Továbbiakat...

 Szóval itt:

https://artizanbluesradio.com/

Mától minden huszadik zeneszám után egy egy Muskóczi történet hallható Fábián Andor előadásában az Artizán Blues Rádió műsorlistáján.

Jelzem, hogy a karácsonyi zenés lista még ma és holnap fog megszólalni, holnaptól kányec filmá karácsony... irány a butyilovgyárba! Remélem jól telt a karácsony, mert ha nem, várhattok még egy évet rá.

Én megtettem mindent, hogy otthonotokban ne idióta zsingelbellz zenék szóljanak.

Továbbra is azon dolgozok, hogy tartalmas zenéket töltsek fel nektek.

Egy kicsit szüneteltetem a blogos felmondásaimat. Egyrészt azért mert elegem lett a sok megmondásból, sok energiát felemésztek azért, hogy valamennyire PC legyek, nem bírom már. Csinálják mások jobban, ütősebben és fülviszketésre gyógyíresebben.

Inkább arra tölteném az időmet, hogy átfésülöm az összes írásaimat azóta, hogy blajbászt fogtam a kezembe és amit ma is úgy látok, ahogy ezelőtt 10-20-30-40 éve, azokat kicsit rövidebbre, lényegretörőbbre fogva felmondom és be fogom illeszteni a rádiós lejátszó listákra.

Na... további kellemes ünneplést, és főleg magamnak mondom: ne add fel... ne adjátok fel... Lesz még rosszabb és akkor se fogunk sírni...

Beindult a decemberes lista

 Kibontottam a krisztmeszes zenés zsákot, újabb -régi- dalokkal dúsítva az ünnepi hangulatot.

Bár igyekszem leszokni a szurkálós megjegyzéseimről, a képmutatás annyira kreatív, hogy kilendít komfortomból.

Régi vágyam Cseri Kálmán prédikációiból gyűjteményt alkotni, ebből az indíttatásból létrehoztam a "Hitben járás" műsoridőt.

Heti rendszerességgel tervezek egy prédikációt feltenni. Az elsőt most tettem fel: "Minek az ünnepe karácsony" címmel.

Azért kihívás számomra, mert archív felvételekről van szó, borzalmas rossz minőségben digitalizálva. Csak hogy képben legyen a munka mennyisége, a félórás műsor négy órás vágási piszmogást vett igénybe. 1986-ban volt felvéve, valószínű kazettofonra, melynek beépített hangsűrítője csak rontott a minőségen.

A "Hitben járás" műsoridő romániai idő szerint minden reggel 8 órakor, illetve este 20 órakor hangzik el és hetente töltök fel új tartalmat.

A nyolcadik Hangblog (és ezt egy kicsit büszkén írom, hogy egyáltalán eljutottam idáig) a szokásos időben hangzik el, romániai idő szerint 2,6,10,14,18 illetve 22 órakor.

A rádió honlapja is remélem lassan beindul, az a helyzet, hogy rémesen felhasználó barátságtalan a szerkesztése.

Addig is működik, de még nem úgy, ahogy tervezem:

https://artizanbluesradio.com/

Én, mint ember:

Fenntartom a rádiót, szerkesztem, havi 10 euróba kerül a rádiós szerver, és a honlap tárhely. A domain név az évi 20 euró.

Semmilyen szerződésem sincs szerzői jogos hivatalokkal.

Nekem alapból az a hozzáállásom, hogy a kultúra mindenkié.

Aki felismeri alkotását a rádióban és úgy véli jogtalanul használom, kérem jelezze és eltávolítom.

Nem látom át a hivatalos részét, írtam ez ügyben az Artisjusnak Magyarországra és írtam ide Romániába is egy hivatalhoz, a magyar hivatal lerázott egy forma nyomtatvánnyal, ami nekem nem segít, mert nem Magyarországról működtetem a rádiót, a román hivatal nem méltatott válaszra. Majd szólnak, ha valami bajuk van alapon tolom tovább a szekeret.

Órákat töltök el azzal, hogy olyan zenéket találjak, melyeket szívesen hallgatnék az Artizán Blues Rádióban. Szubjektív alapon.

Direkt mellőzve a fősodor sztárjait.

A hangblog megírására, felvételére, processzálására, illetve a zenék kozmetizálására, egyéb vágásokra, heti 15-20 órára van szükségem.

Egyelőre Hobby alapon működök.

Nem szeretnék továbbra sem reklámokat hallani a rádiómban, se elkötelezett politikai párt irányokat.

