Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Mustármag

forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
Nem nagyobb, csak egy mustármagnyi rák legyen, de az jó nagyra nőjön benned”. Így szól a cigányné átka.
Így vagyunk mi ezzel a társadalmi életünkkel. A korrupció kicsinek tűnik, holott már halálos daganattá nőtte ki magát. S akkor jönnek az ilyen nagyokosok, azt mondják, uram, a szociális alapú társadalmi berendezéseknek vége. És első látásra, meg ilyen idióta pozitív szemlélettel valóban szépnek tűnik az élet. Mi az a kis korrupció, egy egészséges társadalom ennyi parazitát el tud viselni. Mondják ezek akik abban kéjelegnek egész nap, hogy ugye, nem foglalkozom az élet sötét dolgaival, ugye milyen jól nem foglalkozom ezekkel? Ugye, hogy én csak az élet pozitív oldalával foglalkozom? Ugye? Ugye? Látszik?
Most hogy ember ellenes összeesküvés vagy sem, mindenki eldönti magában. Viszont azt látom, hogy a modern technika is tele van olyan elemekkel, amik ugyanabba a mustármagnyi daganat kategóriába tartóznak. Például egy kemény, drága mittomilyen fémből kidolgozott ketyere, ami nagyon sok munkát, energiát, pénzt igényelt. És éppen ami a legfontosabb benne, az szar műanyag, még nem is cserélhető legalább, hanem amikor az elromlik, akkor tessék venni egy új olyan drága ketyerét. Egy nyomtató, ugye milyen drága? Nemrég láttam egy dokfilmet róla, hogy van benne egy rejtett kis mustármagnyi program, ami nem szemtől szembe mondja neked, hogy ennyi a szavatossági ideje és tovább nem szabad neki működnie, hanem egyszerűen nem enged nyomtatni, mert „feltételezi” a program, hogy a nyomtatófejben felgyűlt a festéktől visszamaradt szennyeződés.
Miért nem tesszük fel magunkban, és nemcsak magunkban, hanem nyíltan is a kérdést: miért is van vége a szociális alapú társadalomnak?
Itt felhívnám az impotens vallásos egyházakat erről egy kicsit többet beszélni, prédikálni, mert azt hiszem a türelem, a megalkuvás, a pofátlan pozitíveskedés ideje lejárt. Legalábbis tele vele a padlásom, mint a pöce gödör papírral. Felhívnám az értelmiségieket erről beszélni, gondolkodni, már ha ezeknek az értelmiségieknek van értelmük is, nemcsak diplomájuk.
Mitől nem tudunk létrehozni egy olyan vezetői réteget, akik nem azt a mustármagnyi rákot jelentenék a társadalom szervezetében? Miért kell nekünk elhinni azt, hogy nem vagyunk képesek egy olyan szociális társadalmat létrehozni, ahol a valódi elesettnek segítséget tudunk nyújtani, a betegeknek valós egészségügyi ellátást, a gyermekeknek valós iskolát (nem ilyen debilizáló pajtákat), és így tovább? Miért?
Persze, azt megértem, hogy egy pár ember exkluzív meggazdagodása érdekében történik ez, holmi beteges hatalom vágytól fűtve. De azt már nem értem és nem fogadom el, hogy mi, a többség, az egyházakkal, a pártokkal, az értelmiségiekkel az élen nemcsak elfogadjuk, támogatjuk őket, hanem el is hisszük amit mondanak. Egy logikus gondolkodás csak arra tud következtetni, hogy talán azért hajbókolunk a hatalom szkizofrénjei előtt, mert köztünk és köztük talán csak annyi a különbség, hogy helyet kéne cseréljünk. Azaz, a vágyaink, az álmaink, az értékrendünk csak annyit lát, hogy ő gazdag és nem én. És nekem kéne gazdagnak lenni. Ennyi.
A többi elesett, beteg, tehetetlen meg valószínű nem imádkozott eleget. Nem foglalkozott pozitív dolgokkal. És megkapta érte jogos büntetését istentől, a sorstól, társadalomtól.
Uraim. Ez nem valamiféle szent türelem, szent áhítat, hanem ez totál geciség.
Na de van egy jó hírem. Még a pozitíveskedőknek is jó hír lehet. Vagyis két jó hírem van.
Az egyik jó hírem, az, hogy ezt leírhattam nektek, és talán egy páran el is olvassátok. Ez alapjában jó hír, mert ha valamit kellett volna csináljunk a szegénység, a butítás, az elnyomás felszámolása érdekében, azt nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk kommunikálni eléggé.
A másik jó hírem, hogy az a „Poorbook” oldal, amit nagy naivan és hülyén létrehoztam a „Facebook” oldalon, ma úgy tűnt, hogy életjelet adott, mint mikor a palóka megugrik egy picit a víz felszínén, ami még nem jelent halfogást, de azt igen, hogy kerülgetik a csalit a halak.
Egy kedves facebook ismerősöm megosztott a poorbook oldalon egy cikket, amit érdemes elolvasni. És talán a cikk kapcsán el lehet gondolkodni. Hogy talán mégsem igaz az, hogy nem tudunk egy szociális alapú társadalmat létrehozni? Lehet másképpen felfogni a világot? Talán ez az a rég várt forradalom? Olvassátok el, akik nem vagytok facebook tagok, itt a cikk forrása: "a facebook Jani bácsiékért" és nyitva állok bármilyen tárgyalásra, elgondolásra, vitára.