Hogy legyen mire derüljön...

Az emberre rájön a rossz nap, mint mikor fekete felhőkkel beborul az ég. Olyan ez, mint a fájós láb, emlékeztet az egészséges lábra. Ilyenkor nálam a legjobb terápia a munkamicin. Annak is a legalsóbb fajtája. Kimentem a kertbe tegnap hajnalban és gyomláltam. Meg kaszáltam. Kigyomláltam a kardvirágos ágyásokat, amiket csakazértis megvettem attól a nénitől a piacon. Mind kihajtott. És hagytam, hogy távozzon a negatív belőlem az izzadságon át. Én mondom, nem kell ide piszológus, hanem fájós láb, fájós derék és sok gyom. Ezért van az, hogy a kert nyugtat, mert sok a munka vele, igaz túl sok értelem nem kell hozzá, de éppen ezért nyugtat, mert a munkának van látszata. Volt gyom, nincs gyom.
Kell e a gyomot irtani? Kell. Mert ellenkezőleg a hasznos növénynek esélye sincs. Olyan kert, ahol csak a jó győz, olyan csak a keresztény agyában van. Az életben a jó csak akkor győz, ha a gyom kiirtódik. Viszont ha nincs gyom, nincs mi napvilágra kerüljön. Ha nincs rossz nap, nem látszik a jó nap mitől jó. Ha nincs bűn, nincs megtérés. Ez a folyamat égeti az ember zsírját, mozgatja a testét, fejleszti szellemét, emeli lelkét. Bűnben fogantattunk, mert ennek más folyamata nincs. Van aki odaragad, van aki elszáll. Az egészséges élethez kell egy kis földönjárás, kell egy kis repdesés, kell a rossz nap, hogy jöjjön a jobb nap.
A gondok felhőjére jól jön egy kis napos relax. Persze, attól a gyom ugyanúgy elkezd hajtani, nagyobb iramban mint a hasznos növény. Résen kell lenni a gyommal. Hamar szaporodik és mindent elnyom maga mellől, elveszi mástól a létteret. Imádkozhat a növény, ha nincs a kertész, aki kinyírja a gyomot.
Kié a Világ? A gyomé? És a jó hont akar benne foglalni? Miért van ez így Istentől fabrikálva? Ki tudja? De azt látom, hogy ettől pezsdül az élet. A jó is levágja a nyuszit, fürjet, akár a gonosz, mert a jósághoz gonosznak is kell lenni. Az egyik kézzel adsz, a másikkal elveszel? Ma elmész otthonról, hogy holnap visszamehess?
Ki tudja miért van ez?
Nincs végleges összefoglaló eredmény, csak részleges, a mai. A kert egy része tiszta, a madarak alól a gané kihordva, a hely felsöpörve. A Világ ma nem annyira sötét. Mint a fájdalom. Most éles, aztán alább hagy. Jólesően alábbhagy. Én ennek is örvendek.
Talán megedződünk. Arra is, hogy banális életünket elfogadjuk. Azt mondta valaki nekem, hogy a konzerválás idejét éljük. Talán nem is tudja, hogy próféta szólt belőle. Mert én megértettem az Égi üzenetet, hogy ma a konzerválás, a megmaradás, a túlélés idejét éljük, és ehhez viszonyítsunk, ne a fejlődéshez. Az legyen a fejlődés, amit meg tudunk menteni, őrizni.
Na hallám mit hoz a mai nap...