Szeretnék kézművesekkel beszélgetni, és azon összeállítások lennének a saját reklám felületeik.

Viszont ehhez már nincs kapacitásom, hacsak nem kapok támogatást, hogy kivonjam magam a mindennapos megélhetési munkámból, mely mesterség czímere: asztalosság.

Egyelőre kellemes ünnepi hangulatú Decembert kívánok nektek, én mindent megteszek annak érdekében, hogy a rádió maximálisan közvetítse ezt.

Muzsi Attila, Erdélyből.

06. Rádioblog

 Bocs. Nem köcsög, hanem dög vagyok ezt a jutubra is tenni, mint a multkorit itt:

A mai rádiós blog összeállítása sikerülhetett volna sokkal rosszabbra is, ha a hangulatom szerint alkotom meg. De gondoltam elég a sok dark gondolatból, ma enyhébb gondolatokat ollóztam össze. Kellemes lounge feldolgozások szólnak a háttérben.

Köszönöm, hogy Romániából egyre többen hallgatjátok a rádiót.

Számít minden jelzés felőletek. Mert ugye tudjátok, hogy se politika, se egyház, se gazdasági erő nincs a sarkamban, csupán az a vágy hajt, hogy olyan rádiót szerkesszek, amit mindig is szerettem volna hallgatni, és a mai napig sem találom sehol.

Ha valakinek kedve támadna műsort alkotni, gondolatait felmondani, stb, állok a rendelkezésre.

Alapjában véve az volt az elgondolásom, hogy adok még ötven darab blognyi esélyt a rádiónak, azaz még egy évet. Ha ez idő alatt összeáll egy alkotói csapat, értelmét látom tovább éltetni.

Őszintén, minden héten megharcolok magammal, és nehezen hiszem el, hogy immár a hatodikon túl vagyok.

Ketyeg az óra nektek is, meg nekem is.

Jó rádiózást.

https://artizanbluesradio.com/

04. Rádióblog

 Artizán Blues Rádió készülő honlapja

Jópofa szitu.

Rájöttem, hogy a rádióm olyan platformokkal úgymond versenyezik, mint a fizetős Spotify, Youtube. stb.

Vicces.

Napi 10 perces időbefektetéssel alakítom az analóg barlangomat Felürülvén a régi stúdiószobám egy elvonulós barlangot alakítok benne. Elkezdtem a tüzelésre kapott régi videoszalagokat pórtalanítani és polcokra helyezni. Rengeteg van. Egy magángyűjteményből kerülhettek hozzám, az örökösöknek így egyszerűbb lehetett. Valaki nagyon megszállottan tévés műsorokat vett fel videoszalagokra. A címkék szerint régi filmek, zenés műsorok, sport események vannak a magyarországi tévékből felvéve. Az utolsó dátum 2002 körüli. Nálam vannak körülbelül tíz éve, dobozokban egy raklapon. A szalagok szinte mind márkásak, látszik, hogy valaki őrült sok pénzt rakott bele anno. Lehet őrültség nyoma is, de ki tudja, akkor ezek szerint én is őrült vagyok, hogy minden magamra költhető pénzemet a stúdióba fektettem?

Párszor elgondoltam, hogy mi mást tehettem volna? Talán elmehettem volna Tajvánra, happy endes masszázsra egy hétig?

Az analóg barlangomban az az elképzelésem, hogy az ugyancsak eltüzelésre szánt három régi orgonát előszedem, és megpróbálom restaurálni őket. Van egy régebbi, csak tranzisztoros, az totál káros, valaki dühibe szétverte a nyákokat. Van egy hibrid, részben tranzisztoros, részben Icés, és van egy orgona csak Icés. Ez még az a generáció, amely nem sejtette, hogy a mikroprocesszorok le fogják váltani.

Na ezekkel remélek egy fajta elvonulást a világ elől. És közben a háttérben le fogom játszani a videoszalagokat.

Szóval, én nem akarok tovább bambulni a semmi jót nem ígérő digitális internetes hálóban.

Elegem van mindenféle politikai, történelmi, okoskodó, társadalmi, szociális elemzőből. Nem érdekel mifelé megy a világ.

Mint írtam, a rádiót még egy évig működtetem, azután meglátom.

Mikor rászánom magam, befejezem a rádió honlapját, borzalmasan felhasználó ellenes a szerkesztője. Bár olcsó és a jelek szerint stabilak és gyorsak a szolgáltató szerverei, de a belakása rémesen zavaros. Nem akarom elbonyolítani, csupán egy olyan platformot biztosítani a rádiónak, amely a Pc-n túl telefonról, tabletről is elérhető. Hogy ez se legyen egy kizáró ok.

