Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A paraszt vitrine

Én azt hiszem, ha egy nemzet nem figyel oda eléggé a saját értékeire, elveszti azokat és nem épül be abba a genetikai kódjába, mely majd a jövendőnek szüksége lenne rá. Más kódok fognak beépülni, és azok szerint fog élni.
Nagyon kényelmes nekünk azt hinni, hogy algoritmusok lesik mit csinálunk és hogy ízlésünk szerint ajánl nekünk tartalmat a továbbiakban. Hatalmas csalódás. A programok egyértelműen somfordálnak félre és alkotójuk határozza meg mi a jó „szerintünk”.
Ez nem összeesküvés terv, hanem üzlet.
Létrehoztam ezt a rádiót (Barakk... ), fogalmam sem volt mibe mászok bele. Az első napokban fostam, hogy mi lesz a szerzői jogokkal, senki nem fogja megengedni, hogy feltegyem a számait pár zenész barátomon kívül. Kellemesen csalódtam, hogy ez nem így van. Bárkinek írtam, mindenki örvendett, hogy zenéjét felteszem a zenelistámra szánalmas kis házi netrádiómra.
Aztán bevetettem magam a keresésbe, elkezdtem az árral szemben úszni, az algoritmusok hínáros mocsarában kajtatni. És egyre másra mint megannyi gázbuborék, mint mikor az iszapot megvájkálja az ember, úgy jöttek elő a szebbnél szebb, rég elfeledett magyar zenék, illetve a mai alkotások is, melyek istentuggya milyen elképzelésből nem tudnak a felszínre törni, holott legtöbbjük elképesztően jó alkotások.
Pár napig megint úrrá lett rajtam a depresszió, hogy ha ezek már senkinek nem kellenek, akkor fix nekem, a Lúzerek apostolának kell felkarolni ezt a problémát. És ez a dilemmám, hogy nem igaz, hogy én mindig lúzer projektekbe vágok.
Viszont hihetetlen! Egyszerűen hihetetlen, hogy senki meg se próbálja csokorba gyűjteni kincseinket. Értem, hogy kell nekünk az algoritmus, hogy megmondja, mit hiszek és mit szeretek. De hol vannak a nagy kultúrvitézek? Az intézmények?
Ugyanakkor, látom, hogy Pitypalkó Alajos létrehoz egy csatornát és teljes albumokat tölt fel, harminc, negyven, százezres nézettséggel, minden szám után öt perces reklám, kezdve a jóga kurzusoktól, indiai zenéktől, sörreklám, és kitudjamégmilyen, és nyolc éve fenn van a csatorna. Kérdem én, miféle szerzői jogról beszélünk ilyen esetben? Mert nem hiszem, hogy bármennyi részesedést kap Hobó, ha két indiai zenereklám közben megszólalhat a „Mesél az erdő”-je.
Én úgy gondolom, ha felteszek egy Hobó számot, vagy bármi mást a Barakk rádióban, reklám mentesen, nem fog lecseszni Földes László érte. De ha Ő, vagy bárki más úgy ítéli, hogy jogtalanul használom a zenéjét, szól és eltávolítom. De mondom, nem hiszem ezt!
Az a szándék vezérel, hogy legalább próbáljam meg összeszedni egy csokorba az ami a miénk.
Például tudja valaki, hogy a mondhatni Világörökségbe került Hulló falevelek (Autumn leaves) dalt Kozma József komponálta? Nem tudja senki közülünk. Viszont nincs világhírű énekes, aki ne énekelte volna el.
Nem azt mondom, hogy hű de okos vagyok, erre én is véletlenül jöttem rá. És ledöbbentem, hogy erről senki nem beszél. Hetyke eleganciával odavetjük a világnak, mint egy jelentéktelen borravalót a kufferhordó boynak.
Lehet, hogy eleink úgy szokták meg a fényesebb udvarokat majmolva, hogy örökségeiket elkártyázták, de szerencsére én az a paraszt vagyok, aki talál egy keménykötésű szép könyvet és arra gondol, hogy elégetni ráér, így beteszem a vitrinbe addig.
Tehát a Barakk rádió is egy ilyesmivé akar alakulni, egy vitrinné, amit törölni ráér.