Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Tamás

Az utóbbi időben sikerült sok mindenről lemondani. Politikáról, világmentésről, vallásról, társadalmi problémák megértéséről. Szándékosan másba fogtam. Elkezdtem dobolni, stúdiózgatni, átgondolni az asztalos műhelyem körüli dolgokat.
Szemlélet váltásra szorultam, mert úgy éreztem bedilizek, ha nem teszem.
Nos ez nem valamiféle közösség felé fordulásos szemléletváltás, hanem leginkább a magamba fordulás. A magamból merítés féle projekt. Nem a nagyokat hallgatás, kifele semmit se közlés, hanem a saját készletem kibontakoztatása. Hallám mit rejt magában ez a húsrengeteg. S ha találok benne valamit azt ki is kotyogom. Miért ne? Legalább a jó részeket...hahha..

Kidobtak egy orgonát. Egy régi Thomas orgonát, mert túl sokat nem használták, aztán raktárba került, ott kivandalizálták belőle az erősítő részt, így már ingyen sem vitte el senki. Majdnem én sem. Mikor belenéztem, - nem volt nehéz, mert a hátát letépték- észrevettem benne egy rugós reverbet, ami megtetszett. Csináltam olyat én is, amikor a digitális világ még csak kísérletezett a visszhangosítókkal, nagyon szerettem a rugós reverbet. Zengetőt. Az elve nagyon egyszerű. Akkoriban úgy oldottam meg, hogy ilyen telefonos kapszulára, melyek membránja még fémből voltak, ráforrasztottam egy egy mini horgot, elég macerás volt, szerencsémre sok kidobott kapszulám volt, apám hozta a munkahelyéről, és két ilyen horgos kapszulát kifeszítettem egy spirálos ellenállással. Az egyik kapszula volt a leadó, a másik a felvevő. A jel szépen elkezdett a rugón sétálni, ebből lett a zengetés. Hihetetlen szépen tudott szólni. A rugó minősége adta a zengetett hang minőségét. De clear elektromos gitár eszement jól szólt vele. Éppen nézegettem a hiper reverbes pluginomat a keverő programomban, de sajnos nincs ilyen rugós reverb hangzás a készletben. 
Amikor belenéztem a Thomas roncsaiba, megláttam a reverbet és azt mondtam ok, a reverbet én is kigyilkolom belőle. Mert orgona kinek kell? Ezer számba állnak az orgona tónusok gépemben. Dinamikus billentyűzettel rendelkező Yamaha zongorám bármelyiket megszólaltatja. Pláne, hogy láttam, a kábelek kigyilkolva belőle, egy nyáklap tele cuccal feltörve.
De aztán pur kényelemből inkább elhoztam az egész orgonát. Majd eltüzelem a vázat, gondoltam. Már az is undort keltő volt, hogy valami olajféle ráömölhetett valamikor, tiszta ragacs az egész orgona. Hát öregségére eléggé tiszteletlenül bántak vele.

Már fél éve ott van az emeleten ez az orgona és minden nap elmentem mellette. Mert a lépcső mellé tettem. Nem tudom miért. Talán azért, hogy majd kigyilkolom belőle a reverbet. De el is felejtettem a reverbet. Eszembe jutott párszor, és gondolkoztam is, hogy vajon hova tettem azt a kigyilkolt reverebet? Elfelejtettem, hogy nem gyilkoltam ki, hanem elhoztam orgonástól. És ott volt az orrom előtt minden nap háromszor.
Igaz, ahányszor elmentem mellette, mindig megsajnáltam az orgonát, hogy jó lenne ha valaki megcsinálná. De senki nem csinálta. Csak ott szomorkodott az orgona ujjnyi olajjal rajta, hogy a billentyűk is elkezdtek elszíneződni.

Meg kéne nézzem, mondogattam magamban. De mikor?
A tegnap elfordítottam és belenéztem komolyabban. Az elektronikája emlékeztetett az én fiatalságomra, hogy mennyi órát, éjszakát, évet töltöttem el elektronikázva. Elkapott egy ilyen nosztalgia. Hogy talán ez az utolsó tranzisztoros orgona, amit látok.
Eldöntöttem, hogy megszólaltatom.

Kerestem is fórumokat rá. Gondoltam megkapom az elektronikai rajzát valahol, de csalódtam kissé. Lehet nem tudok rákeresni helyesen. Fórumokon is csak olyan kommenteket olvastam, hogy “hej guys, is just a fokin' Thomas organ...give up...” Pedig ott csak három billentyű nem szólt egy pacáknak.
De nekem pont az ilyen biztatás kell. Mert én a lúzer dolgok atyja, apostola vagyok.

Hogy mikor? Mikor szánok rá időt?
Meg is találtam az időt rá. Délben muszáj ennem valamit és fél órát ülni. (Cukor, zsír, szív). Olyankor is rámegyek a fészbukkra egy fél órát. Nos ezt az időt a Thomasra fogom áldozni. Bassza meg.

Az igazság az, hogy hiába a tízezer tónus, ilyen régi orgona hangzások nincsenek. Legalább is a tiszta formájában nincs. Ahogy az akusztikus hangszer utánozhatatlan, így a tranzisztorost sem tudja felváltani a digitális.
Hogy nincs erősítője, még nem érdekel, mert van min hangosítsam. És a reverbet is leválaszthatom, hogy máshoz is használhassam.

Valamiért úgy érzem, hogy egyik kedvenc orgelem lesz.

Csak tartson bennem a lelkesedés.