Az
emberre rájön a rossz nap, mint mikor fekete felhőkkel beborul az
ég. Olyan ez, mint a fájós láb, emlékeztet az egészséges
lábra. Ilyenkor nálam a legjobb terápia a munkamicin. Annak is a
legalsóbb fajtája. Kimentem a kertbe tegnap hajnalban és
gyomláltam. Meg kaszáltam. Kigyomláltam a kardvirágos ágyásokat,
amiket csakazértis megvettem attól a nénitől a piacon. Mind
kihajtott. És hagytam, hogy távozzon a negatív belőlem az
izzadságon át. Én mondom, nem kell ide piszológus, hanem fájós
láb, fájós derék és sok gyom. Ezért van az, hogy a kert
nyugtat, mert sok a munka vele, igaz túl sok értelem nem kell
hozzá, de éppen ezért nyugtat, mert a munkának van látszata.
Volt gyom, nincs gyom.
Kell
e a gyomot irtani? Kell. Mert ellenkezőleg a hasznos növénynek
esélye sincs. Olyan kert, ahol csak a jó győz, olyan csak a
keresztény agyában van. Az életben a jó csak akkor győz, ha a
gyom kiirtódik. Viszont ha nincs gyom, nincs mi napvilágra
kerüljön. Ha nincs rossz nap, nem látszik a jó nap mitől jó. Ha
nincs bűn, nincs megtérés. Ez a folyamat égeti az ember zsírját,
mozgatja a testét, fejleszti szellemét, emeli lelkét. Bűnben
fogantattunk, mert ennek más folyamata nincs. Van aki odaragad, van
aki elszáll. Az egészséges élethez kell egy kis földönjárás,
kell egy kis repdesés, kell a rossz nap, hogy jöjjön a jobb nap.
A
gondok felhőjére jól jön egy kis napos relax. Persze, attól a
gyom ugyanúgy elkezd hajtani, nagyobb iramban mint a hasznos növény.
Résen kell lenni a gyommal. Hamar szaporodik és mindent elnyom maga
mellől, elveszi mástól a létteret. Imádkozhat a növény, ha
nincs a kertész, aki kinyírja a gyomot.
Kié
a Világ? A gyomé? És a jó hont akar benne foglalni? Miért van ez
így Istentől fabrikálva? Ki tudja? De azt látom, hogy ettől
pezsdül az élet. A jó is levágja a nyuszit, fürjet, akár a
gonosz, mert a jósághoz gonosznak is kell lenni. Az egyik kézzel
adsz, a másikkal elveszel? Ma elmész otthonról, hogy holnap
visszamehess?
Ki
tudja miért van ez?
Nincs
végleges összefoglaló eredmény, csak részleges, a mai. A kert
egy része tiszta, a madarak alól a gané kihordva, a hely
felsöpörve. A Világ ma nem annyira sötét. Mint a fájdalom. Most
éles, aztán alább hagy. Jólesően alábbhagy. Én ennek is
örvendek.
Talán
megedződünk. Arra is, hogy banális életünket elfogadjuk. Azt
mondta valaki nekem, hogy a konzerválás idejét éljük. Talán nem
is tudja, hogy próféta szólt belőle. Mert én megértettem az Égi
üzenetet, hogy ma a konzerválás, a megmaradás, a túlélés
idejét éljük, és ehhez viszonyítsunk, ne a fejlődéshez. Az
legyen a fejlődés, amit meg tudunk menteni, őrizni.
Na
hallám mit hoz a mai nap...