Bevitt érték

Mert mi az érték? Az érték, azt mondja a csúnya, a kövér, a béna, hogy az ami az ember lelkében van. Mese nincs, magamat is ironizálva, eme kategória tagja lévén.
De tegyem bele magamat a másik bőrébe. Minek a nagy lelki érték? Karcsú, szép hosszú lábai vannak, tökéletes arccal, kezekkel. Miniszoknyában próbálgatja modern, tűsarkú cipőmodelleket a cipő üzletben, közben tükörben nézi, hogy áll a lábain. Innen is, onnan is. Lép vele előre, hátra, helyezkedik benne. Pár specifikus mozdulatot is tett a cepellőben, arra gondoltam, biztos vannak balesetes szituk, mozdulatok és azt vizsgálta a széplábú csaj, hogy miként adja magát a cipő ilyen esetben, mekkora társadalmi bukásra számíthat adott esetben? Mondjuk, ha kiderül, hogy egy rossz mozdulattól leesik a cipő a lábáról. Néztem majdnem tátott szájjal, hogy amíg mi a fiammal próbáltunk az egyetlen létező fiú szandál modellt, addig a csaj hipp-hopp felpróbált három pár cipőt, annyira profin, hogy nem tudtam levenni a szemem sem a cipőről, sem a lábáról.
Mintha már nem éreztem magamban gúnyt az ilyen dolgok iránt. Talán az hatott rám, hogy a csaj nagyon tudta mit akar és hogyan kell azt csinálni. Ezt ott abban a szent pillanatban elkívántam tőle. Tudni mit akarsz és tudni hogyan kell. Szuper. Csak ez hiányzik az életemből.
Aztán elmentem iskola mellett, csajok kiöltözve, mintha nem iskolába mennének, hanem valami társadalmi fellépésre. Az első reakcióm a konzervatív volt. De aztán elgondolkodtam. Miért is ne menne szépen kiöltözve az iskolába? Talán azért, mert fontos neki az iskola? Attól még lehet fontos, ha nem is szereti vagy utálja a tanárokat, tantárgyakat, nem? Mi lenne ebből a világból, ha minden diák búval baszott képpel és fehér lepedőben menne iskolába?
Mert mi van akkor, ha az ilyeneknek a társadalomba bevitt értékük a maguk szépsége, testi tökéletessége? Mert mitől értékesebbek a nem szépek “lelki” vonatkozású értékeik? Melyek tele vallásos, dogmatikus és álnemzetiségbe burkolt gyűlölettel és szorongással?
Csak a mesében van a szörnyeteg és a szép egyezkedése, valójában ilyen nincs.
Most ilyen értékek felett vitatkoztak vala a parlamentárok. Hogy akkor a család fogalma egy nő és egy férfi házasságának eredménye. És ha valaki még azt hiszi, hogy a vallások uralma csak a középkorokra tehetők, az napjainkban élőben meggyőződhetett volna, hogy igenis a vallás uralkodik mindenek felett. Mert ezen alkotmányos meghatározást leginkább az egyházra való tekintettel erősítette majdnem minden parlamentár, politikai kommentátor és így tovább, sőt azzal a megjegyzéssel, hogy akinek ez nem tetszik, menjen más országba.
Tehát ez fasza. Sosem hittem volna, hogy nekem erre a meghatározásra szükségem van. De pontosan ez fejezi ki azt, hogy a keresztény világ mennyire nem érti mi is az a társadalomba bevitt érték. A szépen öltözött emberek beviszik a szépségüket. A többiek meg szürkítik a valóságot frusztráltságaikkal, hogy nem születtek szépeknek. A sok értelmetlen barom törvény. Hogy az ember betartva őket, el ne bukjon erkölcsileg? Mitől félnek a vallásos egyházak, hogy ilyen törvényekre van szükségük?
Úgy látszik az emberi, ősi, ösztönös jóérzésre már nincs szükség, kiirtandó az még magjában, hogy ne legyen csak a vallásos engedelmesség, a haláltól való félelem által.
Mert hol van manapság a fiatalság iskola iránti érdeklődése? De hol van már manapság a tanári karok érdeklődése a világunk felfedezése iránt, a valóság, az igazság iránt? Hogy azt keresve a fiatalokat is magukkal ragadván, együtt keressék meg mit adhatnak értéket a társadalomba?
Biztos elmondtam ezt már százszor, de azt hiszem kezdek felejteni, azért ismétlem egyre magam. Nem is csodálkozom, hisz néha felébredek, hogy nézem ezeket a fürjeket és magamra kérdek, hogy vajon mit is keresek én itt? Minek is fogtam neki? Csak csodálkozom magamon, és választ nem tudok adni magamnak...