Kiszáradt a fa!


Mi kell ahhoz, hogy az embert valami lekösse a fészbukkon? Semmi, csak a rengeteg lehetőség. S akkor órákig lehet görgetni, főleg a kéretlen tartalmon. Hogy majd a következő, majd a következő, de semmi sem olyan szenzációs, hogy kinyissa az ember. De ott a lehetőség a közelgő csodálatosra, amit nem szabad kihagyni.
Négy óra munka után belefáradtam, de úgy, hogy csak na. S akkor beleszomorodtam. A fenébe, de hogy unom is már. A munkát is meg az állapotomat.
S akkor félholtan nézegettem az autós baleseteket. Szerencsémre kómás állapotomból kirángatott egy kliensem, jött hogy részletekről beszéljünk. Érdekes ember, nem az én világomban él, mégis valami lenyűgöz benne. Az a vad élni akarás. Lebaszott, hogy látszik a halál a képemen. Neki több alkalommal mondták, hogy van még hat hónapja, és nézd, mondta, még itt vagyok.
Párom aszonta, hosszas tépelődés után, hogy hogyan is mondja meg, de a mixeim szarok. Nincs bennük energia, és szar tónusokat választottam. Különösen a Santana Europájához. Letörtem. Mert azt hittem a zene lesz egy híd, ami intellektuálisan újra összeköt minket. Elmixeltem. De biztattam, hogy nem a mixeimmel van a baj, hanem a modern hangtechnikai irányzattal van a baj. Nem győztem meg. Elkezdtem írni egy használati utasítást arra, hogy miért szarok a mixeim. Majd ha befejezem publikálom. A zenék ott vannak a Soundcloudon, a blogom jobb oldali sávjában. Telefonon asszem nem jelenik meg. Inkább csak azért kezdtem el leírni, hogy legyen írott nyoma is a projektnek. Valószínű olyan dolgokat is kitárgyalok ott, ami egy kicsit a technikai dolgokon túl a gondolat világot is érinti.
Néha kijózanodok a fészbukk görgetésből (kómás, nihilista állapotomban szoktam odaragadni) és a zenéhez kötődő oldalakon, csoportokban keresgélek új alkotókat, alkotásokat. Meghallgatom őket, oldalaikat felkeresem, próbálok bele látni a zenéjükbe, technikai megoldásaikba. Azt tapasztalom, hogy a modern zene ki van feszítve mint az íj húrja, minden idegre van állítva, agresszív mintha ágyúból lőnének minden hangot, persze, dögösen szól, meg minden, de valahogy nem hozza nekem azt a relaxot, amit egy régi iskolás hangszerelés hoz. Mondta is a feleségem, hogy valóban, minden hangszer kivehető és tiszta a mixeimben, de mégis... Igen, a mégis az a kompresszorok pumparendszere, ágyús lövőrendszere, hogy ahol egy kis hely van, azt rögtön belövi egy halkabb jellel és azért tűnik izgatottnak, hangosnak, azaz tévesen értelmezve: energikusnak. Én nem használtam a maszerelésben kompressziót. Mert borzalmassá pumpálta az összhangot. Igen, -0.9 decibelen fellőve úgy szólt mintha legalább +3 dB re lenne spengolva. Utálom, amikor a vonós szőnyeg szabályosan mint a pumpa úgy szól, és egy halkabb jel leveri a pergő hangját. Sajnos a kommersz fülünk hozzászokott a rádiós keveréshez, ahol a motorzúgás mellett kell hallani a legapróbb részletet is.
Sok jó zenész és sok jó ötlet alakul amiket meghallgatok, de rémesen kevesen mernek nem telelőni minden zagyvasággal a mixeiket. Ismerős az a viszketegség, amikor az ember halmozza a mindenféle ketyerét és persze egyre erősebben, tökösebben szól már a mix, de gyakorlatilag már egy hang a szám, nem hangszerek együttesen megszólaló zenéje.
Mindegy. Azt hiszem most jól jön nekem egy kis kesergő időszak, egy darabig a blues irányában fogok szomorkodni. Keresek gitározó, éneklő archív felvételeket és azokhoz próbálok majd dobolni. Meglátom. De az irány asszem ez lesz.
Az ember ha tévhitben él, azért nem más a hibás. A hit a nem látott, de remélt dolgok valósága. Néha jó látni a valóságot, hogy ne öntsön bele túl sok hitet az ember. Nem más, de lehet van fontosabb dolog, amibe energiát s hitet érdemes fektetni.
Irány a Blúz.
Több vállalkozó ismerősöm elment alkalmazottnak. Főleg az állam bácsihoz. Számunkra az mindig a leguccsóbb állapotot jelentette. Megtörtünk, nem remélünk többet. Jó kérdés, ha nem akarunk külföldre menni, menjünk fekának valahova itthon?
Ismerősöm ajánlotta, hogy betesz valahova, ha akarom. Félig vérzek, de félig nem. Az igazság, hogy Cézárral nem tudok szocializálni. Nem tudok már adni többet. Kéne kapjak. Szeretnék emberek közé menni. Életem lezajlott a züllő munkatársaim mellett, akik viselkedésükkel kiutáltatták magukat. Lelkemet kiadtam nekik, s csúfolkodtak vele. Tele van a tököm a sok lúzerrel basszam.
Még megfontolom. Jön egy gyár a közelbe. Sok köze van a bútoriparhoz, ha találok ott valami érdekes, kihívásos melót, lehetőleg ülő munkát, lehet hogy megpróbálom.
Nem tudom. De most már annyit száradtam, hogy kurvára kiszáradtam. Most már azt hiszem lecserélhetem a blogom címét, száradt eleget a fa: kiszáradt!