Felszállt a Fürj

Hogy is mondjam, nincs rá szó,
eljött az idő, belátni és elgondolni,
játszódtam az istent s a fürjtartót,
itt az ideje abbahagyni.

Erőm véges, nem kétséges,
el kell döntenem mi végre,
lessem s gondozzam a madarakat,
vagy esztergáljak s csapoljak?

Nem egy vesztett harc az önfenntartásért,
inkább egy kitanult, lejegyzett tudás,
ha jön a világcsőd, padlásomban
miként fogdossam a galambokat.

Nagy ketrecet s a fürjeket két itatóval
odaadtam másnak, kinek nem probléma
fürj nyakat kitekerni s nyárson megsütve,
jól megenni.

Tény és való, parasztból is megbuktam,
extrémbe vittem a fürji jólétet,
Vivaldit éppen nem tettem nekik,
de cserepes növényeket igen.

Mint egy úri allűrt levetettem:
a fürjtartásról lemondtam,
pedig már majdnem leszoktattam őket,
hogy ivóvizükbe ne szarjanak.

Fürj iskolát kitanultam, vizsgánál elbuktam,
meleg fürjnek nyakát szegni nem tudtam,
inkább lemondok a pettyes tojásról,
mit mondjak? Iskolának drága volt.

Szép madár a fürj, büszke és harcias,
nem buta mint a tyúk, s mindenbe belekotyogó,
ha valaha madarat tartok majd,
biztos a fürj lesz az. Így a fürjről.