Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A trigger


A trigger

Megindít, előidéz, kivált, elsüt. Ezt mondja rá a szótár.

A mondandóm summáját a végére írom, akinek nincs kedve elolvasni a technikai litániát, a végére ugorhat, a lényegen nem ejt csorbát.

A dobok stúdióban történő felvétele már ott kezdődik, amikor a membránokat, a “bőröket” feszítjük ki a dob testekre. Ahány dobos annyiféle módszerre esküszik, van aki hangokra hangolja, van aki az alsó bőrt hangolja egy hangmagasságra, a felsőt másra, van aki mindkettőt egyformára. Én általában a könnyebb módszert választom, megkongatom a testet és annak általában van egy hangja, és ahhoz hangolom a bőröket is. Állítólag gyárilag alapból így vannak kigondolva a szettek, hogy a testek is hangra vannak hangolva, és ez adja egyes szettek karakterisztikáját, nem mindegy, hogy a szett “fusion” vagy “rock”. Tehát nemcsak egy reklám fogás ez, hanem a szettet ráhangolják egy adott zenei stílusra. Aztán ezen túl lehet variálni a hangolást, akár fül szerint is, de sokszor nagyon el lehet hangolni, ami miatt furcsán szól minden.
Na mondjuk, hogy a valamilyen hangolás megtörténik, jöhet a mikrofonozás.
Spéci mikrofon kell minden dobra. Külön a lábdobnak, külön a pergőre, külön a tamokra illetve külön a cinekre, meg az összhangnak. Vannak akik a szoba “room” hangot is külön felveszik, hogy a doboknak adjon egy teltebb, terem hangzást.
A mikrofonozás olyan mint a csillagos ég: határtalan, illetve határokat csak a pénz szab meg. Ebben én csak kezdő vagyok, mondjuk úgy, hogy a csillagok a szobám plafonjáig érnek. Kezdő, úgynevezett “entry level” mikrofon szettem van, amivel viszonylag elég jó felvételeket tudok készíteni. Most már pár felvételen túl, talán meg tudnám különböztetni a drágább, jobb minőségű mikrofon felvételét egy olcsóbbétól, főleg ha tudom előre, hogy melyik hangot melyik mikrofonnal vettem fel.
Azért azt elmondhatom, hogy próbálkoztam kölcsönbe kapott drágább mikrofonnal is vételezni és nem tudnék megesküdni arra, hogy valóban jobb, mint az olcsóbb. Kicsit más, tényleg, de olyannyira azért nem, hogy érdemes lenne kiadni rá a tízszeres árat.
A belépő szintű mikrofonok, melyek mondjuk azok se olcsók, de ezek a száz eurós nagyságúak azért már elég jó minőséget szolgálnak.
Letöltöttem volt egy híres dobos mindenféle dobkészletének hangmintáit.
Egy digitális csatolmány vásárlása mellé volt csatolva bónuszként, gondoltam össze tudom hasonlítani azokat a speciel stúdióban végzett dob felvételeket az én felvételeimmel.
Ledöbbentem, hogy azok a minőségek egy fikarcnyi nem sok, de annyival sem voltak jobbak az enyémnél. Ez dagasztotta mellem, mert rájöttem, hogy abszolút semmi okom nincs a szégyenre, sőt. Lehet, hogy ez is mint az asztalosságban többen vannak a misztikusok, mint a valós, kétkezi fát munkáló szorgalmas emberek.
Aztán a mikrofon beállások után vannak ugye a mikrofon előfokozatok. Próbáltam ilyen mikrofont meg olyat, ilyen előfokozatban, meg olyan előfokozatban, és a szükséges jelszint beállítása után a felvétel megtévesztően egyforma volt, mint egy kínai ífjú kommunista felsorakozáson, ahol megesküszöl, hogy mind egyformák azok a kínai gyerekek. Mosolyuk, elszánásuk ugyanaz, mint az ingük, nyakkendőjük, vagy sapkájuk.
Aztán a feljátszás végre rögzítésre kerül a merev lemezre a virtuális keverőn keresztül.
Ezután jön a felvétel kidolgozása, ami egy eléggé hosszadalmas procedúra, mert a reális dobokat a májkrofonok nem úgy “hallják” a hangokat mint a fülünk, ezért a keverés folyamán csomó trükköt be kell vessünk, hogy visszaadáskor minél közelebb legyen az eredeti hangzáshoz.
Vagy ha nem akarjuk az eredeti hangzást, akkor picit alakíthatunk úgy, hogy másabb legyen. Hangszínek, hangsúlyok préselésével, felturbózva, zengetve, rengeteg módszer van idealizálni a dob hangzásunkat. Nincs jó dob keverés és szar, hanem olyan dobhang van, amilyent akarunk. Ha tudjuk mit akarunk, addig csavarjuk a virtuális gombokat, amíg olyan nem lesz.
Legutóbbi dob felvételeim az én mércémhez igazítva nagyon jól jöttek ki. Szépek a jelek rajzai, az alapzaj gyakorlatilag észlelhetetlen, torzítás sem hallatszik, megvan az egyensúlyban az erő, hozza az ezen szinten lévő megfelelő és elégséges dinamikát is.
Csináltam pár próba keverést a magam tanulságára, egyben monitorizálván, hogy mennyire jó vagy szar az anyagom, amiből majd a pro keverős májsztro dolgozni fog istenes fülével és tudásával. Nyugtáztam, hogy nincs mitől féljek, nagyobb házakban is van mit kezdjenek a sávjaimmal.
Hogy nem én keverem az együttes anyagát az azért van, mert nem vállalom. Nem vállalom, mert egy életen át dolgoztam rendelésre az asztalosságban, legtöbbször olyan alkotásokat kellet reprodukáljak, amik nem képviseltek engem, és nem tudom elviselni, hogy a zenei értelmezést is rendelésre végezzem.
Így elviszik a nálam felvett sávokat és máshol kikevertetik a fülük viszketése szerint.

