Tartani a vonalat

Az elmúlt években kerestem az utam. Egyrészt gondolati, elvi zsákutcába vezetett a vissza az ősi módszerekhez témakör, másrészt adottak a konkrét fizikális helyzetek, melyekhez a világ menete, a sors és az én döntésem juttatott, azzal a belső meggyőződéssel, hogy ez Isten akarata volt.
Azzal nem vádolhatom magam, hogy nem kerestem, nem mélyültem el nagyjából a terítéken lévő legtöbb életstílus „ajánlat”-okon. Nemcsak elmélyültem, hanem egy bizonyos fokig beléjük is gabalyodtam, némelyben ráfizettem rendesen.
Más korlátokat kell legyőznöm. Nem azokat, melyeket kétségbeesetten rángattam. Azokat a korlátokat, melyeket le kell győznöm, azok bennem vannak. Bennem kell azokat keresnem. Ezeket a korlátokat meg fogom kapni a jurta sátorban is, mindenhol. Magamban kell felfedeznem és magam kell leszámoljak velük. Nem fogja őket feloldani sem a természet csöndje, sem a meditáció. Mert ennek a korlátnak a neve: balfaszság. És ezt a balfaszságot magamnak kell kikúrálnom. Mert ebből a balfaszságból ágaznak le aztán a többi visszahúzó erők: gátlás, borúlátás, tartós letörés társaságában.
Pár éves blogolásom bejegyzései szerintem eléggé tiszta képet rajzolnak arról, hogy mik foglalkoztattak. Legtöbbször a közösségi létünk, létem a jelen világban érdekelt, véltem képet alkotni arról, hogy látom.
Az az egyik megfigyelésem, hogy a világ meg fogja találni az útját. Embercsoportok már kezdenek elfogadni helyzeteket, bevágódtak, folytatódik a bevágódás. A többség nagyon egyszerűen dönt: úszik az erősebb áradattal. Boldogan, önfeledten. Hogy végre van egy ár, mely visz.
A másik megfigyelésem, hogy ennek az áradatnak nem szabad ellenállni. Elsöpör. Félre kell állni. Most nem részletezem itt az áradatok fajtáit. Eddig ezt csináltam és söpört rendesen a habja.
Nyilvánvaló, hogy ezt az öngyilkos hadjáratot nem tudom tovább vinni.
Elfogadtam magamban, hogy könnyebb igazságtalanságban élni, semmint az igazságot keresni.
Koromra és egészségemre kell tekintettel legyek, mint az alkoholista vagy mint a dohányos, meg kell vívjak minden percet, mely szenvedélytől mentes...nincs már időm gondolati, elvi expedíciókban bóklászni.
Tudatosabban, felelősebben kell élnem. Ez a meggyőződésem.
Eddig is ezt tettem, de nem elég. Még többet. Még jobban.
..
Nem ígérem a további földhöz vágós eszme futtatásaim közléseit. A holnaptól jó fiú leszek címen ha közlök, akkor a munkáimról fogok beszámolni.
Tartanom kell azt a vonalat, amin haladok: csarnok, műhely, illetve az üres emeletnek alternatíva, legyen az fürj, krokodil, vagy más. Nincs visszaút, nincs más út.

8 megjegyzés:

  1. Sajnálnám, ha elmaradnának a gondolatok. Magam is ilyen elmélkedős lévén, jó tudni, hogy mások is aggódnak a világ sorsáért:)
    A munka is érdekes, meg hasznos is- de az írás azt hiszem, felold, feloldoz egy kicsit.
    Minden jót, nyugodt napokat

    VálaszTörlés
  2. Néha kimegyünk a saját vonalainkból is. Van ilyen. Szerintem nem feladás ha kicsit az árral is úszunk, majd kimászunk belőle, vissza a saját medrünkbe.

    Elkezdtem (?) úgy gondolkodni, nem az számít, hogy cukrot teszek a kávéba vagy mézet, hogy idegen helyen tusolva tusfürdőt és nem a saját szappanom használom, hanem az, hogy ettől nem görcsölök be. A lélek egészsége fontosabb minden többi résznél.
    Ezeket az időszakainkat is el kell fogadnunk. Vagy pofozgassuk önmagunk mert letértünk az útról??
    A szókimondó Attila úgyis vissza fog jönni, csak most van egy ilyen időszaka :)

    VálaszTörlés
  3. Igen Attila: korunkra és egészségünkre...tudod, hányszor gondolok ezekre, de nem tudom olyan jól megfogalmazni, mint Te. Csak azt tudom,hogy takarékoskodni kell az erőnkkel, jobban beosztani a maradék időt, és átlépni a nem fontos dolgokon...na ebben segítenek a Te blogjaid. Köszönet érte.

