Míg megpihenek


Megpihenek egy írásra. Elfáradtam a napokban.

Druzsba.
Még van a télből elég. Összegyűltek az eltüzelni való gyümölcsfák. Nem tudom már körfűrésszel feldarabolni a vastagabb ágakat, törzseket. Azon spekuláltam, hogy be kéne indítsam a druzsbát (láncfűrész). De azt amióta egyedül dolgozom, nem indítottam be. Négy-öt éve. Nem volt miért. Emlékszem, hogy a fiúk akkoriban csak káromkodással tudták beindítani, nekem sosem volt kedvem megnézni mitől csak káromkodással indul az a druzsba? De most nem volt kiutam. Már azért sem, mert amikor Cézárral behordattam a Sanyitól hozott fákat és a gyümölcs fáimat, amiket ki kellett vágjak a „Senkiföldjéről”, ami aztán hirtelen nem lett a senkié, mind odabaszta fix a cirkula mellé, hogy nem lehetett hozzáférni.
Elővettem hát a druzsbát, benzint tettem bele a megfelelő olajjal, kicsit kihúztam a láncot is, mert nagyon lötyögött, az elején nekem sem akart indulni. Gondoltam, mielőtt elkezdek káromkodni, megnézem a levegő szűrőt, gyertyát. Kis piszok volt mindegyiken, de nem nagy ügy. Viszont észrevettem egy gumi bigyót, amiről rájöttem, hogy valószínű benzin pumpa az. Elkezdtem nyomkodni és látom lassan feltelik. Elég sokat nyomtam, pár percig, amíg hallottam, hogy sziszeg valami, valószínű már a karburátorba nyomta a benzint. Simán beindult, káromkodás nélkül.
Valószínű a benzin feltelik a kézi pumpa nélkül is, ha elég kitartóan húzzák is a spárgát, miközben káromkodnak. De én még Dácsiás (3 darab) korszakomból tudom, hogy a káromkodás nem segít, ha valami nem megy. Sem az addig indítás, amíg leég az indító motor, vagy lemerül az akkumulátor.
Majdnem két tartályt ürítettem ki, míg felvágtam a fákat és megállapítottam, hogy nincs amiért szégyenkezzek a láncfűrész miatt, hiába tettem eddig. Egy sima Budget druzsba, de szerintem ha én fogok vágni vele, sokáig fog menni. Kezem alatt sosem vinnyogott semmiféle szerszám vagy autó. A szerszám nekem hűséges barátom, ügyelek rá, amíg csak lehetséges és tőlem függ.
Ez a druzsba a Gábor csomagból testálódott rám. Fogta magát kiment németbe, és nálam helyezte el, hogy ne prédálódjanak el a cuccai. Aztán egyszer csak szólt, hogy jól megy neki és nincs rájuk szüksége, tartsam meg őket. Így lett egy pöpec alumínium létrám is, azt mondta, legyek komoly, mit kezdjen németben egy pöpec alumínium létrával? Igaza van, nekem jól fogott, mikor szereltem a Pui ablakokat.


Politika.
Rákerestem jobban a guglival, hogy ki is ez az általam is felfedezett dévai író, akinek a „Morfondírok” című könyvét olvasom. Kiböngésztem, hogy negyedik könyvén túl volt még 2015 ben, és jelöltette magát az erdélyi magyar néppártban, valami vezető funkciót töltött be ott. Olvastam pár történelmi jellegű cikkét román nyelven, főleg a bukovinából elszármazott magyarok sorsával foglalkozik a cikkeiben. Érdekesek, mert én semmit nem tudtam a bukovinai helyzetről. Hát csúnya a történelem, sosem volt szép, és sajnos nincsenek ebben fehérek és feketék. Olyan ez mint a Ray Donovan társadalmában: Én eltemetem ezt a hullát, te felmosod a vért. Kéz kezet mos.
Elgondolkodtam, hogy a morfondírozóból pártelnök lett. Hogy az írás előbb utóbb elvisz az „A”-ból a „B”-be?
Amikor az Erdély mában írogattam a blogom, akkor még bennem volt a vadnemzetes fillung, akkor jó voltam nekik. Mikor feleszméltem, hogy a nemzeti elborulás soha nem gondolt hanyatlásnak, félreértésnek indult, melyet szándékosan meglovagoltak és indukáltak a jelen kor menő és hitelesnek imádott politikus sztárjai, megundorodtam a magam elborulásától is. Rájöttem, hogy ez csak egy veszélyes gyűlölet spirálba vezet és nem végződik csak egy háborúban. És a háborúk kimenetelét láttam filmekben.
Amikor elkezdtem kételkedni nemzetességem útjáról, hirtelen geci liberális lettem az erdély mán. Akkoriban volt egy beszélgetésem egy ma már Rmdszes elölülővel, hogy hunyadi lapfélét kéne indítsunk. De aztán hirtelen csend lett. Hát hogyne, mert közben kiderült, hogy pártatlan vagyok. Azaz geci liberális.
Úgyhogy az írás engem nem vitt az „X”ből „Y”ba. De nem is volt szándékomban. Elég ez a blogom, szerintem aki akart, megtalált, aki meg nem akart, nem talált meg.
Szeretném az evolúciómat (legyen az bármilyen) valamennyire függetlenül megélni.
A politikus morfondírozót már nem fogom követni. A könyve jó. Azt kiolvasom.


