Megpihenek
egy írásra. Elfáradtam a napokban.
Druzsba.
Még
van a télből elég. Összegyűltek az eltüzelni való gyümölcsfák.
Nem tudom már körfűrésszel feldarabolni a vastagabb ágakat,
törzseket. Azon spekuláltam, hogy be kéne indítsam a druzsbát
(láncfűrész). De azt amióta egyedül dolgozom, nem indítottam
be. Négy-öt éve. Nem volt miért. Emlékszem, hogy a fiúk
akkoriban csak káromkodással tudták beindítani, nekem sosem volt
kedvem megnézni mitől csak káromkodással indul az a druzsba? De
most nem volt kiutam. Már azért sem, mert amikor Cézárral
behordattam a Sanyitól hozott fákat és a gyümölcs fáimat,
amiket ki kellett vágjak a „Senkiföldjéről”, ami aztán
hirtelen nem lett a senkié, mind odabaszta fix a cirkula mellé,
hogy nem lehetett hozzáférni.
Elővettem
hát a druzsbát, benzint tettem bele a megfelelő olajjal, kicsit
kihúztam a láncot is, mert nagyon lötyögött, az elején nekem
sem akart indulni. Gondoltam, mielőtt elkezdek káromkodni, megnézem
a levegő szűrőt, gyertyát. Kis piszok volt mindegyiken, de nem
nagy ügy. Viszont észrevettem egy gumi bigyót, amiről rájöttem,
hogy valószínű benzin pumpa az. Elkezdtem nyomkodni és látom
lassan feltelik. Elég sokat nyomtam, pár percig, amíg hallottam,
hogy sziszeg valami, valószínű már a karburátorba nyomta a
benzint. Simán beindult, káromkodás nélkül.
Valószínű
a benzin feltelik a kézi pumpa nélkül is, ha elég kitartóan
húzzák is a spárgát, miközben káromkodnak. De én még Dácsiás
(3 darab) korszakomból tudom, hogy a káromkodás nem segít, ha
valami nem megy. Sem az addig indítás, amíg leég az indító
motor, vagy lemerül az akkumulátor.
Majdnem
két tartályt ürítettem ki, míg felvágtam a fákat és
megállapítottam, hogy nincs amiért szégyenkezzek a láncfűrész
miatt, hiába tettem eddig. Egy sima Budget druzsba, de szerintem ha
én fogok vágni vele, sokáig fog menni. Kezem alatt sosem
vinnyogott semmiféle szerszám vagy autó. A szerszám nekem hűséges
barátom, ügyelek rá, amíg csak lehetséges és tőlem függ.
Ez
a druzsba a Gábor csomagból testálódott rám. Fogta magát kiment
németbe, és nálam helyezte el, hogy ne prédálódjanak el a
cuccai. Aztán egyszer csak szólt, hogy jól megy neki és nincs
rájuk szüksége, tartsam meg őket. Így lett egy pöpec alumínium
létrám is, azt mondta, legyek komoly, mit kezdjen németben egy
pöpec alumínium létrával? Igaza van, nekem jól fogott, mikor
szereltem a Pui ablakokat.
Politika.
Rákerestem
jobban a guglival, hogy ki is ez az általam is felfedezett dévai
író, akinek a „Morfondírok” című könyvét olvasom.
Kiböngésztem, hogy negyedik könyvén túl volt még 2015 ben, és
jelöltette magát az erdélyi magyar néppártban, valami vezető
funkciót töltött be ott. Olvastam pár történelmi jellegű
cikkét román nyelven, főleg a bukovinából elszármazott magyarok
sorsával foglalkozik a cikkeiben. Érdekesek, mert én semmit nem
tudtam a bukovinai helyzetről. Hát csúnya a történelem, sosem
volt szép, és sajnos nincsenek ebben fehérek és feketék. Olyan
ez mint a Ray Donovan társadalmában: Én eltemetem ezt a hullát,
te felmosod a vért. Kéz kezet mos.
