Az ötven fityinges szék története

A kis fehér tigris és a teknős béka is felkereste Muskóci mestert a csirkelábon forgó várában. Messze meseországba eljutott a híre annak, hogy a legóemberek házat rendeltek Muskóci mesternél. Éppen a legóemberek házának az alapján dolgozott Muskóci bácsi, az alapgerendákat szegezte össze, amikor bementek a műhelyébe. Bemutatkoztak egymásnak, a kis fehér tigrist Belindának, a kis teknős békát Hancurnak hívták.
Gyertek csak gyertek, biztatta őket Muskóci, éppen ideje, hogy leüljek én is egy kakaóra. És csinált Belindának is és Hancurnak is egy egy kakaót. És leültek beszélgetni a híres gömbölyű asztalhoz.
Elmondták a kis fehér tigris és a kis teknős béka, hogy hírét hallották, a legóembereknek faház kell, és nagyon kíváncsiak, milyen egy faház? Mert biza, éppen ezen gondolkodnak ők is egy jó ideje. Muskóci mester elmondta nekik, miért jó a faház. Szó szót hozott, aztán Hancur azt kérdezte, mester bácsi, ha ennyire ért a faházakhoz, akkor miért nem épít a fajtájának faházakat, miért pazarolja idejét és tehetségét a meseországbeliekre? Gondolkozott egy kicsit Muskóci, hogyan magyarázza el ennek a két meselénynek, hogy mit, miért csinál?
Ismeritek az ötven fityinges szék történetét? Kérdezte Muskóci. Nem ismerjük, mondta Belinda, a kis fehér tigris. Én sem hallottam róla, mondta Hancur is, a kis teknős béka.
Az úgy volt, hogy volt egy nagybajszú, híres neves nagy magyar ember, -kezdi el a történetet Muskóci- és ez az ember felkeresett, hogy ő széket akar rendelni, és ő, mivel magyar ember, úgy gondolta, hogy először a sajátját kérdezi meg, és csak azután megy máshoz. Ez jó, gondoltam magamban. -Mondja Muskóci.- Aztán azt mondta az a nagy magyar ember, -folytatja Muskóci- hogy másnál a szék ötven fitying, te megcsinálod negyvenöt fityingért? Mert ha igen, akkor istenbíz én magyar vagyok és azt szeretném, ha magyarnál rendelhetném a széket.
Hát számoltam én, számoltam eleget, -vakarózik Muskóci- de hát az anyagja került volna csak negyven fityingbe, azzal a maradék öt fityingből még a gyalukés és az ecset kopását sem tudnám kifizetni, nemhogy maradjak is valamivel -gesztikulál kezeivel Muskóci. Mondtam is a nagy magyar embernek, negyvenöt fityingért, hacsak nem lopom az anyagot, tudom elkészíteni a széket. Azt mondta aztán az a nagybajszú ember, hogy mit érdekli őt, ki honnan szerzi az anyagot. Hát ezen elszomorodtam. -Mondja bánatosan Muskóci. Aztán elment máshoz és azt mondta, megrendelte ötven fityingért a széket. Azaz olcsóbban. Egy csomó széket rendelt meg. Hát én ebből is levontam a tanulságot, mondja Muskóci nagy fontosan.
Mi a tanulság ebből? Kérdezte Belinda kikerekedett szemekkel. Annyit sem tudsz? Szólt közbe Hancur, hát az a tanulság, hogy őőőő, izé, szóval...nem tudom. Látjátok? Mondta Muskóci. Már én sem tudom, mi a tanulság, mert teljesen össze vagyok zavarodva ezektől a nagybajszú, híres neves nagy magyar emberektől. S akkor semmint megértsem a semmit, inkább nem vállalok többet a nagybajszú embereknél. Így egyszerűbbé válik minden. Ez a tanulság.
És akkor így vállaltad el a legóemberek házát, ugye? Summázza nagy bölcsen Belinda a kis fehér tigris.
Hát igen. Mondja röviden Muskóci.
Valami baj van? Kérdi Hancur.
Őööö....niiincs baj. Habozik Muskóci. Csak megígérték a legóemberek, hogy segítenek a házépítésben, mert már nem tudok olyan könnyedén gerendákat emelni, de a legóemberek istene, a nagy Legó, megfenyegette a kis legókat, hogy nem mehetnek másfajta házba lakni, mint legóházba, és ezért visszaléptek. De ha már nekifogtam a háznak befejezem, aztán majd meglátom, ki vásárolja meg, annak adom.
Hát majd segítünk neked eladni a faházat Muskóci, bíztatta Hancur és Belinda is az öreg mestert.
Aztán még forogtak egyet a csirkelábon forgó várban, megitták a kakaót, megnézték a faház alapját, és elköszöntek egymástól. Ment ki ki a maga dolgára. Belinda a kis tigris horgolni, Hancur a kis teknős drótozni, Muskóci pedig szegelni.
Nincs itt a vége még, ne fuss el véle.