A mondandóm lényege a következő: felvettük a teljes zenekart, dobok hét sáv, basszus egy sáv, gitárok 2-4 sávok, énekhang 1 sáv. Jön az első szám kikeverve a májsztrótól, és hallom, hogy a dobok teljesen másak. Sok nüansz dobhang eltűnt. A finom visszapergések, a cinek érdekességei mind eltűntek. Helyette egy CCCatch jellegű brutálisan digitális dobhang, szabályosan robbantja a számot. Én teljesen csalódottan ledöbbentem, és sokáig értetlenül nyitva maradt a szám. Mi történik itt? Próbáltam megfogalmazni magamnak.
A zenészek jubilálnak. Odabasz a hang mint Tyson, mondja a líder. Én meg szomorúan valamit negatívkodtam, de ők az örömtől nem is vettek számba. Rájöttem, ez az egész nem engem minősít.

Én még most sem értem a jelenséget. Nem is akarom túlságosan értelmezni. Minek a hercehurca az akusztikus dobok felvétele körül, ha végül szintetikus dob hangmintákkal helyettesítjük az eredetit? Egy csatolmánnyal a felvett dobhangot egy trigger közbenjárásával megszólaltatja a szinti dobokat. Egyszerűbb lett volna megírni a dobokat professzionális módon midiben és azt a digitális hangpalettából kiválasztva megszólaltatni.
A “hangtechnikust” megértem, ezekkel a brutális dob hangokkal nem lőhet mellé. A többi szólhat bárhogy, mert a “dinamika” robban, olyan mint egy sült csirke némileg megfűszerezve. Sült csirkével nem lőhetsz mellé az éhes embereknél. De akkor más táplálék nem is létezik a sült csirkénél?
A csalódásom azért fáj, mert ezek a csórók mind azt prédikálják, hogy retro meg Hendrix a Zsimi. De valójában ők is kifeküdnek a gagyira.
Mondjuk őket is megértem na. Fel szeretnének zárkózni a futó trendekhez, melyek hoznak némi lájkot és dicsőséget. Csak akkor az én kérdésem az, hogy mi ebben az én szerepem?
Triggertápnak használni az én alkotásomat? Én vagyok a relét behúzó gomb?
Számomra ez megalázóbb, mint azt mondani, hogy van még mit tanulnom, van még hova szerszámilag fejlődnöm. Ezt belátom.

Meghallgatva újból az én keverésemet és a triggereltet, el kell végre ismerjem saját magamat, hogy értelmezésem sokkal jobb, sokkal eredetibb, kifejezőbb. Ha másra nem is jó ez a kialakult helyzet, lehet, hogy önérzetemet letaposta a szakma, de én magam előtt nagyot nőttem. Erre jó volt. És azt hiszem, hogy amíg ilyen tanulságokat le tudunk vonni akár az ilyen negatív helyzetekből is, addig több esélyünk van saját magunk dolgaiban tisztán látni, és útjaink iránya is körvonalazódik.
Legalább tudom, hogy milyen irányban ne menjek.
Így a triggerről.