Elgondolkodtam,
hogy a morfondírozóból pártelnök lett. Hogy az írás előbb
utóbb elvisz az „A”-ból a „B”-be?
Amikor
az Erdély mában írogattam a blogom, akkor még bennem volt a
vadnemzetes fillung, akkor jó voltam nekik. Mikor feleszméltem,
hogy a nemzeti elborulás soha nem gondolt hanyatlásnak,
félreértésnek indult, melyet szándékosan meglovagoltak és
indukáltak a jelen kor menő és hitelesnek imádott politikus
sztárjai, megundorodtam a magam elborulásától is. Rájöttem,
hogy ez csak egy veszélyes gyűlölet spirálba vezet és nem
végződik csak egy háborúban. És a háborúk kimenetelét láttam
filmekben.
Amikor
elkezdtem kételkedni nemzetességem útjáról, hirtelen geci
liberális lettem az erdély mán. Akkoriban volt egy beszélgetésem
egy ma már Rmdszes elölülővel, hogy hunyadi lapfélét kéne
indítsunk. De aztán hirtelen csend lett. Hát hogyne, mert közben
kiderült, hogy pártatlan vagyok. Azaz geci liberális.
Úgyhogy
az írás engem nem vitt az „X”ből „Y”ba. De nem is volt
szándékomban. Elég ez a blogom, szerintem aki akart, megtalált,
aki meg nem akart, nem talált meg.
Szeretném
az evolúciómat (legyen az bármilyen) valamennyire függetlenül
megélni.
A
politikus morfondírozót már nem fogom követni. A könyve jó. Azt
kiolvasom.
Orrunk
hossza. Cézár.
Cézár
le van vadulva. Hogy megy az anyját evangélizálni. Most ez az
agyára ment. Az Úr küldi őt németbe az anyja lelki üdvösségét
megmenteni.
Ezt
a küldetését én nem tárgyalom, vele, csupán az utazás
technikai részletei miatt volt egy beszédem vele. Hogy a testvérei
nem válaszolnak a telefonjára, de biztos várni fogják és
befogadják. Mondom neki, a busz letesz valahol németbe, tegyük fel
abba a városba, ahol az anyja is kórházban van, hogy jut el a
testvéréhez, ha az nem várja?
Nem
válaszol, valószínű azért, mert hiszi, hogy az Úr majd küld
oda neki egy angyalt. Látom rajta a küldetés tudatot. Meg van
zakkanva a gyermek.
Zűr
van a nyugdíjával is, a címcsere miatt késik a nyugdíja. Hiába
mondom neki, hogy ez eltarthat pár hónapig, amíg a papírok egyik
megyéből a másikba vándorolnak, ő egyre jár a posta fejére,
hogy kijön e 13-án a nyugdíj, mert neki 14ikén menni kell.
Hiába
beszélek vele, megy előre mint a gőzös.
Az
én privát fájdalmam ezzel az, hogy Cézárt nem az anyja állapota
inspirálja útnak eredni, hanem a saját üdvösség kérdése. Hogy
meghal az anyja és ő nem próbálta megtéríteni őt, ezért az Úr
nemtom mit fog csinálni vele. Kitagadja a mennyek országából, or
something?
Hagyom,
hogy menjen, minden embernek megvan a saját ördöge.
De
azért elgondolkodtatott, hogy ő születésétől szellemi
fogyatékos, mi meg a normálisak, állítólag nem vagyunk
fogyatékosok. De sokszor ugyanúgy hajtjuk a magunkét, mint Cézár.
Ugyanúgy vívjuk a magunk keresztes háborúját, mint ez a balga
Cézár.
Ez
is arra tanított engem, hogy az ember tanulja meg bemérni az orra
hosszát és ne gondolja, hogy hosszabb a kelleténél.
