Egy barátomnak a múltból pediglen így írtam a blogolásomról, olvasóim is megszívlelhetik:
"Rengeteg
ellentmondásban éltem és élek, állandóan keresek, ezért nem
találok, világnézetem folyton változik az információ
frissítésekkel párhuzamosan. Amit a blogomon olvasol, az éppen
akkor volt aktuális amikor írtam. Holnap már mást írok. Úgyhogy
nem vagyok az a következetes életmoester, akit követni érdemes,
de ahogy te írod, talán szórakoztat egy öregedő ember
lúzerkedése a világban.
Sokat
tépelődtem, hogy az ami a Világban zajlik, az emberi gyűlölet,
ahogy egymásnak esnek, hogy már nincs tolerancia egymás nézeteivel
szemben, hogy mi a megoldás? Nincs más, mint a hagyni tombolni.
Egyszer kitombolja magát. Ha nem más, háborúval. Nem tehetek
mást, mint szeretetben ezt elnézni. Azért döntöttem úgy, hogy
kilépek a facebookból, hogy ne legyen ami ingereljen, hisz még sok
projekt vár rám a műhelyemben, a stúdiómban."
Rám írt egy régi barátom, azt hittem már ő is a holtak városába költöztetett engem, jelentéktelent. Ezek a múltbéli hullák, akik ott vannak a "szekrényemben" és csak nagyokat hallgatnak.