Tartani a vonalat

Az elmúlt években kerestem az utam. Egyrészt gondolati, elvi zsákutcába vezetett a vissza az ősi módszerekhez témakör, másrészt adottak a konkrét fizikális helyzetek, melyekhez a világ menete, a sors és az én döntésem juttatott, azzal a belső meggyőződéssel, hogy ez Isten akarata volt.
Azzal nem vádolhatom magam, hogy nem kerestem, nem mélyültem el nagyjából a terítéken lévő legtöbb életstílus „ajánlat”-okon. Nemcsak elmélyültem, hanem egy bizonyos fokig beléjük is gabalyodtam, némelyben ráfizettem rendesen.
Más korlátokat kell legyőznöm. Nem azokat, melyeket kétségbeesetten rángattam. Azokat a korlátokat, melyeket le kell győznöm, azok bennem vannak. Bennem kell azokat keresnem. Ezeket a korlátokat meg fogom kapni a jurta sátorban is, mindenhol. Magamban kell felfedeznem és magam kell leszámoljak velük. Nem fogja őket feloldani sem a természet csöndje, sem a meditáció. Mert ennek a korlátnak a neve: balfaszság. És ezt a balfaszságot magamnak kell kikúrálnom. Mert ebből a balfaszságból ágaznak le aztán a többi visszahúzó erők: gátlás, borúlátás, tartós letörés társaságában.
Pár éves blogolásom bejegyzései szerintem eléggé tiszta képet rajzolnak arról, hogy mik foglalkoztattak. Legtöbbször a közösségi létünk, létem a jelen világban érdekelt, véltem képet alkotni arról, hogy látom.
Az az egyik megfigyelésem, hogy a világ meg fogja találni az útját. Embercsoportok már kezdenek elfogadni helyzeteket, bevágódtak, folytatódik a bevágódás. A többség nagyon egyszerűen dönt: úszik az erősebb áradattal. Boldogan, önfeledten. Hogy végre van egy ár, mely visz.
A másik megfigyelésem, hogy ennek az áradatnak nem szabad ellenállni. Elsöpör. Félre kell állni. Most nem részletezem itt az áradatok fajtáit. Eddig ezt csináltam és söpört rendesen a habja.
Nyilvánvaló, hogy ezt az öngyilkos hadjáratot nem tudom tovább vinni.
Elfogadtam magamban, hogy könnyebb igazságtalanságban élni, semmint az igazságot keresni.
Koromra és egészségemre kell tekintettel legyek, mint az alkoholista vagy mint a dohányos, meg kell vívjak minden percet, mely szenvedélytől mentes...nincs már időm gondolati, elvi expedíciókban bóklászni.
Tudatosabban, felelősebben kell élnem. Ez a meggyőződésem.
Eddig is ezt tettem, de nem elég. Még többet. Még jobban.
..
Nem ígérem a további földhöz vágós eszme futtatásaim közléseit. A holnaptól jó fiú leszek címen ha közlök, akkor a munkáimról fogok beszámolni.
Tartanom kell azt a vonalat, amin haladok: csarnok, műhely, illetve az üres emeletnek alternatíva, legyen az fürj, krokodil, vagy más. Nincs visszaút, nincs más út.