Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Gondolatok az életiskola körül

Megnéztem, meghallgattam Imre „Életiskola” küldeményét. Ha sikerül, majd az írás végére fogom csatolni a filmet.
Nem arról van szó, hogy tetszett vagy sem, hanem arról van szó, hogy bennem milyen gondolatokat szült. Nem is érdemes szerintem tágabb tereken ezekről beszélgetni, vitatkozni, mert valószínű mindenkinek lenne véleménye és egy nagy zűrzavar kerülne ki belőle, nagyon jó helyen vannak ezek a témák itt a szűkebb blogos körökben, mert az eddigi praktika arról tanúskodik, hogy ha nem is merítünk ki mindent, de az idők folyamán egymást olvasva nagyjából sok mindent megbeszélünk. Akarva akaratlanul, mérgesebben, vagy viccesebben.
Számomra ez az „Életiskola” előadás is az általam úgynevezett „magyar csomag” egy része. A téma, a stílus, a cél nagyjából ugyanaz. Úgy veszem ezeket, hogy jó, gyere tárgyaljunk róla. Fiatal koromban Verne Gyula regényeit is megbeszéltük apámmal, aztán a Bibliáról is beszéltünk apámmal. Ilyenkor vagy krumplit pucolva beszélgettünk, vagy a műhelynek nevezett szobában ő lombfűrészelt, én meg elektrónikáztam, s közben.
Nekem ma is hiányoznak ezek a beszélgetések, azért reménykedek mindig egy jó dumapartiban itt a blogvilágban.
Csak zárójelben említeném meg, hogy végtelenül sajnálom azon erdélyi bloggereket, kik egyik vagy másik gondolatomért kirekesztettek közösségükből, egészen nem értem, a másféle véleményről miért félünk beszélgetni? Mert ha volt is ellenvéleményem az autonómiáról, mindig volt megoldási alternatívám, és attól, hogy nem vagyok erőszakosan magyar, kitartó és csendes munkámban, létemben itt eresztettem gyökeret és nevelem ezt a fát. Sajnálom, hogy ellenérveimre, alternatíváimra több véleményük nem volt, mint: köcsög, ócska libsi, janicsár, és ezek durvább variánsai. Ilyen közegben nem is kívánkozom társalogni.
Visszatérve az Életiskolára, az első gondolatom az volt, hogy ugye most a hagyományos világot sírjuk vissza. Leköpködjük magunkat, amiért nem mosható pelenkát és mosógépet használunk, erre vannak akik elkezdenek mosható pelenkát használni és kézzel mosni, a gyermekektől eltiltják a tévét, mert rossz, de a szülő aktív fészbukkos és a földes házában a napenergiás laptopja feszt be van kapcsolva. Sarkítok, mert az előadás kifejtése is elég sarkított. Nem bosszúképpen, csak én valahogy úgy vagyok ezekkel, hogy ne rakj nagyobb terhet valakire, mint azt vinni tudja.
Azt nagyon jól megfogta Csintalan László , hogy állás nincs, de munka rengeteg, és hogy fel van ez az életiskola már terjesztve oda fel, de nem képesek egyeztetni azokkal, akik erre hivatottak lennének életbe léptetni.
És lám, itt vannak a nagy eszmék buktatói, de szerintem nem is itt van a legnagyobb baj, mert ha több magyar szeretné ezt az életiskolát, megtalálná a módját arra, hogy nyomást gyakoroljon a fenti emberekre, de mint mondottam, ezek a témák túlságosan magyarba vannak csomagolva, súrolják azt a réteget akik a másként gondolkodókra a fent említett jelzőket osszák: köcsög s ezeket... Mert volt azért Csintalan Lászlónak egy pár ilyen türelmetlen gesztusa, ami a keményfejű emberekre utalt. Nem akarok szarházi lenni, de megfigyeltem, hogy az inge a nyakáig volt felgombolva, nyakkendőt nem hord, virít ott a fehér a mellén, mintha ezzel is mondana valamit. Megfigyeltem ezt, mert amikor még baptista bebarátkozó voltam, a férfiak elvileg nem hordhattak nyakkendőt, faluhelyen volt, hogy órát sem, mert azok hiábavaló cafrangok és ékek. Ma ez már másképp van.