    VálaszTörlés
  4. Igen, van egy ilyen időszakom...kapaszkodom mindenbe...de rájöttem nem kéne mindenbe kapaszkodnom.
    Csak jobban odafigyelni. De vajon nem ezt tettem eddig is?
    Olvasom a nyomtatott írásaimat, mert elkezdtem kinyomtatni őket, röhögök saját írásaimon, hogy hú, ez a pacák aztán jól belenyúlt a dolgokba...hajnali négykor meg ett a penész, hogy mi is van ezzel az István a királlyal? És mit is vár el tőlem a székely? És miért is mondta a nemtommilyen atya, hogy aki Erdélyben nem tud megélni az dögöljön meg?
    Nem ezek a dolgok, kijelentések zavarnak engem. Hanem az zavar, hogy minden gondolkodó, értelmiségi kuksol a penészes, bűzös vackában és az ellenkezésnek a leghalványabb jelét sem adja.
    Egy ideológia akar uralomra törni, és legyen hatalmi vagy ellenzéki, ugyanazt az ideológiát szolgálja.
    Mintha mindenki zombisodna.
    Ez fáj, dühít. De lehet, hogy pontosan ez éltet engem.
    Minden esetre köszönöm lányok a bátorítást...

    VálaszTörlés
  5. Zombisodás=kényelem.
    Penészes gondolkodás=lustaság és kényelem.
    hazafiak a kocsmában, a társaságban, de otthon pont leszarják mi van, ami számít a maguk megélhetése és kényelme.
    Gyere egy pillanatra gondolatban ide:
    a sok baromarcú Trianonozó magyarországi magyar szerinted mit adna fel a megszokott eddigi életéből azért hogy visszacsatolják azokat a részeket?
    Úgy szarná le mint Bodri a fűcsomót.
    De jól hangzik a boros pohár mellett.
    Tudod kik a gondolkodó értelmiségiek? Szoba tudósok, akik egy síkon gondolkodnak és léteznek, és egész életükben ugyanazt a fülledt és büdösszájú véleményt hangoztatják. Az idő eljár felettük, de nem gondolkodni tanultak meg, hanem egy apró szeletét a nagy egésznek.
    Te ehhez nagyon nem illesz, mert nem kívülről veszed a véleményed, hanem magad alkotod meg.
    Ennyi az egész.
    Ehhez hasonló emberek kellenének, hogy ne érezd magad egyedül, és ne inogj meg néha: érdemes-e így, vagy inkább be kéne állni a sorba?

    Szóval beállhatsz, de ki fogsz lógni, mert nem leszel soha olyan :D
    Túlbeszéltem, szia!

    VálaszTörlés
  6. Heni...jól esik most, mert nagyon az az időszakom ez...ciklikusan kiháborodok, ilyenkor jól jönnek a nemvárt, nem remélt hozzáállások.
    Igazad van, nem tudok beállni a sorba. (Elefánt a porcelán boltban...)

    VálaszTörlés
  7. Azért a krokodilokra kíváncsi lennék.
    Nufi mindig mondja, hogy tegyek fényképet a bejegyzéseimhez, és nekem mindig a gondolatmenet a fontosabb. Aztán elszégyellem magam, és megelelm a fényképekben is az izgalmat, és annak is örülni tudok.
    Aztán, amikor valami nem megy, akkor jön az önsajnálat. Az önvizsgálat, és ezt úgy kell leírni, hogy ne tűnjön ki a csüggedés. Ami persze megint írással jár, és kihoz a depiből.
    Semmi sem örök, csak a változás. Ez akkora közhely, hogy nekem is jut belőle. A köz helyén bárki kaphat parcellát.

    VálaszTörlés
  8. De Imre, ha egy írásból nem tűnik ki a csüggedés, akkor az nem eredeti. Szerintem. Engem nem tud lekötni az olyan regény, ahol szárazon, statisztikailag, noha szépen, regésen van körülírva a történet, de nincs benne semmi szenvedély.
    Nálam az önsajnálat után folytatódik önvizsgálat, aztán előbb utóbb elszégyellem magam és elkezdek cselekedni. De mindenképpen ki kell heverjem ebben a sorrendben. Ami engem főképpen aggaszt, hogy elég gyakran visszaesek, újból kezdem ezeket a sorrendeket.

    VálaszTörlés