Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A piramis labirintusában

Csak egy fikció amin elgondolkoztam, semmi köze a valósághoz. Bár úgy lenne. Csak már sok filmet láttam, többféle összeesküvés programról olvastam és sajnos magam is ütköztem érthetetlen dolgokba az életben, amiket senki nem tudott megmagyarázni.
Nem kell túlságosan elmerülni a dolgokba, a rendszerek megértéséhez, hogy az ember észrevegye, hogy nemhogy a kisembernek nincs gőze mi történik egy országnak a fiskális rendszerében, hanem maguk a kormányzók, a miniszterek sem értik, hogy tulajdonképpen hogy van felépítve az állami adórendszer. Mindenki csak egy egy kis részt lát belőle, az egész rendszert senki nem látja át, mondhatnám azt is, hogy csak filozófikusan lehet megérteni, vagy majdnem azt is lehet mondani, hogy egy önálló élőlénnyel állunk szemben, mely titokzatosan elfedi magát előlünk. Csak a fogait vicsorítja néha ránk, ha nem elég a behajtott adó. Hirtelen tizedet akartam írni, de hát elmúltak azok a szép bibliai idők, amikor az emberek tizedekben mérték az adót. Ma inkább arról beszélhetünk, hogy megtarthatjuk a tizedet, és nem mondtam nagyot, ha az összeesküvés mániások nem számolták volna ki, hogy az ember munkaértéke fix nyolcszorosa annak amit kap.
A minap a fiammal a csatolt piramis táblázathoz hasonló matekpéldát oldottunk meg. A kockákból hiányoztak számok, nekünk kellett kiszámolni, hogy melyik kockába milyen szám kerül. Tésztaszelet volt kiszámolni, hisz a lényege az volt, hogy két tégla értékének az összege (összeadása) megegyezett a felettük helyezkedő tégla értékével.
A mi esetünkben a 232=95+137. Továbbá a 95=39+56, illetve 137=56+81, és így tovább. Egy egyszerű számtani feladat. Seperc alatt kiszámoltuk a hiányzó értékeket.
Csak aztán a kisördög beindította a fantáziámat.
Azt mondták a szakemberek, hogy az ország gazdasági és szociális struktúrája olyan, mint egy piramis. Alól a dolgozó emberek, aztán a főnökök és így tovább a csúcsig, ahol már csak egy ember, az országelnök van. Lentről összegyűl az adó, egész fel szívódik, rendeződik, osszák szorozzák, hogy jól működjön az ország gazdasági és szociális élete.
Nekünk, hozzá nem értőknek, pár szóban elmagyarázzák, hogyan is működik ez. De elveszünk a technikai hókuszpókusz megnevezések közt, hamar feladjuk a megértését, ráérzünk arra ösztönösen, hogy sosem fogjuk logikával megérteni.
Nem, mert mi van akkor, ha nem is logikus a dolog, hanem egy ördögi számtannal átvernek minket?
Mert ugye a fenti példa első látszatra helyén van.
A csúcson ott a 232. Az alsók összegéből áll össze: 95+137. Igenám, de a harmadik szinten a 39+56+81=176! A legalsó pedig: 16+23+33+48=120!
Jó, persze értem, a feladat nem ezt kérte. Nem vitatom. Mondom, csak egy furfangos dolgot lehet belőle kieszkabálni, ha az embernek sunyi szándékai vannak.
Mert mi van akkor, ha jön a gubernátor és csapata és azt mondja: gyerekek, a néptől behajtottunk 232 pénzt. 95 pénz ment a tanügybe, 137 pedig az egészségügybe. És gáláns mozdulattal azt mondja, hogy persze aztán ezek a miniszterek lefelé annak s rendje módja szerint osszák tovább a pénzt. Csak azt senki nem fogja megérteni, hogy a 232-ből miért lett csak 120? Nem fogja megérteni senki, mert észre sem fogja venni a hiányt. Ha van ezekben a rendszerekben ilyen félrevezető labirintus, a piramisban könnyen eltévedhetünk.
Tudom, a jó szándékú ember, aki csak a pozitívra hajt, azt mondja ilyen nem történhet meg. Ennyire nem gonosz a gonosz.
Nos én láttam etalon papot, egy kútra legalább öt helyről inkasszálni pénzt. Én kifizettem a parókia költségeit, a babbácsi behajtotta a számlák ellenértékét a pispekségtől, akiknek halvány fingjuk sem volt, hogy azok ki valának fizetve, és azon pénzzel nem szivattyút vett a kútba, hanem eldorbézolta a haverokkal az éjjeli bárban. Egy nem evilági ember cselekedete, erkölcse. Mire képes akkor egy evilági ember?
Hogy miért foglalkoztatnak engem ilyen kérdések? Amiken nem lehet változtatni?
Vajon kinek érdeke elhitetni velem és veled, hogy ezeken nem lehet változtatni?
Ja. De nem szabad elfelejteni, hogy ez egy fikció. Akár nézhettem volna egy bunyós filmet is ez idő alatt, míg ezt megírom. De ne se búsulj, mert most megyek és bepótolom....