Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Kísérleti "agróipar"

Itt egy pár kép az eddigi agrár tevékenységeim eredményeképp:
skylab 1

kibújt a retek



tulipánok



nárciszok



Szöveg hozzájuk majd holnap...(kölcsön fényképezővel történt...)

Hiába várni...

Mondtam ennek a Csabinak -elmentünk egyet kávézni, a fekete hajú jó csajhoz, oda a tévészerelő mellé a sarkon, mert ott legalább nem mánélé szól a difukból- hogy te mi most abban az állapotban vagyunk, hogy nem hisszük sem a múltat, sem a jövőt, csak állunk bambán, hogy elment a busz és nem hisszük, hogy nincs más busz.
Ez a Schengen dolog is, hogy most nem vesznek be minket a “seggembe”. De minek is lenne jó nekünk ez a Schengen dolog? Hogy volt ez a nagy gyűlés -én a kis ember csak így érzékelem ezeket, hogy volt valahol egy nagy gyűlés- az egyik ilyen döntő tényezős szóvivő azt mondta, hogy igen Románia és Bulgária most szóba sem jöhet, mert ugye korrupció s ezekhez hasonlók, de elvégre a jelenlegi Schengen övezetben is vannak problémák. Vannak problémák. Ezt fix úgy mondta, mint az egyik ismerősöm mondta kérdésemre, hogy egy sokgyermekes családban hogy nevelik azt a sok gyereket, netán a dominó effektus módszerével, hogy a nagyobbik kap egy pofont és az aztán lefelé tovább adja? Azt felelte ez az ismerősöm, hogy hát valóban időigényes dolog a sok gyermek felnevelése. Mondtam neki enyhe iróniával, hogy ez finoman kifejezve...Hát igen, mondta ő is enyhe iróniával, hogy finoman kifejezve.
Na így fejezte ki magát ez a schengeni nagyember szóvivő, finoman, hogy bajok vannak a jelenlegi schengeni övezetben, és hogy ne kelljen annyit magyarázkodniuk, ránk nyomták a korrupciós pecsétet. Mint amikor a szobafestő megy munkát vállalni és lehányja az asztalost és fordítva. De a fülemben ott cseng a “bajok vannak a schengeni övezetben is”, már azért is, mert az utóbbi időben erre a “baj” szócskára nagyon oda figyeltem.
Van azért egy pár jóhiszemű politikus, akik dühükben, hogy ránk nyomták az egyébként valós korrupt ország jelzőt, azt nyilatkozták, hogy bojkottáljuk a német termékeket. Ne vásároljunk német termékeket. De most már késő. Mert megvettem a német magvetőt, ami azon túl, hogy német, többet nem ér, mert pont azokat a magokat nem veti úgy amiért vettem: az apró magokat. Kukorica, vagy paszuly magokat én is el tudtam volna darabonként vetni, de például a murok, petrezselyem s ezekhez hasonlókat nem tudom kitetvészni kézzel, erre lett volna hivatott ez az eléggé bonyolult szerkezet, ami mint kiderítettem csak a német vagy holland magokat veti jól, mert azok már eleve be vannak gombócolva ilyen védő burokba, ugyanis ez a vetőgép nem veti a hosszúkás magokat, csak a gombócba gyúrtakat.
S akkor azt mondták más, egyébként jóérzésű politikusok, hogy nem jó ötlet ez a termék bojkottálás, hisz mi is visszük németbe a Dacia autót. Hogy most ezért ne vegyük a holland virágot? Hogy ők se vegyék az autónkat?
Vettem én is egy ilyen agrár lapot. Mondom, hallám mit mondanak a profik a mezőgazdaságról. A királyságban szoktam olvasgatni. És bánom már mint a német magvetőt, hogy kifizettem annyi reklámot az újságban. Végig csak arról van szó, hogy szert szerre használjunk, mert egyébként semmi sem bújik ki. Az este megnéztem a helyi fürjtartó honlapját, ahonnan vettem azokat a nyápic madarakat, hogy egy hónapig kell őket rekuperálni (mint a kórházban van ez a lábadozó szekció), van képe bioként hirdetni a tartás módszerét? Hát ezek totál meg vannak kettyenve, és mi meg úgy állunk a buszmegállóban nézve az elvesztett utolsó buszt, hogy fogalmunk sincs mire akartunk volna felülni.
Mert hogy a holland virágok. Olvastam, hogy először hidegbe teszik három hónapig a tulipán hagymákat, aztán be a melegbe, savakat rá, s fix március elsején a piacon virítanak a virágok mint a bedrogozott luxus kurvák a pénz és bűnöző világban. Még szimbolikusan is brutális egy ilyen virágot adni egy nőnek március nyolcadikán, nőnap alkalmából.
Kétségkívül irtóztató összevisszaságban élünk.
Az is borzalmas, hogy a munkások, akik harminc évet lehúztak egy gyárban, amit külföldi befektető megvett semmi pénzért, most meg bezár, hogy ezek a munkások kérik a vezetőséget, hogyha nincs pénz végkielégítésre, akkor vágják a vasba a gyárat, de őket elégítsék ki. S akkor a kérdés nem az, hogy minek bevágni a vasba, hanem az, hogy minél előbb. Mi ez, ha nem MadMax ideje?
Beszéltük ezzel a Csabival a fekete hajú csaj kávézójában, hogy adjunk el mindent és menjünk egy eldugottabb helyre gazdálkodni, de kinek kellenek a városi ingatlanok? Ki vesz ma valamit? Senki. Elkéstünk. Mert se pénz, se tudás. Semmilyen lehetőség. Erre még rájön néhány százezer munkanélküli az idén, akik megint több millió embert fognak érinteni.
S akkor kérdem én, nem értelmesebb elgondolás volt, hogy lebontom a csarnokom felét, hogy termőföldhöz jussak? Mert sápítozik akinek mondom, de arra már nincs feleltük, hogy mondja meg mit tenne vele? Mert ha kell nekem föld, de nem tudom úgy elcserélni, hogy a lakásom megmaradjon, a műhelyem is megmaradjon, de legyen nagyobb telkem?
Ezt az egész világmindenséget be kell tenni egy nagy szűrőbe és át kell szűrni. Kipiszkálni belőle ami nekem jó. Közösségről már nem érdemes álmodozni, mert az emberek meg vannak kettyenve. Állnak a buszmegállóban, kedveskednek egymással, udvariaskodnak, tudják, hogy eljön az éjszaka, hogy nincs több busz, mégsem szerveződnek. Majd elkapja őket az éj hidege, a tavaszos blúzok egyszeribe összeszűkülnek, akkor is csak pozitíválni fogják egymást, pedig tudhatnák, hogy a tavaszi éjszakák kurva hidegek tudnak lenni...