Az
ember egy adott pillanatban eljut egy olyan helyzetbe, hogy nem tudja
mondanivalóját elkezdeni. Mert honnan is kezdje? Eddig volt a
dolgoknak egy valamiféle bejáratott rendje, és ez a rend
egyszercsak összezavarodik és úgy tűnik minden szanaszét van. Ez
a szanaszétség nem a fejemben van, mint ahogy a körülmények
sugallják, hanem igenis, a világ van szanaszét.
Sanyi vett le |
Tegnap
felszereltük az utolsó templom ablakot is. Szakmailag, mint mindig,
az ami tőlem telhető, ott van az ablakokon. A lelkem nincs ott. Ez
egyértelmű. Keserves kín volt nekem ez a munka is, pénzileg sem
volt jó, és azt az elégtételt sem mondhatom magaménak, hogy
letettem valamit a jövő nemzedék asztalára. Nem, ez a templom
restaurálás szememben a múmiák költséges tovább ápolását
jelenti, holott szembe kéne nézzünk a valósággal, fogy a magyar,
és nem úgy fogy, hogy közben lakatlanná válik a gyönyörűséges
szép vidék, hanem belakják más, idegen népek. Valószínű nincs
igazam, ne is legyen, de én így látom.
Most
már fizikailag sem bírom tovább, úgyhogy van e ennek értelme
vagy nincs, több templomi dolgot, ha szabad akaratomra
hivatkozhatok, nem vállalok. (Még hátra van Janiatya gyóntatójának
burkolása, de azt már két éve ígérem, és Janiatya velem
szemben mindig korrekt és megértő volt. Benne az ember Janiatyát
látom, nem a papot).
Ajtóm
még van egy, egy kacifántos, aztán még lesz három faház, meg
pár bútor, kitart jövő nyárig, de aztán tényleg váltok.
Vagy
kialakul egy önálló asztalos gárda, aki felett csupán lelkileg
bábáskodom, ugyanis én többet nem akarok motiválni, serkenteni,
vagy elkezdem az új terveimet megvalósítani, ami még csak
pólyában van, de dédelgetem.
Az
irány egyértelmű, nekem a megerőltető munkákkal fel kell
számolni, főleg a határidős, rendeléses munkákkal, amik már
csak a stresszt növelik bennem, az örömet nem.
Itt is Sanyi vett le |
Éppen
az utolsó ablakot szereltük, amikor jött egy szomszéd néni, hogy
de jó, hogy vannak még asztalosok, mert neki is kell egy dupla
ajtó, igaz, hogy a tokozat is megvan jó hatvan centi. Mondom a
néninek a létráról, csókolom, nem vállalok több asztalos
munkát. De miért? Olyan szépek ezek az ablakok! Hiába, csókolom,
nem vállalok. Hát hogy nem érti, volt még asztalos és az se
vállalta. Hogy mi történik? Sanyi kérdezte a nénit, hogy árat
mondott a másik asztalos? Hogy hát nem mondott árat. Na látja,
mert ha azt mondta volna, hogy tízezer lej, akkor azt mondta volna
neki, hogy csúfolkodik. Jajj uramatyám, így a néni, csak nem
kerülne annyiba? Mély csend részünkről, kedélyesen elköszön a
néni, a végén mondtam ennek a Sanyinak: látod? Ennyi. És hova
tesszük, hogy ugye a műanyag ajtó az olyan mint egy hajlékony
lemez, bárhogy hajlik, de mikor becsukódik, odahúzza magát a
tokhoz, ott a levegő sem jön be, míg a faajtó merev, és azt
akarják, hogy ugyanúgy zárjon mint a műanyag. És nem zár úgy,
mint a műanyag és akkor megint az asztalos a genya.
Sanyi |
Ez
a baj ezzel is, hogy kialakult egy hamis kiindulópont: az ajtó árak
és a zárási kultúra a műanyagokból indulnak ki. Miért is
kellene a fának a műanyaghoz hasonlítani? Nem fog! Így kihal. És
kész.
Én
sosem ecseteltem, hogy a faajtó így, meg úgy. Mindig is mondtam,
minek fából, ha a műanyag olcsóbb és az is megteszi? Hagyjuk már
ezeket a morális lófaszokat, mert nincs semmi értelme. Viszont
akinek esztétikailag kell fából, ez olyan, mint az ékszer: drága
fakszni.
Magamnak
műanyagot nem tennék esztétikai szempontból, meg megcsinálom
magamnak, de ha a rentabilitást kérdezné valaki, egyértelműen a
műanyagra szavaznék.
Megnéztem
pár videós interjút Bródy Jánossal, és első nekifutásból
visszaköszönt tőle az én dilemmám is, noha félezer nem
akármilyen saját szerzeménye van a tarsolyában, mégsincs
felfuvalkodva, és túl a hetvenen nem fürdik babérjaiban, hanem el
van keseredve. Értem ezt a kesergését, mert én is hozzá
hasonlóan élem meg ezt a kesergést, noha másképpen.
Nem
kellett nagyon mélyen ásni, hogy rájöjjek, Bródy nem igazán a
NER kedvence, és ezen túl a magyar néptömeg annak a szélén áll,
hogy megtagadja Őt. Fura nép ez a magyar, néha nem értem mi
hajtja, mi a logikája, de valószínű ezt csak én nem értem.
Fél
füllel hallom a torinói lepelről mit zagyválnak össze, és azt
hittem nem hallok jól. Hogy a torinói lepel ürügyén csodálatosan
találkozik a tudomány és a hit, a tudomány nem tudja
bebizonyítani egyértelműen, hogy a lepel valóban eredeti, azaz
Jézus volt belecsavarva, viszont a hit dolga, hogy higgyen Jézusban.
Szóval, én nem értem. Ha a lepel nem egyértelműen a Jézusé, mi
köze ennek a hithez? Hogy háha mégis az ővé? Szóval én ki
vagyok akadva. Ereklye, de mégse, de attól hinni kell.
Ez
olyan, mint a görög partokra vetődött fegyver rakomány, melyről
egyértelmű adatokat nem tudtam kiguglizni, csupán annyit, hogy az
illusztrációt képező képeket ezelőtt három évvel csinálták
egy amerikai fegyvergyárban, és ma az álhíres médiák úgy
számolnak el vele, mintha a migránsoknak küldött
segélycsomagokként jöttek volna.
Pár
higgadtabb kommentelő felhívta a figyelmet a csalásra, hogy álhír.
Ami számomra megrázó, az a sok, lenyűgözően sok ellen komment,
hogy mindentől függetlenül, ki lehet nézni a migránsokból ezt,
és ha ki lehet nézni, akkor azt már vehetjük úgy is, hogy meg is
történt. Szóval, erre mit lehet mondani?
A
sötét agyak éjszakája.
És
még én vagyok a pesszimista?!?
Éppen
néztem egy beszélgetős román műsort, egyik felén a
hagyományosok, a másik felén a liberálisok. Tiszta röhej. A
család fogalma köré álcázott, minden idők legmocskosabb
referendumjára készülve adták ismétlésbe az adást. Az a dühös,
gyűlölködő érvelés hadjárat a hagyományosok részéről,
undort keltett bennem. Az az állandó lesiklás a válaszok elöl,
újabb és újabb koholmányokkal és félremagyarázásokkal
támadtak, bennem is visszaköszönt az az undor, amit generáltak
magukból. Pedig hát nem vagyok buzi párti, de ki vagyok én, hogy
más érzelmein kételkedjek?
Ekkora
hisztit a semmiért.
Néztem,
hogy a két héttel ezelőtt kiszedett ablakokat nem vitte el senki.
Szépen felpakoltam és elhoztam én őket. Megpróbálom újra
hasznosítani amit lehet. Talán a tokokból ha kivágom a korhadt
részt, valamennyit megmentek.
Na
ebben több fantáziát látok. Biztos elmentek nekem is otthonról.