsem. Ez nálam még annál is bonyolultabb, mert fel kell szívnom azt a fél liter vizet előbb a kútból, aztán a pöcegödörből. Így többszörös ez az öko lábnyom.
Mondjuk, annyit elérek vele, hogy a thunbergi dilemmát átpasszolom a tehenesnek. Sőt nem is neki, hanem a kedves vevőnek, akihez jut a tej. Ő meg valószínű elegánsan a kukába ejti majd az üres tejes flakont, ami ugye kimosni már egy sokkal bonyolultabb procedúra, gondolván, hogy az utókor majd megoldja. Majd a Gréta összegyűjti és regenerálja.
Vaaagy, simán elégetem télen a kólás flakont és mindaz a kár amit a Földből kiszípolyoztam volna víz és áramenergia gyanánt a levegőbe repíteném egyéb szenny formájában.
A lelkiismeret harcomban azért elkezdtem, mérlegelni, vajon mi lenne a jobb? Kimosni, átpasszolni, vagy elégetni? Mit szólnak hozzá a teknősök?
Igen, volna egy alternatíva, hogy ne igyak több kólát. De flakonilag ez nem oldja meg a thunbergi dilemmámat, mert ugyanazt vízben is elfogyasztom akkor, legfeljebb csak nem kell kiöblítsem, illetve nem kell elégetnem, hanem csak simán passzolnám a tehenesre a felelősséget.
A kúti viz kizárt, mert az egész tektónikus lapon a vízréteg tele van nehéz fémmel.
Meg aztán áldoznom kel a puzsérisztikus telekosaras hájas dög proli státusomnak is ezzel a kólával, ami bár műanyag, de igen jól csúszik disznófősajttal, szalonnával, szalámival és egyéb húsneművel. Csúszna a hagymával is, igaz, ha a hagymától nem lennék rosszul, hogy egész nap azt böfögöm vissza. A kóla az teljesen rendben tartja a bendőmet, az, hogy a rozsdát is oldja, az még jobb, mert a zsírt szépen pucolja.
De mondom, nem folytonosan iszom a kólát, de attól nyugodtan fel lehet engem jegyezni a konzumidióta listára.
Mert hogy G5 párti vagyok vagy sem, attól még G4-ben azért repesztem a wifit. És valószínű Gréta is repeszti minimum G4-ben.
Mi egy páran már átestünk a biokertes tévelygéseken, már akinek volt kedve harmadíziglen is nekifogni, mi már tudjuk, hogy ez sem vezet sehova. Én aki hetedíziglen is nekifogtam, én már nagyon tudom, hogy ez a biokertes mentsük meg a Planétát ez csak egy harmad, negyedfokú jóga gyakorlónak, a klímavezérelt, irodamunkásnak a fejében jelent megváltást, meg a kedves Grétának (ki talán egyedíziglen sem gyomlált biokertet), de nekem, aki krónikusan izzadok a munkától, ezek a szép mesék mit sem jelentenek.
Életem jutalma a halál. Ezt bevállalom. És tetszik, nem tetszik, előbb vagy utóbb mindenki megvilágosodik efelől. Jógázik e vagy sem, mindegy. De az se baj, ha mind hájas, foghíjas kólafogyasztóra is, az éj leple alatt jön rá a vég, hogy mit sem tud róla. Tudatosan, vagy sem, minmeghalunk.
Elküldtem a Muskóczi első füzet gépiratát fizikálisan is egy másik kiadóhoz, hátha könnyebben beleolvas. Nem kaptam visszajelzést, hogy eljutott e a célhoz. Hát várom, hátha mégis. Ha az idén innen sem jön visszajelzés, elgondolkodom egy könyvkiadón. Talán Kínában ki is nyomtatnák, mert látom felénk mindenki impotens.
Szóval. Ez a szosel disztanszolás (szociális távolságtartás) szintet lépett. Ezzel a koronavírusos dologgal a társadalmi létforma még inkább felhígult, a szociális depresszió akkora, hogy már nem is érzik hiányát az emberek a társaságnak.
Ha ketten vagy hárman összegyűlünk, a semmit tevést előbb utóbb áttranszponáljuk a képernyők elé. Így nem kell sem empatikusnak lenni, sem semmi. Esetleg megesik a szívünk és egy lájk esdeklőnek nyomunk egy lájkot. Lássa, hogy törődünk. De az se biztos. Minek a?
Hogy ez meg az kiadná egy könyvét? Mineka? Ott van millió Ébukk. Írjon Ébukkot. Úgysem olvassa senki, minek kinyomtatni is?
Hogy ez meg az idétlenkedik egy gitáron? És mi van? Ott van Van Halen, szevasz! Ingyen letölthetem, de minek azt is? Úgyis csak az első tíz másodpercet hallgatom meg.
Igenám, hölgyeim és uraim, de a kölcsönkenyér visszajár.
Az ami az íróban szánalmas, a gitárosban értelmetlen, úgy a te életed fölött is pálca töretik, és ugyanbiza nem lesz az se több, mint a nagybetűs Szánalom és a nagybetűs Értelmetlenség!
Csak ez a fő megvilágosodás hiányzik mindenik sikerkurzusból.
Mit akarok?
Már nem is tudom.
Akarok valamit?
 |
| Muskóczi történetei első füzetének az illusztrációi (kiállítás) |
 |
| A csendes figyelő sarka |
 |
| A stúdió |
 |
| A koncert |
 |
| A színpad |