Azért láttam Csintalan úron, hogy türtőzteti magát és igyekszik szépen, nem sértően fogalmazni. Ezért is hallgattam végig.
Most valljuk be, amikről beszél, az mindnyájunkban bennünk van, és helyesnek tartjuk. Lehet, hogy nem tudjuk úgy megfogalmazni, viszont azt mindnyájan tudjuk, hogy életbe nem lehet léptetni a felvázoltakat. Nem a zsidók miatt, nem a románok miatt, hanem azért, mert más a mai életünk.
Félreértés ne essék, ha lenne ilyen életiskola itt Hunyad megyében, a pénzt sem sajnálnám, ha oda vihetném a fiamat. Kiteremteném az iskolázás díját, ha lenne. Nem is kérnék semmiféle támogatást.
Viszont vannak kérdéseim. Istent persze nem lehet kizárni, viszont ami aggaszt engem, hogy ezt az Istent a vallás csomagban kezeli az életiskola. Két parasztlépéssel megint odakerül a sakkjátszma, ahol valamikor a haladó eszme azt mondta, hogy elég a valláson alapuló hagyományos neveldékből. Akkor az akkora forradalom volt, mint ma lenne ez az életiskola.
Noha eléggé költői lélekként élem meg ezt az életet, mindig igyekszem konkrét alternatívákat keresni. Amennyire képes az agyam.
Nagyon szeretnék egy olyan fórumot találni, ahol ezekről nyíltan lehessen tanakodni. De nem ám olyanokat, mint amik halomra hemzsegnek a fészbukkon mindenféle zöld s ezekhez hasonló jelszavak alatt, megosztanak mindenféle zagyvaságokat, s erre mindenki mosolyog s ájuldozik, hogy de jó, hogy vagytok. De mire is? Mert sosem semmit nem beszélünk meg, csak utasítunk. Hát ez az az egyik pont, amiért sosem fogunk tudni egyeztetni sem felső sem alsó szinten. Amit Hintalan úr nagyon jól meglátott.
Hogy van munka, de nincs állás, ez is csak romantika. Mert az ember ha dolgozik, nem jelenti be magát, nem veszi fel az állami terheket, a börtönnel játszik. Viszont ha állásnélküliként elkezd hivatalosan maszekolni, rájön, hogy nincs miből az állami terheket kifizetni. S akkor a kör bezárul. Ebből én is doktorálhatnék.
Ne menjek messze. Ha az ember megfigyeli csak ezt a kis dévai magyarságot (nem mintha lenne nekem jogom bármit is írni róluk, hisz nem vagyok dévai, hanem mintiai, falusi paraszt, de még az sem, mert elkülönülve egy csirkepajtában élek), rájön, hogy itt annyira szorosan összefügg a vallási, politikai és szociális kötöttség, hogy Nikodémus problémája kutyafasza amellet, amihez ez a közösség ki kellene állnia egy életiskolás átállásra. Garantálom, hogy senki nem fogja lemondani a mondhatni számukra ugyanis hagyományos életformájukat. Még erőszakkal sem, de ez a módszer eszembe sem jut.
Nehéz lesz ezekről a magyar kuriózumokról beszélgetni, előre látom, mint ahogy azt is előre látom, hogy noha sokan vakon lelkesednek az Orbán kormány újramagyarosítási politikájáért, főképpen Erdélyben bíznak vakon benne, valójában magasról tesz rá. Propaganda, semmi más. És sajnos a propagandista szóvivők sem tesznek többet, mint magasról csak szólnak, semmit sem téve rá. Még azt sem. A kisember magyar lelkiismeretét birizgálják, hogy dobbantson, pakoljon ki az asztalra.
Van azért a kisemberben is egy székely furfang, hogy dobbant, de nem pakol semmit az asztalra. Hejehuja, nagy pór a tánclépések alatt, de konkrét gazdaság semmi.
Na ennyi, mert már én is unom magam...de azért érdemes meghallgatni, s ha van kedvetek, dumcsizzunk. Ha nincs, nincs...