Lázadás

Ez egy igaz mese, amit el kell mesélnem nektek, gyerekek. Ha ez a mese nem lenne igaz, nem írnám le. Esküszöm, nem kitalálás.
A hunyadi vártól félnapi szekérútra van Száradafa falu. Ebben a faluban van egy csirkelábon forgó vár. És ebben a csirkelábon forgó várban lakik egy félig öreg asztalos bácsi. Van neki egy igen szép és takaros kis asztalos műhelye. Ennek a bácsinak az a neve, hogy Muskóci.
Muskóci asztalos bácsi kicsit unottan tengette napjait, a vas és műanyag korszakban kevesen rendeltek nála fa munkákat.
Történt egy nap, hogy hatalmas zajra ébredt egy reggel. Lelket rengető lárma hangja szűrődött fel várkapuja felől. Nosza megfordította a csirkelábon forgó várát, hogy lássa mi történik odakint? Hát ugyancsak megrémült, a hatalmas tömeg láttán, mérges arcukból rögtön megértette Muskóci bácsi, hogy valami baj van. Nagy baj.
Kinyitotta a várkaput Muskóci bácsi és meglepetten vette észre, hogy a Lego ország emberkéi lármáznak az ő csirkelábon forgó vára előtt. Mind egyszerre beszéltek, nem értett semmit belőle Muskóci bácsi. Intette a Lego embereknek, hogy csak egy beszéljen, ne mindenki. Ekkor kapcsolta be a mikrofont az egyik énekes legoember és így beszélt:
-Hozzád jöttünk Muskóci bácsi, mert nem találtunk az egész földkerekségen egy embert, aki nekünk házakat építsen fából! Elegünk van a cipős dobozokból és azokból az idióta műanyag házakból, eljött az ideje, hogy minket is számba vegyen valaki! És nézd, nem jöttünk üres kézzel, összetettük minden kincsünket, itt van, elődbe tesszük, csakhogy vállald el a házépítéseket!
-Igen! Igen! - hangzott a postás, a rendőr és a buszsofőr legoember helyeslése is.
Muskóci bácsi tanácstalanul nézte a tömeget, nem tudta mit mondjon annak a sok felháborodott legoembernek. Kínossá vált a csend. Egy perc gondolkodás után azt mondta Muskóci bácsi a tömegnek:
-Jól van, gyertek beszéljük meg egy kakaó mellett emberek!
-Éljen! Éljen! -kiáltották a legoemberek. - Tudtuk, hogy nem hagysz cserben! Éljen Muskóci mester! Éljen! Hip hip hurrá!
Sokáig beszélgettek, tervezgettek, álmodoztak, közben itták a finom kakaót. Muskóci bácsi szíve is megtelt örömmel, hogy lám csak lesz valami haszna életének és munkájának.
Megbeszélték, hogy Muskóci mester várost fog építeni a legoembereknek. Házakat fából. Mindenki segítségét ajánlotta, nagy lett a lelkesedés.
Kitervezték, hogy legelőször is egy hatalmas faanyag lerakatot kell létrehozni, és meg kell vásárolni a gerendákat, rigliket, deszkákat, hogy aztán nyugodtan lehessen nekifogni a munkának.
A reggeli lázadás és felháborodás estére átváltozott reménykedésre és boldogságra.
Holnaptól mindenki elindul anyagokat beszerezni.
Senki se gondolja, hogy a mesének itt vége van. Ha majd a faraktár létrejön, tovább folytatom. De ha nektek is van valami ötletetek, a legoemberek nagyon nyitottak mindenfelé.