Felszállt a Fürj

Hogy is mondjam, nincs rá szó,

eljött az idő, belátni és elgondolni,

játszódtam az istent s a fürjtartót,

itt az ideje abbahagyni.

Erőm véges, nem kétséges,

el kell döntenem mi végre,

lessem s gondozzam a madarakat,

vagy esztergáljak s csapoljak?

Nem egy vesztett harc az önfenntartásért,

inkább egy kitanult, lejegyzett tudás,

ha jön a világcsőd, padlásomban

miként fogdossam a galambokat.

Nagy ketrecet s a fürjeket két itatóval

odaadtam másnak, kinek nem probléma

fürj nyakat kitekerni s nyárson megsütve,

jól megenni.

Tény és való, parasztból is megbuktam,

extrémbe vittem a fürji jólétet,

Vivaldit éppen nem tettem nekik,

de cserepes növényeket igen.

Mint egy úri allűrt levetettem:

a fürjtartásról lemondtam,

pedig már majdnem leszoktattam őket,

hogy ivóvizükbe ne szarjanak.

Fürj iskolát kitanultam, vizsgánál elbuktam,

meleg fürjnek nyakát szegni nem tudtam,

inkább lemondok a pettyes tojásról,

mit mondjak? Iskolának drága volt.

Szép madár a fürj, büszke és harcias,

nem buta mint a tyúk, s mindenbe belekotyogó,

ha valaha madarat tartok majd,

biztos a fürj lesz az. Így a fürjről.