Lesz még idő

"Sose nőj fel" címmel össze akarom szedni gyermek vonatkoztatású élményeimet, naiv karikatúráimmal ötvözve. Arra is gondoltam, hogy színezetlenül is mellékelhetem rajzaimat, utólagos színezés lehetőségeként. Nem tudom kiket célzok meg velük, de azt hiszem ez nem is az én dolgom. Viszont nem rejtett vágyam, hogy ha más nem, de ez a sorozatom nyomdavilágot lásson, ha nem más magán kiadásban. Amennyire gyomrom és jókedvem engedte, utána nézelődtem a neten, de lehangoló és kilátástalan a nyomtatás lehetősége. A kiadók zárt körökben élnek, bonyolult és szakmailag önként lehetetlen helyzetbe páholyozták magukat, a fantáziátlanság szülte stupid érveivel övezve fel magukat.
Van még a fiókomban megírva pár történetecske és hosszú a megírandók listája. Csak hát nyugodt lélek kell hozzá, aminek éléskamrája most egérbűzös és penészes... de reménykedem egy új bőség kosárban...
Mivel sem stílusomon, sem kifejezésben nem tudok változtatni, nem is akarok, ha valaki mégis segíteni akar, tegye meg. Érdekel minden vélemény. Fiamnak már volt pár PC jellegű véleménye, de eldöntöttem, hogy bevállalom azt is, ha valakinek nem political correct... merem hinni, hogy legalább írásban lehet szabadon fogalmazni...)


Lesz még idő

Még elemi iskolás korában történt Mugoval, hogy iskolából kijövet felajánlotta Andrisnak, hogy szívesen elkíséri őt a stop lámpákig. Andris nagymamája is megjött, így hármasban mentek. Azonban olyan jól elbeszélgettek, hogy Mugo hazáig kísérte Andrist a nagymamájával, egészen a sétatérig. Sőt, Andris felajánlotta Mugonak, hogy ha bemegy a hozzájuk, megmutatja a játékait neki. Nagymamája beleegyezett, de csak hogy megmutassa.
Mugonak nagyon megtetszett Andrisék háza, azokkal a nagy, világos ablakokkal, fényes recsegő tölgyfa parkettával, tágas szobákkal. Miközben rendre mutogatta Andris a játékait Mugonak, kedvük kerekedett játszani is.
Nagymamája egyre unszolta Andrist, hogy ideje lenne abba hagyni, mert ebédelni kéne és utána pedig leckézni. De még csak ezt megnézik, meg azt megnézik, míg egyszer a nagymama kifakadt, hogy: “mindjárt jön anyukád és tudod, hogy baj lesz ha nem úgy csinálod, ahogy kell!” Ettől megijedt Andris és megváltozott hangulattal elkezdte rögtön helyére rakni játékait és bizonygatta Mugonak, hogy nem szereti az anyukája, ha rendetlen a szobája és nem leckézik időben.

Így Mugot kitessékelte Andris nagymamája, hogy menjen szépen haza, mert biztos várják már őt is. Békítőleg mondta a nagymama, hogy “lesz még idő a játékra”
Azután pár nap után elment Mugo újból Andrisékhoz, de a kapu telefonon nem válaszolt senki. Az ablakuk alatt próbálta Andrist szólítani, sikertelenül.
Egy hét múlva ismét elment hozzájuk, már vakáció volt, gondolta hátha már nincsenek szigorú törvények Andrisra nézve. Miután többször kiáltotta, hogy: “Andriiiiis!”, kidugta Andris a fejét az ablakon és vissza kiáltotta, hogy: “menj el, mert nem engednek ki, azt mondta anyukám, hogy lesz még idő”.
Aztán elköltöztek Andrisék külföldre, és nem lett többé idő a játszásra.
Azóta sem érti Mugo, hogy miért mind mondják a felnőttek, hogy lesz még idő, amikor az idő mindig hamar elmúlik?