Mi
nem stimmel nekem ezeknél a modernkori intelmeknél?
Hogy
van egy központi gonosz, aki algoritmusokkal bombáz minket,
annyira, hogy mi természetesen nincs mit tennünk ellene.
Lebénulunk. Mert ilyen hatalma van az algoritmusoknak.
Szerintem
ezeket az algoritmusokat pontosan a társadalom írja magának.
Kezdve a nemzet fölött aggódó politikusainktól, akik nem a Mars
szenátorai, hanem gyermekeink szülei, nagyszülei, folytatva az
ájtatos képű papokkal, a jövőt szörnyűséggel leső iskolai
tanárokkal, és bezárva a kört a mindezt fenntartó állami
apparátussal, értsd az orvostól a portásig, az adóbehajtó
kasszásig, mindenki.
Egy
hatalmas társadalmi gépezet, aki külön külön mindenki tudja és
meg van róla győződve, hogy a Big Data az igazi Sátán, mégis
mindenki arra hajt, buzdít, tanít, hogy ki ne essél a Big Data
kegyeiből.
Az
államtól várja a fizetését, van legalább három hitel kártyája
(fogyasztói célra, nem vállalkozóira...dehogy), megannyi bónusz
kuponja és lesi a fekete pénteket, szóval vértezve van az összes
kellékkel, semmit ki nem hagyva, mint egy trend, mely az utolsó
öltözködési, kulturális divatot: szigorúan követve.
A
szülő tudatának és a világ helyzetének teljes tudatában mégis
arra hajszolja gyermekét, hogy multiláterál diplomájával
megfeleljen a mosogatói poszt betöltésére valamely arktikus
országban.
A
kutyát sem érdekli, hogy a gyermeke egyszerűen csak boldog legyen.
Nem. Szörnyülködik a big data ellen, mint a hagyománytól
csorduló világban az elnyomott rabszolga ura ellen, hogy micsa
mocsok egy dolog, viszont mindent megtesz, hogy kegyiből ki ne
essen. Ez a mindenkori kispolgári trükk, amivel szidja a rendszert,
de ugyanakkor egy kis besúgástól sem retten vissza, ha az útjának
szánalmas egyengetését jelenti.
És
itt utalnék egy kicsit azokra a régi szép időkre, amikor még
állítólag megéltük az emberi karakánságot, amikor apámat
pacifista gondolataiért (és vajon kik tudtak róla, ha nem kebel,
illetve lelki barátai?) álnok módon bebörtönözték, ellene
hamisan vallottak barátai mert, mint utólag vállat húzva,
megértésben reménykedve -forradalom utáni liberális euforiában-
bevallották, hogy életüket féltették (nem igaz...előléptetést
csiholtak belőle).
Ha
egy munkahelyen haton voltunk, négy bármikor hajlandó lett volna
hamis vádakkal feljelenteni, sosem tudtad, hogy melyik szomszédod
figyel és ki mit és mikor jelentett rólad, és ha nyíltan
istenben hittél, rögtön mindenki elhatárolódott tőled és
utált. így azokról a drágalátos erkölcsös időkről.
Ehhez
képest egy pár buzi illetve genderfilozófus maguk a békésen
kukoricázó nagymamák.... Ehhez képest a Big Data egy rózsaszínű
pillangó, mely picsáról picsára szállva viszi a béke
virágporát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése