Fürjketrec step by step körüli gondolatok

Én már nagyon megértem egy díj megnyerésre. Kérem szépen adjanak már nekem is egy díjat. Van egy dolog, amiben biztos jobb vagyok bárki másnál. Kitartó munkámért és lelkes szenvedélyemért úgy érzem nagyon megérdemelnék én egy díjat.
Például a fürjketrec csinálók díját nekem nyugodtan átadhatják. Mert nincs fürjtartó a világon, ki több ketrecet csinált, mint én. És nemcsak ennyi, hogy sok fürjketrec, de sok értelmetlen fürjketrec. Van azért különbség egy végleges fürjketrec és egy örökké átalakuló fürjketrec között. Nos, én az örökké átalakuló fürjketrec csinálásáért érdemlek meg egy díjat. Az értelmetlen és örökké alakuló fürjketrecért.
Na de most azt mondtam, ez aztán a ténylegesen végleges, totál abszolút végleges fürjketrec lesz, amit csinálok, hisz már elkészült a fürjszoba, van benne kagyló, igaz víz még nincs, de a kagylóból vezet lefolyó, ki van meszelve a szoba, és árammal is el van látva.
Mindezt azután, hogy azt mondtam vége, a fürjezésnek vége.
Ennyire beszámítható vagyok. Egy komolytalan fráter, aki reggel egyet mond, estére mást csinál. Reggelre meg megint mindent fordítva csinálok. Feleségem is mondta egy párszor ebben az életben, hogy rajtam nem lehet kiigazodni. Ezért nem is veszi komolyan amiket mondok. Csak nézi micsinálok. Már nem is kommentálja. Ennyire nem hisz már nekem. Hogy amit lát sem hisz. Kezemben tarthatnák egy darab égő csillagot, sisteregne a húsom a napdarabtól, akkor sem hinne nekem.
Mert hogy sosem vagyok következetes. Nem vagyok kitartó. Mindig másba fogok. Erre meg rálicitálok a fürjekre. Hogy én ebben sem vagyok már következetes, hogy nem vagyok beszámítható. Mert most vagy számíthatnak rám a fürjek, vagy nem? Döntsem el.
Nem tudtam eldönteni, de megcsináltuk a fürjszobát.
Ingatlan befektetést vittem véghez. Az ablak körül is tettem szegő deszkát, mert az ég madarai kicsipegették az idők folyamán a purhabot. És micsa meglepődésben lehetett részük, hogy beestek az épületbe miután átrágták a purhabot. Na de most a deszka nem engedi őket csipegetni.
Még a macskánkban is több a következetesség mint bennem. Mert csak a beeső verebeket szokta elkapni röptükben, ha egy egy fürj kiszabadult a ketrecéből, nem bántotta őket. Ezt nem értettem meg, innen is látszik, hogy a macska milyen hozzám képest.
A sok kedves fürjes érdeklődőm tiszteletére, kik néha a gúgel megmagyarázhatatlan errorja miatt hozzám is betévednek fürjileg, eldöntöttem, hogy lefényképezem a the best of fürjketrec építésének a step by step fokozatait, és ha meg nem gondolom magam, némi magyarázatot is fűzök hozzájuk.
Mivel az én munkaerőm fabatkát sem ér in this days, azt mondtam, hogy amennyiben tőlem függ, hulladék illetve egyébre használhatatlan fából fogom összebütykölni a ketreceket. Jó fából mindenki tud ketrecet csinálni. De stift fából szerintem kevesen. Mert ahhoz vízió kell. Egy adott meglátás. Mert hogy fogsz neki méreteket betartani, úgy, hogy mindenféle fát felhasználsz, melyeket már nem nagyon lehet szabdalni?
Ígérem, nem lesz benne komoly algebra, sem mértan, az ismeretlenek sem lesznek végül ismeretlenek, semmi ad absurdum nem lesz benne, hacsak az egész prodzsekt nem az.
Ilyen karácsonyok hajnalán mindenki boldog ugye, nem is fáj a feje fürjketreceket csinálni senkinek, legfeljebb töltött káposztát. De azt mondtam, az ember minek lósson fusson itt haptákba állni mindenféle töltött káposztákkal, amikor hulladékból fürjketreceket is csinálhat? Amíg van virsli és mustár a boltban, kit érdekel a töltött káposzta? Úgyis hozzá kell szokni a mű ételhez, hisz erre szakosodik a civilizáció, nem? Kilenc milliárd ember csak nem fog nekiállni kertészkedni és fürjeket tartani, mert akkor kikből lesznek a hordák alakulva, akik majd kifosztják ezeket a kerteseket s fürjeseket?
Hogy én akkor mégis miért fürjezek? Azért, hogy beteljesedjen ama prófécia, miszerint hordák jönnek vala és kifosztják vala a kertészkedőket s fürjeseket. Hogy legyen akit kifosztani.
És akkor ha holnaptól meg nem gondolom magam, bevezetem a kedves 3,5 olvasómat a hologyik fürjketrec step by step titkaiba.