Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Piszok idők

Piszok idők jönnek. Most se tiszta, de lesz ennél komiszabb.
Mondhatnám úgy is, hogy ennek a Johánnisznak most jön napvilágra az úgymond gazdasági terve, amit megválasztásakor is megkérdőjeleztem. Sőt, nem csak, hanem egyenesen kritizáltam. Mind amellett, hogy megválasztottam.
Kihoztak ezek egy fenomenális törvényt. A besúgás törvényét. Azaz a feljelentés törvényét. Ha bandita vagy és másokat feljelentesz, felére csökkentik a büntetésedet. Az „ANAF” ezek a fináncos verőosztagok pedig kihoztak egy törvényt, hogy ha nem adsz bont egy palacsintára és persze a figyelmes, hazafi polgár feljelent ez ügyben, kifizethetetlen pénzbüntetés mellett láncokkal, lakatokkal bezárhatják az üzleted és lejáratos szövegekkel papírokat ragasztanak ki az ajtódra.
Persze, az ilyen kérdéseket most nem teszem fel, hogy egy banditának miféle szava lehet még a továbbiakban, és az államnak mire jó és honnan ez a hatalmas gyűlölet az eltartóival, a vállalkozó réteggel szemben? Nem teszem fel, mert az az érzésem, hogy jelen írásom már ma egy illegális írás, egy manifeszt a jelen fiskális terrorral szemben.
Ennek a Johánnisznak nagyon súlyosak a szavai. Már többen felfigyeltek erre, hogy sajnos nem vesszük komolyan amiket mond. Mert megszoktuk, hogy a politikusok mindig össze vissza beszélnek. De nem, ez a Johánnisz nem beszél össze vissza. Mert a kampányharcban egyetlen egy újságíró merte fel tenni a kérdést neki, hogy az a gazdasági terve Romániára nézve, mi is lenne? Ő pedig a stílusos szűkszavúságával csak ennyit mondott: hatékonyabb adóbehajtás. Többet senki nem kérdezte őt erről. Talán nem volt illő megismételni a kérdést, melyre gyakorlatilag nem kaptunk választ, mint ahogy nem illő templomban a bibliai és vallásos kérdéseket túlontúl feszegetni.
Valójában én sem hittem a fülemnek, maradva bennem a feszültséggel és gyanakvóságommal, reméltem, hogy ez is csak egy ki nem merített téma, amire a közel jövőben konkrétabb választ fogunk kapni.
Nos a válasz elég hamar bejött: feljelentés törvény és számla terrorizmus a lelkes, hű nemzeti érdekeket védő lakosság bevonásával, zsákmány osztás ígéretével. És mit mondjak? Megéltem azt, hogy a romániai ember, független anyanyelvtől, nagyon hamar fel tudja venni ezt a stílust, sőt, a többségnek az élet elemét jelenti. Mert mondjuk ki, a kommunizmus nem mindenkinek volt rossz. És érdekes, akkoriban nem voltam illegalitásban, hacsak lelkemben nem volt a lázadás, de ma így teljes egészében a mai rendszerrel szemben minden oldalról illegalitásban élek.
És nem fogok beköpni másokat.
Basszátok meg. (Ennyit kibírtok ti, kik mindentől beájultok, kik betartjátok az észak-dél tengelyt alvásilag...)

Ezért mondtam, hogy piszok idők vannak és lesz ennél mocskosabb.
Mert ha ezt a belső „gazdasági” koncepciót kivetítjük a geopolitikára, ahol most már egyre nyilvánvalóbb a mindenkinél fontosabb a saját pecsenyénk sütése történet, széthullik piece by piece az európai (rém)álom, és minden nép a sajátos vérmérséklete szerint fogja szétszaggatni magát. Mi, erdélyi magyarok vagyunk irtó fasza helyzetben, magyar tragikumban megélni a balkáni balfaszságot.

Könyörgöm, mi olyan nehéz egy gazdasági tervben?
Vannak szükségleteink, vannak termelőink, kell egy összehangoló fórum, mely összehozza a szükséget és a terméket, ha kell átszakosodunk, ha kell lemondunk dolgokról, csak hogy a sajátunkat megvédjük.
Biztos vagyok benne, hogy a lakosság zöme receptív lenne erre a tervre.
De senki nem tesz fel ilyen terveket. Még csak nem is beszélnek róla. Senki meg sem említi legalább. A pap azt mondja majd az isten, a politikus meg azt mondja majd az únió. És mi csak állunk bambán és mennénk is meg nem is, nem értjük az összefüggéseket, erőnk sincs már ezen agyalni, mert olyannak néz ki, mint egy öngyilkossági gondolat.

Nem csoda, hogy hátra megyek küszöb anyagot nézni és kilyukadok a kertben, piszkálom a virágjaimat.
Mert piszok idők elé nézek.
Újból.
S kibaszottul kifáradtam már ezekből a piszok időkből.