Migránsként szülőfalumban

Migránsként szülőfalumban

Én tudtam, hogy megjárom szerencsésen Kolozsvárt, és betalál majd a bútor és minden, de azért ha már a természetem ilyen, miért ne aggódnám tele magam? Ebből kifolyólag sűrűn imádkozom és fogadkozom. Aztán mikor vége, azt mondom: tésztaszelet. Na jó, hogy hungarian korrekt legyek: sütiszelet.
Viszont a Felekről leereszkedve érzem, hogy a fék puha. Már megszoktam, hogy régi autó esetében nincs értelme a miérteken filózni. Puha a fék. Nyomkodom hűségesen, hogy ha levegőt kapott, valamennyire szellőzzön. És betartom a távolságokat. Csak ez Kolozsváron mást jelent. Ha autó hossznyi távot tartok, minnyá besuvaszkodik elém egy másik jöttment élelmes honfoglaló. És akkor csak pumpáljak ahogy tudok.
Zoli, hogy elviszi az autómat amíg szerelek a Poluszhoz. Mondom olyan nincs, mert a lelkemen fog száradni, ha meghal. Ezt az autót elindítani és leállítani csak én tudom. Így leparkoltam a főtéren, egyéletem egyhalálom. Öt órára fizettem hetven lejt. Kb 15 eurót.
Megértem, hogy ennyi a főtér, de rosszul esett. Én valamikor egész nap a főtéren játszódtam. Most meg meg sem tudok állni az autómmal sehol.
Lepakolni is úgy kellett, hogy beslisszoltam egy keskeny udvarba, ott egy ajtó előtt megállva, pár háznyival odébb hordtuk a járdán a bútoralkatrészeket. Hogy történik az árufeltöltés? Nem tudom. A Napoca utcán három sávban mint a Niagara vízesés úgy zúdulnak az autók. A szemétládák is vasból odafogva, a szél leszedné.
Egy undok, unott pofa nyitja az ajtót, ahova álltam, ugyanaz a tekintet, mikor nagyanyám bérleti lakásából kiraktak egy vadromán, pecsétgyűrűs családnál: „mi a faszt nem pucolsz innen?” Sertepertélnek a gyüttmentek mintha övék lenne az Ország.
A Subwayben, bár megkaptam a vásárlásommal a vécekódot (#67935), nem éltem a lehetőséggel. Egy fekete pár hangosan karattyolt klingonul, valamin méltatlankodva, elgondoltam, Déván ilyen decibelű magyarságért megszólnának.
Igen. Rájöttem, hogy én jelenleg migráns vagyok a szülőfalumban. Hivatalosan semmi közöm hozzá.
Kérdés, hogy szüleim sírhelyét meg tudom e váltani még húsz évre? Nemsokára kiderül.
Persze ennél többről kéne élménykedjek, de még egy darabig nem tudok nyugodni.
Lesz e majd valamikor nyugodalom?