Megint úr vagyok...

Miután piaci ácsnak könyvelt el a német román, sőt azt mondta, ha piaci ácsra lett volna szüksége, elment volna a piacra, szóval még piaci ácsnak sem tartott, mégis aszonta, hogy a székeket legalább fejezzem be. Biztos arra gondolt, mit veszíthet? Miután elvittem neki a székeket, rimánkodott, hogy találjak ki valamit a politúros bútorjaira is, mert nem talál sehol bútorjavítót. Megint Attila úrnak szólított. Elfelejtette a piaci ácsságot említeni.
Jött a köves Laci, hogy faragott kandalló maszkot szeretne a polgármester kandallójához, de hónapok óta szaladgál és nincs faragó mester sehol, a tölgyfa keretet is aranyárban mérik, mi tudna tenni ezesetben? Mondtam neki, miért nem csináltat egy kazettás rendszerű maszkot, eléggé puccos az is, ha nincs faragáshoz lehetősége. Hogy az milyen? És ki csinálja meg? Hát én, például. Hálálkodva vitte el, hogy megmentettem az életét. Ja, egyébként kösz Laci, hogy utolsó megoldásként jöttél hozzám...(lám így lesznek az utolsók az elsők...)
Kidolgozási részlet. A kazettás rendszerű megoldásokat nagyon szeretem, mert szerintem az asztalosság a szerkezetnél kezdődik. A másik pedig, hogy a fa nemigen van feszültségnek kitéve, gyakorlatilag a mozgása alig korlátozott és esztétikailag sem okoz botrányokat, ha pár millimétert szuszog időnként.