Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Big Data intelmek


Mi nem stimmel nekem ezeknél a modernkori intelmeknél?
Hogy van egy központi gonosz, aki algoritmusokkal bombáz minket, annyira, hogy mi természetesen nincs mit tennünk ellene. Lebénulunk. Mert ilyen hatalma van az algoritmusoknak.
Szerintem ezeket az algoritmusokat pontosan a társadalom írja magának. Kezdve a nemzet fölött aggódó politikusainktól, akik nem a Mars szenátorai, hanem gyermekeink szülei, nagyszülei, folytatva az ájtatos képű papokkal, a jövőt szörnyűséggel leső iskolai tanárokkal, és bezárva a kört a mindezt fenntartó állami apparátussal, értsd az orvostól a portásig, az adóbehajtó kasszásig, mindenki.
Egy hatalmas társadalmi gépezet, aki külön külön mindenki tudja és meg van róla győződve, hogy a Big Data az igazi Sátán, mégis mindenki arra hajt, buzdít, tanít, hogy ki ne essél a Big Data kegyeiből.
Az államtól várja a fizetését, van legalább három hitel kártyája (fogyasztói célra, nem vállalkozóira...dehogy), megannyi bónusz kuponja és lesi a fekete pénteket, szóval vértezve van az összes kellékkel, semmit ki nem hagyva, mint egy trend, mely az utolsó öltözködési, kulturális divatot: szigorúan követve.
A szülő tudatának és a világ helyzetének teljes tudatában mégis arra hajszolja gyermekét, hogy multiláterál diplomájával megfeleljen a mosogatói poszt betöltésére valamely arktikus országban.
A kutyát sem érdekli, hogy a gyermeke egyszerűen csak boldog legyen. Nem. Szörnyülködik a big data ellen, mint a hagyománytól csorduló világban az elnyomott rabszolga ura ellen, hogy micsa mocsok egy dolog, viszont mindent megtesz, hogy kegyiből ki ne essen. Ez a mindenkori kispolgári trükk, amivel szidja a rendszert, de ugyanakkor egy kis besúgástól sem retten vissza, ha az útjának szánalmas egyengetését jelenti.
És itt utalnék egy kicsit azokra a régi szép időkre, amikor még állítólag megéltük az emberi karakánságot, amikor apámat pacifista gondolataiért (és vajon kik tudtak róla, ha nem kebel, illetve lelki barátai?) álnok módon bebörtönözték, ellene hamisan vallottak barátai mert, mint utólag vállat húzva, megértésben reménykedve -forradalom utáni liberális euforiában- bevallották, hogy életüket féltették (nem igaz...előléptetést csiholtak belőle).
Ha egy munkahelyen haton voltunk, négy bármikor hajlandó lett volna hamis vádakkal feljelenteni, sosem tudtad, hogy melyik szomszédod figyel és ki mit és mikor jelentett rólad, és ha nyíltan istenben hittél, rögtön mindenki elhatárolódott tőled és utált. így azokról a drágalátos erkölcsös időkről.
Ehhez képest egy pár buzi illetve genderfilozófus maguk a békésen kukoricázó nagymamák.... Ehhez képest a Big Data egy rózsaszínű pillangó, mely picsáról picsára szállva viszi a béke virágporát.