03 Hangosblog

 Azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít. Ha optimizmusra nincs sok esély, megteszi a cinizmus is. Valahogy túl kell élni.

Szinte elengedtem gúnyoros nézésemet, de valahogy mindig visszakanyarodom hozzá. És hogy, hogy nem, de otthon érzésem van benne. A világnak viszont nem tetszik a hang amit megütök. Az igazság az, hogy amit a világ ma hangként zenget, meg nekem nem tetszik. Úgyhogy win-win.

Már ha valakit érdekel.

Amint kibénáztam magam a honlapszerkesztéssel, mint minden rendes dolognak, a rádiómnak is lesz honlapja.

Go Blues!

Rádioblog: Hit, remény, szerelem

 

Éves projektbe vágtam. Azt tervezem, hogy hetente egyszer összesűrítem megélt gondolataimat, érzelmeimet, félelmeimet, reményeimet, felolvasom őket, az éppen felfedezett zeneszámok társaságában.

„Hit, remény, szerelem” című hangos rovatom egy teljes héten át hallható lesz a rádiós listámban a következő órákban: 02, 06, 10, 14, 18, 22.

Ezzel tulajdonképpen jelzem, hogy silány lényem lelki-szellemi energiáit a rádióba fektetem. Ugyanis közel voltam a végleges feladásra ami a publikációimat illeti. Elbújok a rádiómban.

A blogspot sablonjának a telefonos nézetében nem jelenik meg a rádiós blokk, ezért egyelőre csak PC-ről érhető el. De ha minden igaz hamarosan új honlapról lesz elérhető a rádió gombja.

Még egy évet...

 A saját blogfelületemre szorítkoztam az Artizán Blues Rádió működésével. A honlap működtetése nem érte el célját.

A rádió kapcsoló gombját viszont a blogomon keresztül továbbra is lehet használni.
Hogy mi ez az egész?
Fedezzük fel együtt.
Vagy temessük el örökre.
Adok még egy évet.

Spirografikus életszintetizátor

A beállítások gyárilag így jönnek.

Én kiváncsi lennék, hogy szólna ezekkel a beállításokkal:

Body, Spirit, Soul: 80%

AI: switch to analog mode

Eat:30%

Sex:80%

Think:50%

Netflix:0%

Love:75%

Samaritan:25%

Blackhole:0%

Asshole:0%

Echo: Los Angeles 2019

Reverb: High pass

Chorus:12%

Flanger0%

Dick:82%

Pussy:92%

Master:-1dB

 

Muskóczi: A komoly dolgok (hangoskönyv)

 

Kiszáradt a fa

 

Noha folyamatosan lepötyögtetem gondolataimat, nem köt le semmi szellemileg.

Megvannak az öregedéssel járó minden napos bajaim. Dolgozni kell valamit, de az nekem már nem megy fájdalom nélkül. A fájdalom nem a legjobb ágya az elmélkedésnek.

Nem így képzeltem el az öregedésemet. Úgy képzeltem, hogy lesznek munkatársaim, akik kiveszik a kezemből a munkát, a praxist, és viszik a saját érdekükben, lecseppentve nekem némi kevés szerzői jogot, ami kevesebb lett volna mint bármit bérelni.

A környék piaca bár elbírna pár mesterembert, kiindulva abból, hogy folyamatosan munkákért keresnek, némely már pénzes is lehetne, de rendre utasítom vissza őket, mert nem bírom egyedül tovább.

Most is egy 100 négyzetméteres ház belső munkálatait mondtam fel, mert egyszerűen nehezemre esik elmenni odáig. Felépítettem egy év alatt szinte egyedül egy faházat, az alapoktól kezdve, és teljesen lemerültem, átengedtem a belsőket másnak.

Munkám van egész évre. A leglazább határidőket sem tudom betartani, pedig folyamatosan dolgozom. A napi 5-6 órámat ledolgozom, hétvéget is beleértve.

Valószínű, hogy amíg tudok dolgozni, van értelme az életemnek is.

Szellemi síkon raklapon porosodok. Nem látom semminek értelmét szellemileg.

Nem érdekel a politika, sem az influenszer posványa.

Zenéhez sincs igazán kedvem. Idegesít ez az ultradinamikus hangzásvilág. Idegesít ez a spirituális vonal.

Elszomorít ez a szeretethiány. Mint valami fémgömbök koccanunk egymáshoz, pattogó üveg hangokat gerjesztve.

