Piszok
idők jönnek. Most se tiszta, de lesz ennél komiszabb.
Mondhatnám
úgy is, hogy ennek a Johánnisznak most jön napvilágra az úgymond
gazdasági terve, amit megválasztásakor is megkérdőjeleztem. Sőt,
nem csak, hanem egyenesen kritizáltam. Mind amellett, hogy
megválasztottam.
Kihoztak
ezek egy fenomenális törvényt. A besúgás törvényét. Azaz a
feljelentés törvényét. Ha bandita vagy és másokat feljelentesz,
felére csökkentik a büntetésedet. Az „ANAF” ezek a fináncos
verőosztagok pedig kihoztak egy törvényt, hogy ha nem adsz bont
egy palacsintára és persze a figyelmes, hazafi polgár feljelent ez
ügyben, kifizethetetlen pénzbüntetés mellett láncokkal,
lakatokkal bezárhatják az üzleted és lejáratos szövegekkel
papírokat ragasztanak ki az ajtódra.
Persze,
az ilyen kérdéseket most nem teszem fel, hogy egy banditának
miféle szava lehet még a továbbiakban, és az államnak mire jó
és honnan ez a hatalmas gyűlölet az eltartóival, a vállalkozó
réteggel szemben? Nem teszem fel, mert az az érzésem, hogy jelen
írásom már ma egy illegális írás, egy manifeszt a jelen
fiskális terrorral szemben.
Ennek
a Johánnisznak nagyon súlyosak a szavai. Már többen felfigyeltek
erre, hogy sajnos nem vesszük komolyan amiket mond. Mert megszoktuk,
hogy a politikusok mindig össze vissza beszélnek. De nem, ez a
Johánnisz nem beszél össze vissza. Mert a kampányharcban egyetlen
egy újságíró merte fel tenni a kérdést neki, hogy az a
gazdasági terve Romániára nézve, mi is lenne? Ő pedig a stílusos
szűkszavúságával csak ennyit mondott: hatékonyabb adóbehajtás.
Többet senki nem kérdezte őt erről. Talán nem volt illő
megismételni a kérdést, melyre gyakorlatilag nem kaptunk választ,
mint ahogy nem illő templomban a bibliai és vallásos kérdéseket
túlontúl feszegetni.
Valójában
én sem hittem a fülemnek, maradva bennem a feszültséggel és
gyanakvóságommal, reméltem, hogy ez is csak egy ki nem merített
téma, amire a közel jövőben konkrétabb választ fogunk kapni.
Nos
a válasz elég hamar bejött: feljelentés törvény és számla
terrorizmus a lelkes, hű nemzeti érdekeket védő lakosság
bevonásával, zsákmány osztás ígéretével. És mit mondjak?
Megéltem azt, hogy a romániai ember, független anyanyelvtől,
nagyon hamar fel tudja venni ezt a stílust, sőt, a többségnek az
élet elemét jelenti. Mert mondjuk ki, a kommunizmus nem mindenkinek
volt rossz. És érdekes, akkoriban nem voltam illegalitásban,
hacsak lelkemben nem volt a lázadás, de ma így teljes egészében
a mai rendszerrel szemben minden oldalról illegalitásban élek.
És
nem fogok beköpni másokat.
Basszátok
meg. (Ennyit kibírtok ti, kik mindentől beájultok, kik betartjátok
az észak-dél tengelyt alvásilag...)
Ezért
mondtam, hogy piszok idők vannak és lesz ennél mocskosabb.
Mert
ha ezt a belső „gazdasági” koncepciót kivetítjük a
geopolitikára, ahol most már egyre nyilvánvalóbb a mindenkinél
fontosabb a saját pecsenyénk sütése történet, széthullik piece
by piece az európai (rém)álom, és minden nép a sajátos
vérmérséklete szerint fogja szétszaggatni magát. Mi, erdélyi
magyarok vagyunk irtó fasza helyzetben, magyar tragikumban megélni
a balkáni balfaszságot.
Könyörgöm,
mi olyan nehéz egy gazdasági tervben?
Vannak
szükségleteink, vannak termelőink, kell egy összehangoló fórum,
mely összehozza a szükséget és a terméket, ha kell
átszakosodunk, ha kell lemondunk dolgokról, csak hogy a sajátunkat
megvédjük.
Biztos
vagyok benne, hogy a lakosság zöme receptív lenne erre a tervre.
De
senki nem tesz fel ilyen terveket. Még csak nem is beszélnek róla.
Senki meg sem említi legalább. A pap azt mondja majd az isten, a
politikus meg azt mondja majd az únió. És mi csak állunk bambán
és mennénk is meg nem is, nem értjük az összefüggéseket, erőnk
sincs már ezen agyalni, mert olyannak néz ki, mint egy
öngyilkossági gondolat.
Nem
csoda, hogy hátra megyek küszöb anyagot nézni és kilyukadok a
kertben, piszkálom a virágjaimat.
Mert
piszok idők elé nézek.
Újból.
S
kibaszottul kifáradtam már ezekből a piszok időkből.