Vesszőpolitika

Ha nem lenne megírva a bibliában, hogy a nevelésből ne hagyd ki a vesszőt, az ember kitalálná ezt a bölcsességet. A vesszőn keresztüli nevelés, tulajdonképpen a félelemkeltés, a menny és a pokol fogalma köszön vissza. Ha jó vagy, engedelmes vagy, az isten is jobban szeret, és meglesz a tiketed a mennybe. Ha nem, irány a pokol. A vessző. Az örök büntetés.
A fiam, a hét és fél éves fiam, mert nincs más fiam, mondjuk egy egyetemista fiam, aki feltenne nekem ilyen kérdéseket, ez az egyetlen kis fiam azt kérdezte tőlem, hogy te apa, hogy van az, hogy egy tucat ember felmegy a mennybe, két tucat meg a pokolba? Mert Isten mindentudó, nem? Isten mindent előre lát, ugye? Ha Isten mindent előre lát, akkor miért hagyta, hogy a Sátán megromoljon? Miért hagyta, hogy lejöjjön a Földre és az embereket megrontsa, hogy a pokolba kerüljenek? Mert ha Isten mindent tud, nála van minden hatalom, akkor ez azt jelenti, hogy akarta, hogy a Sátán megromoljon, és akarta, hogy az emberek is megromoljanak? Ha Isten tudta, hogy az ember gyenge és enged a Sátánnak, miért vitte kísértésbe az embereket? Mondd te apa, igazság ez? Isten azt akarja, hogy a pokolba kerüljünk?
Paff. Leszakadt az állam. Hogy egy slungra kimondta ezt a fiam, arra utal, hogy gondolkozik ezen. Miközben focizik, katonásdizik, robotozik, autózik, teológiai gondjai vannak.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak kis fejecskéjének, lelkének. Annyit mondtam, hogy erre sajnos az emberiség nem találta meg a választ, viszont merem hinni, hogy Isten majd magyarázatot fog adni erről. Persze, mondta a fiam, amikor a pokolba kerülünk, akkor már nem fog semmit sem magyarázni nekünk.
Jó. Erre egy hívő szülő ruháit megszaggatná, fejére hamut szórna, vagy elmenne rendelne egy pár misét, számolná a gyöngyöket a füzéren vagy elmenne ördögöt űzetni egy pópával, vagy egy varázslóval. Persze a vesszőt sem hagyná ki ördöngűzés praktikájából, hogy egy bitang ne káromolja isten nevét a házában.
A dolog annál érdekesebb, mert én a fiammal sosem beszélgettem erről. A blogomat sem olvassa. Nincs honnan tudja az én good guy, bad guy harcomat például a tékozló fiú példázatával kapcsolatban. Hacsak nem rezonál velem más frekvenciákon. Amit kezdek hinni, mert túl sok a „véletlen” egybeesés.
Igaz az is, hogy nekem évek óta központi problémám ez az egymásnak ugrasztás dolog. És amíg két testvér egymás torkának esik, az úgymond teremtő, a szülő, a főnök, az elnök elnézi mint egy mozit, hogy a végén ki fog gólt rúgni. Mert aki gólt fog rúgni az lesz a győztes. Mert minden adat, jel arra vezetett rá, hogy az emberiség háborúi nem valami magasztos eszmékért zajlanak, hanem ilyen kicsinyes mozifilmezésekért. Az összeesküvéses elméletek mögött is ezek a jellemvonások fedezhetők fel, hogy van egy agy és megkavarja a dolgokat az emberek fejében, ha nincs ellentét, generál. Felbőszíti egyiket a másik iránt. Ugye az már nem titok, hogy ez az iszlám és keresztény háború is egy ilyen hatalmi háború, nem mintha nem férne el Allah Istentől. A nemzeti háborúk is nem azért vannak mert nem fér el a román a magyartól vagy fordítva, hanem azért, mert valakinek játszhatnéka van. És nem a normál polgár fejében születnek meg ezek az agybeteg gondolatok, hanem a vezetőségre magát kiverekedő szkizofrén betegek, akik aztán átértelmezik, átíratják az írásokat, magukat istennek képzelvén, ha nem is személyesen, de valamiféle küldetés szerűen mindenképpen. Az ilyen természetéből fakadóan nem tud, képtelen a párbeszédre, egyetlen meggyőző érve az erőszak, a vessző, és a többség sajnálatára mindig talál magának egy harmadnyi sereget, kik készek a szavára, mint a disznónyáj a szakadékba szaladni. És ha valaki úgy képzeli el, hogy ez a harmadnyi disznónyáj ilyen bunkó aljanép, akiknek szarv van a homlokukon, nagyon téved, mert ez a disznónyáj legtöbbször az emberiség elit rétege, a tanult, a kiművelt, igen vallásos rétege. Mert ilyen ördögszintű lelkesedésre, küldetéstudatra csakis egy vallásos ember ébredhet. A belegyező nagy tömeg, aki azt hiszi magáról, hogy alázatosan eleget tesz Jézus hívó szavának, azok a szónak a szoros értelembe vett bárányok. Nekik a fontos a fű. A zaba. A legelés. Kevésbé érdekli őket a rét tulajdon joga, annak egyéb részletei. Amíg van fű, éljen a gazda. Mert a vége úgyis a mészárszék. A beteget levágják, nem tartják csak az egészségest, mert nem lehet egy nyájat késleltetni egy sántító, sovány bárányka miatt. A ki gólt rúg, az győz, a másik veszít. Fogadások történnek erre. Nem a mozgásért fociznak. Nem a közösségért fociznak. Nem. A pénzért, a hatalomért. A győzedelemért. Az egyetlen címért. A királyságért. Az istenségért. A koronáért.
Azért kell a gyermeket már kis kortól vesszőzni, mert vagy megtanulja, hogy megalázkodik vagy egy hatalmas idegbeteg vezető lesz belőle. Nagyon kevés ilyen gyermek szökik majd el otthonról, hogy független, szabad életét élje. Ezek lesznek a mindenkori hatalmak rémálmai, gyomorfekély okozói, infarktus gerjesztői, modern harceszközök inspirálói.
Hogy mit írnak az írások, és hogyan magyarázzák azokat, lehet erről és talán érdemes is ezekről békésen beszélgetni, vitatkozni. Mert a párbeszéd, a kibeszélés vezet a közös nevezőre. Ha egyáltalán ez a célunk. Mert ha ez a célunk, akkor rájövünk, hogy nem az erőszak, nem a büntetés vezet az egyetértéshez, közösséghez, hanem a szeretet. Az önfeláldozás. De nem úgy, hogy egy dirigál és a többi meghajol. Nem úgy, hogy isten „küldöttjeként” áldozatokat követelünk.