Nincs humor semmiben. Csak a gyűlölet, a lejáratás.

Nem figyelünk egymásra. Bár szocializálunk, de a következő percben képesek vagyunk ugyanazon a viccen röhögni, amit tegnap mondtam el. Mi a garancia, hogy holnap nem új megint a vicc?

Múltkorjában sokan voltak a férfi fodrásznál, kint az utcán vártam soromra. Elnéztem, rengeteg magamforma ember jött-ment. Látom szemeiken, hogy a forradalmat feladták rég. Már akkor feladták, amikor még fiatalok voltak. Élő zombik sétálnak.

Nem tetszik nekem ez az életforma. Kurvára nem.

Nem, én nem adtam fel a forradalmat. Legalább a nézésem ne legyen feladás, ha már a fizikális és szellemi lényem feladásra készül.

Nem akarok egy lelki guruvá mumifikálódni. Elegem van a sok életfeszegetőből.

Amint kedvem, erőm és szellemi kitartásom összhangban van velem, folytatom a könyvem felolvasását. Nekifogtam egy regényt is írni, felmondani. Csak hát fájó háttal nincs hozzá kedvem. Pedig a fejemben megvan az egész.

Köszönöm, hogy visszatértek ide, valószínű hiányzanak a sokkoló gondolataim. Sajnálom, hogy nincs kedvem ezzel az új világgal harcolni. Nem is merek ígérni semmit. Megvannak nekem is a mindennapos harcaim...

Hangoskönyv

 Sorsomra köntöst vetett az Úr címe alatt összegyűjtöm az elmúlt 30 éves bloganyagom Istenes tartalmát. A stúdióm révén a hangoskönyv formáját választottam, a saját hangomat bevállalva, lévén olyan, amilyen.

Minden igyekezetemmel azon voltam, amikor írásaimból válogattam, majd gondosan letisztáztam őket, hogy csak a saját kútfőmből fakadó úgymond jó és építő gondolataim lélekereit tartsam meg, eltávolítván a düh és bosszankodás ihlette töltelék gondolataimat. A rövid gondolatok nem merítik a címek sugallatát, több száz rövid elmélkedésben talán mindenre sor kerül. De nem volt célom tananyagot készíteni, így csupán érdekességként érdemes kezelni. Gondolataim Istenről és életről nem kanonikusak, csupán egy asztalos ember gondolatvilága, csakis így érdemes kezelni. Ha mégis találsz benne valami jót, akkor nem volt hiába.

Retro vas, azaz a rózsaszínű forradalom

 "Retro vas, azaz a rózsaszínű forradalom" címmel magyar rock zenei válogatást hegesztettem össze a szektás rockereknek.

Vigyázat! Előre szólok, nem dicshimnuszok hangzanak el a kommentárjaimban a "jó öreg rockerek" pihepuha lelkük pátyolgatására.

A végén pedig egy bónusz track, amire szerintem senki nem számít.

Ha sikerül az előítéleteket legyőzni, és igazi retro magyar rockot akartok hallgatni, most per pillanat semmi sem áll útjában.

Itt: https://www.artizanblues.com/

Poszthúsvéti kavics

 A köveket mindig is szerettem. A beton dolgokat nem. A gyártott csempéket sem. Engem sosem nyűgözött le a drága olasz vagy spanyol csempe. Semmiféle csempe nem érdekelt sosem. Ha tőlem függne, egy fürdőszobát tiszta fából csinálnék, azzal a rizikóval is, hogy öt évente le kéne cseréljek benne ezt-azt. Na mindegy.

Számomra a kristálykövek vagy a folyami kavicsok közt nincs semmiféle különbség. Fogdosva őket nem érzek semmiféle különbséget, nem érzek energetikai gyüvés-menést, de annyira nem, hogy elgondolkodtam, talán valami baj van velem, ha a természeti erőket ennyire nem érzem.

Elolvastam most reggeliben, hogyan utasította az Úr Mózest, hogy adományokból mi mindent építsen, egy szentélyt, ahova ő, mármint az Úr beköltözzön, és ott legyen elérhető.

Megállapítottam, hogy volt azért humora az Úrnak, olyan utasításokat adott, amiket általában a nagyonis tudatos klienseim szoktak adni nekem, akkurátus, minuciózus részletkifejtésekkel, amiket legtöbbször én sem ismertem, noha mindig volt néhány év tapasztalatom ebben-abban.

