A Gaia projekt

Nem hiába mondják, hogy kell valamiféle kémia egy kapcsolathoz, legyen az bármilyen. A közreműködés vegyületnek lehettem lelkes tagja az utóbbi hónapban.
A történet röviden annyi, hogy Ildikó aki dizájneres megkeresett, hogy egy barátja ajándékboltot nyitna s ő dizájnolja ki. Fabútor s ilyenek. Letisztított vonalak, formák, ilyenek kellenek. De hamar. Nem hagyhattam ki ezt stressz termelte adrenalint. Fárasztó és gyilkoló, mindig megesküszöm, hogy utolsó, aztán mégis mint ilyen függő iszom e pohárból.
Irtó késztetést éreztem nem figyelembe venni Ildikó formai elgondolásait, mert rengeteg asztalost megrázó megoldást kellett kitalálnom, hogy azok a polcok, s bútorok olyan egyszerűknek, letisztítottaknak hassanak. Indokolatlan sok rajzot készítettem, amíg megkapták végső formájukat a bútorok. Csak egy technikai dolgot említsek, az esztergált lábakat rendszerint utólag illesztik a bútorba, ki kellett találnom egy megoldást a két méteres oszlopok esztergálásához, másként a lábak egyszerűen kiszakadnak a legkisebb mozgatásnál. Sok dizájnos részletre, például az oszlopok, lapelemek 45 fokos illesztéseinek nem igazán tulajdonítottam fontosságot, de megértettem, hogy Ildikó meglátásában minden részletnek létbeli fontossága van, így kénytelen voltam fatalista hozzáállásomból engedni, s úgy csinálni, ahogy kigondolta. Nem bántam meg, mert így utólag igazat adtam neki. Fontosak a részletek.
Ami belőlem a teljesség igényével hiányzik, Ildikóban megvan: a nyugati trendiség transzlációja a mi balkáni világunkba. Hogy valami bődületes okosságot mondjak én is. De tetszett nekem ez a helyzet, hogy valaki a részletekig mindent kigondol. Bíztam a meglátásban. És legfőképpen bíztam a meglátó megrendelőjében is akit akkor ismertem meg, amikor már a helyszínen kipakoltuk a bútorokat. Nem utolsó sorban egy jól sikerült munka a megrendelő dicsősége, mert ha nincs A megrendelő, nincs se meglátás, se transzláció, se semmi.
Nem is szaporítom itt a szót tovább, mondják el a képek amit leírni nem tudok, mert vár engem a műhelyben két nyúlketrec, ilyen szakmai kulturális robbanás után jól jön egy kis bokalazító gyakorlatozás. A nyúlketrec pont jó erre.
A vitrin és a megvilágító lámpa
vitrin sor
nagyjából berendezve, középen a festett kisasztalokkal

a megrendelők: Ildikó és Zoli
számomra a legszebb pillanat: a megrendelő elégedett mosolya

pult belső, a letisztított vonalak címén
átfestett régi komcsi hatású bútor..hihetetlenül megváltozik

tipikus komcsi bútor szétvágva, átalakítva s lefestve...

az asztalos töpreng

az asztalos mér