Hiába
vannak megváltó ötleteim, csak egy csirkefarmi, faluvégi asztalos
vagyok. Amit én jól tudok csinálni, az egy kidobott ajtó
felújítása, egy kis kulcsos szekrény összeállítása. Nem hiába
keresett fel a helyi rendőrszobáról az újdonsült rendőr
kisasszony, hogy nincs nekem egy régi, de még jó ajtóm? És egy
kis bezárható szekrénykém? Dehogynincs csókolom, mondom a rendőr
kisasszonynak. És a háta megett álló két egyenruhás vitéz
úrfinak. Dehogynincs.
Így
működik a közösség. Ki templomépítésre kéretik, ki
rendőrszoba ajtó készítésre.
Ez
a való világ, és ez az ember igazi feladata, hogy közvetlen
közösségét kiszolgálja. Pláne ha önzetlenül és szépen
megkérik az embert rá. A szoba előtti pad is az én mesterművem
volt valamikor, biztos amikor a régi rendőr nyugdíjba ment és
átadta a stafétát a fiatal generációnak, a megbízható,
becsületes polgárok listáját is átadta.
A
fogasokat, cipős és ruhás szekrényeket igaz nem a szobába
kérették valamikor, de Isten látja füstös lelkem, soha nem volt
bajom velük, igaz nekik sem velem.
Ha
a béke ebbe kerül, én ezt az árat kifizetem. Bármibe jön a
béke, fizetek.
Amit
megtanultam Cézártól az az, hogy nem kell minden keresztes
háborúba belemászni. Van mit gyomlálni itthon is eleget.
3D
Stúdió.
Csalódtam
a dupla kvadro hatásában. Azért még nem adom fel. Energiát
gyűjtök a továbblépéshez, ami még nem tudom mi az. Talán a
surround effekten érdemes elgondolkodnom. A fej köré több
hangszórót elhelyezni. A magasság fíling nem jött be.
De
ez egy másik lelkes alkalommal.
Egyelőre
ráálltam új mixelésekre. Most éppen a Europe „Final countdown”
számát vágom szét. Párszor nekifogtam, kóstolgattam, de nem
jött meg a hangja. El is keseredtem egy adott pillanatban, napokig
nem mentem a stúdióba.
Hogyne,
hisz az iskolát is lemondtam. Egyelőre annyit elárulhatok, hogy
elengedhetetlen ingatlan fejlesztés miatt célszerűvé vált
lemondanom a hangmesteri iskoláról. De örömmel nyugtáztam, hogy
25 jelentkező volt 16 helyre. Ezek szerint van jövője ennek az
ágnak.
Csak
amikor így bogban jönnek a kudarcok, az ember kicsit
elbizonytalanodik, hogy talán mégsem?
Aztán
egy este csak úgy bementem a stúdióba, és egyből meghallottam a
fájnölkántdáun hangját. És az ami borzalmasan zavaros volt,
egyszerre kitisztult és szépen sorbaálltak a dolgok. Ez feldobott.
Érdekes
megfigyelnem, hogy alakul ez a „Rising Soul” mix albumom. Még
számomra is érdekesek azok a levont esszenciák, amiket levonok a
számokból. Azt tettem fel magamnak, hogy miként lehet klasszikus
hangszerekkel megszólaltatni ezt az energikus számot? Megmarad e a
lényeg?
Ahogy
én hallom, megmarad. Aztán nem tudom másban mi hangzik lényegnek.
Ahogy egyre nem érdekel, kinél hogy van ez, egyre bátrabban
kezelem a saját hangzásvilágomat. Már azért is érdekes, mert
engem is érdekel a magam útja és hogy hova vezet.
Update.
Írt
Cézár, hogy testvérei nem érnek rá, úgyhogy nem megy Németbe
az anyjához.
Bölcs
belátás. Megmondom majd holnap neki, hogy imádkozni lehet attól
még az anyja üdvösségéért, mert az Úr megígérte, ha valamit
hittel kérünk, megadja azt.