A csütörtöki tablóráma.

De szeretném, ha minden ilyen paranoiás dolgom így végződne, mint ez a tablórámás sztorim. Mert szerintem jól végződött. A pattoginé végül is nem annyira pattogi, mikor személyesen megismertem, az a fajta, akinek a homlokára van írva az őszinteség. Egy ember homloka többet elárul, mint a dumája, mimikája. Pattoginé egy ilyen ember. Akinek a homlokára van írva minden. Hogy pontosan mi is, nem tudom, de a homlokára van írva mindaz, amiről az ember pontosan tudja, hogy kivel áll szemben. Legalábbis érzi. Az első benyomás a lényeg. A többi mind mese. A kidumálás, az mind mese. Mindig bevettem a kefét azokkal az emberekkel, akikről első benyomásból megvolt a véleményem és aztán eveztem a duma irányába. Mindig. Visszagondolva mindig eszembe jutott, hogy bezzeg az első benyomásból ismertem már, de nem hittem a saját képességemben. Muszáj hinnünk magunkban. Mert kiben másban?
Ha nincs kedvem valamire, elég, ha elkezdek lazsálni, egy kicsit semmit csinálni. Pár óra alatt beindul a lelkiismeret-furdalás, és elkezdek dolgozni. Jó módszer. Ha az ember kedvtelenül dolgozik, hogy ne legyen lelki furdalása, csak szar munkát végez. Nem. El kell érni azt a lelki állapotot, amikor már magadtól rugdosod a feneked. Ez is önismeret. És önbizalom. Nyugi, mert mindjárt beindulok.
Nézem az arckönyvben, pattoginénak neve van és régóta az ismerősöm. Most ez hülyeség, vagy mi? Nem. Ez van. A lényeg, hogy ez a ráma nem fog szétesni. Mert tettem róla, hogy ne essen szét.
Na és az is jó, hogy mindamellett, hogy állítólag szétesett az ezelőtt három éve készített ráma, mégis megbíztak egy másik rámával.
Most már mondhatom én is, mint Rejtő, a lényeg az, hogy a pénzt ideadták, el is költöttük, a többi nem érdekel...
Attila mai intelme: "néha be lehet vállalni csütörtökre rámát..."