Olyan kis szent vackot rendelt az Úr földi hajléknak, hogy bizony oda bármilyen Isten bement volna lakozni.

Hogy merem én humorosnak nevezni az Úr szent hajlékának a megrendelését? Nem én nevezem így, hanem maga Jézus, az Atya egy szem fia! Azt mondta rá: romboljátok le, három nap alatt újjá építem.

Elgondoltam, hogy istenkeresésünkben mennyi kelléket használunk. Hogy megtaláljuk helyünket a világban, mennyi mindenféle kurzust, tant évekig studérolunk, próbálunk szent praktikákat elsajátítani, kezdve az önsanyargatástól a testünk nyújtásáig, modellezéséig, és mégsem nyugszik meg lelkünk, az a hébe-hóba úgy vélt spirituális megélés legtöbbször annyit ér, mint egy orgazmus, utána újabb és újabb élmények, filozófiák kellenek, hogy hátha-hátha egyszer révbe ér lelkünk és megnyugszunk. És ez az állapot mintha mindig eltűnne a ködbe, csak mint délibáb ígéretek táncol kárörvendőn, hívogatón: gyere csak gyere, úgysem kapsz meg.

Azt is elgondoltam, hogy a stúdióm megannyi ketyeréje, kábele, mint a főpap mellére varrt ékszer gyűjteménye, elmém szerint hivatott lenne továbbítani a Jézusi üzenetet, amit lassan be kell vallanom, hogy annyira értelmetlen, mint a csengő rézhúr a pajtában rothadó cimbalmon, mely néhanap megszólal, ha egér mászkál rajta, vagy veréb szarja le.

Jézus biológiai halálával leomlott minden templomos praktikum, feltámadásával meg felépült az új állapot, a mennyei, ami szó köztünk szólva, már eleve megvolt, de mi valahogy sosem tudtuk értelmezni azt. Most sem tudjuk értelmezni azt.

Jelen pillanatban egy Nikodémus vagyok, aki bár látom az Urat, de elmémben azon agyalok, hogyan tudnék visszabújni anyám méhébe? Az a Nikodémus, akinek végül is van annyi vér a pucájában, hogy segitkezzék Jézus temetésén és érezze, hogy valami nem kóser.

Ha eljönne Jézus hozzám, és én megkérdezném, na mit szólsz, jól végzem e a dolgom? Esetleg vegyek inkább aranyozott kábelt a mikrofonoknak? Egyértelműen látnám, ahogy szeretettel mosolyogna, vállamra tenné szeghelyes kezét, hogy érezzem is testileg az energiákat, és azt mondaná: Attila, ne aggódj, minden újjá van építve. Nincs szükség kábelekre. Se nekem, se neked.

Ismervén magamat, rögtön belátnám a szitut, és hinnék neki. De hogy ti is értsétek, virtuban visszakérdeznék: De hát ez a harc, a virtuális-valós, a mesterséges-biológiai, a jó és a gonosz harca?

Jézus mondaná: ez a ti képzelt harcotok. Nem az enyém. Higgyétek el, megvívtam mindent.

Nincs más dolgotok, mint szeretni egymást.

Ne félj!, mondá az Úr...

     A félelmet együtt tudjuk legyőzni. A legjobb ideje a valós egymásra tekintésnek. Nézzük meg, hogy a mellettünk élő emberek miről beszélnek, mit csinálnak, beszélgessünk, faggassuk egymást, bátorítsuk egymást.

    Én hiszem, hogy mindenikünkben van egy művészi érzék, és amint tapasztaltam, mindenkiben van egy vágy, valami mást alkotni, mint a puszta lét (habár alkothatunk puszta létből is).

    Nem kell folyton irtózatos nagy megfogalmazások után futkosni, amit legtöbbször úgysem tudunk megélni, elég megnézni, meghallgatni a mellettünk élőket, a legtöbb válasz bennük van. Nem kell szentségi szinteket megfogni, azok az igyekezetek csak elszigetelnek minket a valós emberektől.

    Bármennyire próbáljuk megérteni a geopolitikát, hiába azonosulunk egy egy politikai vonallal, mi semmit nem tudunk dönteni ezekben. Viszont a mellettem élő barátaimnak főzhetek egy teát, süthetek egy pizzát. Én azt hiszem, hogy erre most nagyobb igény van, és talán most foganatja is lesz, mert lassan eljutunk arra a felfedezésre, hogy nem a világ ismeretére van szükségünk, hanem az embertársaink, barátaink ismeretére.

Artizán Blues Rádió - egy kézműves rádió kézműveseknek