Minden rendben: semmi se változott



Csodálkozva hallom a román tanárnő osztályzási stílusát, nem tagadom, nem voltam jó tanuló sosem, ezerszer fontosabb dolgokkal voltam mindig elfoglalva, mint az iskola, viszont az én időmben sosem volt kettes vagy hármas ha tegyük fel bármiben "tabula rasa" is voltam. A semmit tudás osztályzata a négyestől indult, még a mi időnkben is, amikor az iskola még iskola volt, a mai öregek nosztalgiázása szerint is. Hármast ritka esetben adtak, amikor az ember a tudatlansága mellett pofátlan is volt.
Hunor fiam nem olvasott semmiféle tizenkét román könyvet sem a vakációban, abból kifolyólag, hogy nem tud románul. Viszont másfél hónapig napi rendszerességgel egy egy órát tanulta a román nyelv alapjait. Most a román tanárnő valószínű úgy érzi, hogy ezáltal Hunor vele szemben tiszteletlen, hogy a tizenkét román könyvet nem olvasta ki, ezért kettest ígért a füzetébe. Aki valamilyen hazudást tudott kinyögni, azzal nem bajlódott a tanárnő. Hunor őszintén annyit mondott, hogy nem olvasott semmit, de nem tudta elmondani, hogy erőfeszítéseket hajtott végre a román nyelv elsajátítása érdekében, holott szülői véleményem: a genetikája nehezen fogadja be a románt.
Ezek szerint továbbra is marad a képmutatás, a triblizés, hogy túléljük a hatodik osztályt is. Lehet, hogy a tanári kar el van foglalva a programmal s a miniszteri abszurditásokkal, de nem kéne szem elől téveszteni a gyermekek lelki világát sem. Amikor a gyermekek elkezdenek őszintén beszélni, kiderül, hogy félreérthetetlenül átlátnak mindenen s bár kényszeríteni lehet őket, de becsapni nem...