Melody Band

Four Man Band Projekt: Melody Band


 Ezekben a napokban kezdett elkapni engem is egy fajta nosztalgia azokról az időkről, amikor még lehetett kávézóba menni barátokkal (az utóbbi években egyre kevesebb), de főleg a fiatalságom éveire gondolok vissza, amikor a Kolozsvári Melody vendéglőbe jártam. A dobos, Nagy István mentorált akkoriban, eredetileg úgy volt, hogy dobolásra tanít, de aztán úgy alakult, hogy (azt hiszem) megbarátkoztunk, legalábbis nem zavarta, hogy feszt mögötte kullogtam és szívtam a tanításait, gyakorlatilag bármiről. Esténként éjfélig ott szoktam meghúzódni a színpad melletti asztaluk egyik sarkán, onnan figyeltem a zenekart. Életre szóló élményekkel gazdagodtam. Figyeltem, hogy dobol és agyamba véstem a sok dolgot, hogy ha majd nekem is lesz dobom, azokat én is megtanuljam. Aztán elmentem katonának. Miután leszereltem, szégyenemben, hogy nem tudtam megvenni Dupla Miki dobját, noha nagyon akartam és már várt rám egy csomót, elmaradoztam a zenész világ frekventálásától. Aztán ötvenévesen csak megvettem a dobot, de rájöttem, hogy mindennek ideje van. De attól bespájzoltam egy Gretsch dobbal és aztán egy Amatit is megvettem, csak úgy. Meg egy rakás cintányért. Akaratlanul belekóstoltam a digitális házi stúdiózásba, és ott szerencsére a reszkető térdek és fáradó karok nem kerülnek előtérbe. Többféle irányban elkezdtem zenét szerkeszteni, kísérleteztem, játszadoztam, a hozzáértés igénye nélkül, csak élvezetből. Aztán kicsit elfáradva a hitech hangzásokba, szimfonikus disznólkodásoktól, amiket leműveltem, megfogant bennem egy olyan gondolat, hogy négy tagú zenekarra írjak át régi slágereket, és azokat ilyen garázsbanda cuccokkal szólaltassam meg. Ez a "Paloma Blanca" már a második a "Four Man Band Proieckt"-ben, és most már nevet is adtam a virtuális bandának: "Melody Band". Egészen oda vagyok a hangzásért. Direkt úgy kerestem a hangszerek hangjait, hogy a lehető élethűbb legyen, már amennyire a belépő szintű házi stúdió felszerelésem megengedi. Szereztem jó kis kocsmahangulatot is hozzá. Most ezekben a napokban különösen jó érzést hoz a keverés. Aki nem restell tőlem bármit meghallgatni, szerintem nem jár rosszul. Bepillantást kaphat egy letűnt világról, egy eltűnt hangzásról, amikor az emberek igazi hangszereken játszottak, nem gépeken. Az élő zenét, akár mint Jézust, nem kéne elhagyni! Hogy miért választottam a "Paloma Blanca"-t? Leírok egy kis történetet. Gyerek voltam, asszem olyan öt-hatodikos féle. A Telefon palotával szemben, a kolozsvári Malom árok utcában, éppen volt egy "Luna Park". Főleg az ütközős autócskák nyűgöztek le. Egy pajtásom rájött, hogyan lehet kipiszkálni a zsetont, amit be kellett dobni az autóba, hogy elinduljon. Így mentünk jó párszor, hatalmas volt az élvezet és emlékszem akkoriban ez a szám volt a sláger, és folyton azt játszották vissza a hangszórókban, a "Paloma Blanca"-t. Szabadság érzést adott az önfeledt autózás, a hangos zene, nagyon szépnek láttuk az életet azokban a percekben. Egyébként csak a nyomor, a kilátástalanság, a szürkeség és elnyomás. Aztán egyszer csak megjelent apám, szomorúan haragosan, és csak annyit mondott, hogy menjek haza, este beszélünk. Bennem ott akkor megtört ez a szabadság érzés. Rájöttem, hogy nem szabad vágyakoznom a szabadságra. Rájöttem, hogy van akiknek jár és van akiknek nem jár. Én az voltam akinek nem jár. S akkor most ebben a bezártságban eszembe jutott ez az érzés. A szabadság érzés. És önkéntelenül elkezdtem dúdolni a "Paloma Blanca"-t. Így lett aztán belőle ez a mix. Eennyi...