Lámpa

Megvan az áram. Ezzel az árammal úgy jártam, mint a kúttal. Mind kerestem, mind kerestem ki tudna nekem egy kútat ásni? Ezt még 2oo6 ban. Ilyenkor az ember elkezd keresni, tanácsot kérni, másoktól érdeklődni, internet, miegymás. Aztán zokni lesz az agya a sok infótól és nem tudja eldönteni mi a jó. Mit kell csinálni? Majdnem leszerződtem egy céggel, akik azt mondták, hogy ha kell nyolcvan méterre is lefúrnak. Szerencsére nem jöttek el, elhalasztottak. Aztán egyszer láttam egy frissen ásott kútat és megkérdeztem ki ásta? Telefonszám, hívtam is. Jött Rémusz bácsi két legénnyel, három nap alatt leásott az öreg 16 méter mélyre. Jött egy muki egy ipari szivattyúval, elkezdte szívni a vizet, mint a karom olyan vastagon jött a víz. Az első negyed órában a felszínre hozott egy fél teherautó homokot, aztán nem jött több homok, és a víz nem apadt a kútból. A gyűrűk egy fél métert süllyedtek a szívás által. Azt mondta az öreg Rémusz, forrásra találtunk. Szereti magát az Isten, mondta Rémusz bácsi, lesz vize. Amikor eljött legelőször egyezkedni, kérdeztem szerinte hova kéne ásni a kútat? Kérdezte, hova szeretném? Hogyhogy? Nincs valami mérő módszere? Botok, vagy alumínium pálcikák, Hold állás meg ilyenek? Uram mindenhol van víz a föld alatt, mondta az öreg, csak le kell ásni. Mert ha így van, akkor az Isten minden embert szeret, csak nem minden kútásó érti a dolgát. Úgyhogy a kútásó is kell szeresse az embert, nemcsak az Isten. Én nem csesztem az agyát az öregnek, hogy mikor és mennyi? Megkérte az árát, közel ezer euró volt csak az ásás. Három nap alatt megvolt a kút. És hála legyen Rémusz bácsinak és Istennek, azóta egyszer sem apadt le a kút. Sokszor adtam szomszédaimnak vizet, teheneket itatni, ami néhány ezer literről volt szó napjában.
Na így az árammal is. Mondjuk itt egy kicsit más volt. Zavaros előtörténetekkel fűszerezve a szitu, nem volt olyan egyszerű, mint a kút. Mert mindenki szeretettel óvott a Pürva bácsitól. Kérem szépen, ez a Pürva bácsi és az emberei jöttek és nekem három nap alatt felástak majdnem háromszáz méter árkot, letették a kábelt, szépen falba szerelték a biztosítékos dobozt, a trafónál meg a legfaszább szerelést tették, a tuti márkás cuccokat. Eljártak mindenféle hivatalos papírokat. Összesen 25oo euróba jött nekem. Semmiség ahhoz képest mások mennyiket kértek.
Nagyon fontos, hogy az ember kikkel dolgoztat. Ha valaki Hunyad megyében akar kútat ásni és villanyt szerelni, van a Rémusz bácsi és Pürva bácsi.
Hogy mi nekem ebből az egészből a tanulság? Mindkét vállalkozó nagyon tudta mit csinál. Amit csináltak azt profi módon csinálták. És korrekt áron. Az asztalosságban nekem is ezt az utat kell választani. Valamit, de azt kibaszottúl jól csinálni. Persze, mikor van időm dolgozni. De hát a fiam is nagyobb lesz egyszer, és azt fogja mondani, na jó te apa, most már szállj le rólam egy kicsit. Azért most inkább megpróbálok egy jó apa lenni egyelőre, aztán a műhely ideje is eljön egyszer.
Minden előzményt és misztikumot ami övezte ezt az áram bevezetést, egyszerűen eltemetem. De nem felejtem el. Ott lesz mindig a földbe ásva, mint egy csatabárd. Apám szokta mondani, csak a töltött káposzta jó újra melegítve, barátság s szerelem s ezekhez hasonlók nem.