Orrunk hossza. Cézár.
Cézár le van vadulva. Hogy megy az anyját evangélizálni. Most ez az agyára ment. Az Úr küldi őt németbe az anyja lelki üdvösségét megmenteni.
Ezt a küldetését én nem tárgyalom, vele, csupán az utazás technikai részletei miatt volt egy beszédem vele. Hogy a testvérei nem válaszolnak a telefonjára, de biztos várni fogják és befogadják. Mondom neki, a busz letesz valahol németbe, tegyük fel abba a városba, ahol az anyja is kórházban van, hogy jut el a testvéréhez, ha az nem várja?
Nem válaszol, valószínű azért, mert hiszi, hogy az Úr majd küld oda neki egy angyalt. Látom rajta a küldetés tudatot. Meg van zakkanva a gyermek.
Zűr van a nyugdíjával is, a címcsere miatt késik a nyugdíja. Hiába mondom neki, hogy ez eltarthat pár hónapig, amíg a papírok egyik megyéből a másikba vándorolnak, ő egyre jár a posta fejére, hogy kijön e 13-án a nyugdíj, mert neki 14ikén menni kell.
Hiába beszélek vele, megy előre mint a gőzös.
Az én privát fájdalmam ezzel az, hogy Cézárt nem az anyja állapota inspirálja útnak eredni, hanem a saját üdvösség kérdése. Hogy meghal az anyja és ő nem próbálta megtéríteni őt, ezért az Úr nemtom mit fog csinálni vele. Kitagadja a mennyek országából, or something?
Hagyom, hogy menjen, minden embernek megvan a saját ördöge.
De azért elgondolkodtatott, hogy ő születésétől szellemi fogyatékos, mi meg a normálisak, állítólag nem vagyunk fogyatékosok. De sokszor ugyanúgy hajtjuk a magunkét, mint Cézár. Ugyanúgy vívjuk a magunk keresztes háborúját, mint ez a balga Cézár.
Ez is arra tanított engem, hogy az ember tanulja meg bemérni az orra hosszát és ne gondolja, hogy hosszabb a kelleténél.
Hiába vannak megváltó ötleteim, csak egy csirkefarmi, faluvégi asztalos vagyok. Amit én jól tudok csinálni, az egy kidobott ajtó felújítása, egy kis kulcsos szekrény összeállítása. Nem hiába keresett fel a helyi rendőrszobáról az újdonsült rendőr kisasszony, hogy nincs nekem egy régi, de még jó ajtóm? És egy kis bezárható szekrénykém? Dehogynincs csókolom, mondom a rendőr kisasszonynak. És a háta megett álló két egyenruhás vitéz úrfinak. Dehogynincs.
Így működik a közösség. Ki templomépítésre kéretik, ki rendőrszoba ajtó készítésre.
Ez a való világ, és ez az ember igazi feladata, hogy közvetlen közösségét kiszolgálja. Pláne ha önzetlenül és szépen megkérik az embert rá. A szoba előtti pad is az én mesterművem volt valamikor, biztos amikor a régi rendőr nyugdíjba ment és átadta a stafétát a fiatal generációnak, a megbízható, becsületes polgárok listáját is átadta.
A fogasokat, cipős és ruhás szekrényeket igaz nem a szobába kérették valamikor, de Isten látja füstös lelkem, soha nem volt bajom velük, igaz nekik sem velem.
Ha a béke ebbe kerül, én ezt az árat kifizetem. Bármibe jön a béke, fizetek.
Amit megtanultam Cézártól az az, hogy nem kell minden keresztes háborúba belemászni. Van mit gyomlálni itthon is eleget.


3D Stúdió.
Csalódtam a dupla kvadro hatásában. Azért még nem adom fel. Energiát gyűjtök a továbblépéshez, ami még nem tudom mi az. Talán a surround effekten érdemes elgondolkodnom. A fej köré több hangszórót elhelyezni. A magasság fíling nem jött be.
De ez egy másik lelkes alkalommal.
Egyelőre ráálltam új mixelésekre. Most éppen a Europe „Final countdown” számát vágom szét. Párszor nekifogtam, kóstolgattam, de nem jött meg a hangja. El is keseredtem egy adott pillanatban, napokig nem mentem a stúdióba.
Hogyne, hisz az iskolát is lemondtam. Egyelőre annyit elárulhatok, hogy elengedhetetlen ingatlan fejlesztés miatt célszerűvé vált lemondanom a hangmesteri iskoláról. De örömmel nyugtáztam, hogy 25 jelentkező volt 16 helyre. Ezek szerint van jövője ennek az ágnak.
Csak amikor így bogban jönnek a kudarcok, az ember kicsit elbizonytalanodik, hogy talán mégsem?
Aztán egy este csak úgy bementem a stúdióba, és egyből meghallottam a fájnölkántdáun hangját. És az ami borzalmasan zavaros volt, egyszerre kitisztult és szépen sorbaálltak a dolgok. Ez feldobott.
Érdekes megfigyelnem, hogy alakul ez a „Rising Soul” mix albumom. Még számomra is érdekesek azok a levont esszenciák, amiket levonok a számokból. Azt tettem fel magamnak, hogy miként lehet klasszikus hangszerekkel megszólaltatni ezt az energikus számot? Megmarad e a lényeg?
Ahogy én hallom, megmarad. Aztán nem tudom másban mi hangzik lényegnek. Ahogy egyre nem érdekel, kinél hogy van ez, egyre bátrabban kezelem a saját hangzásvilágomat. Már azért is érdekes, mert engem is érdekel a magam útja és hogy hova vezet.


Update.
Írt Cézár, hogy testvérei nem érnek rá, úgyhogy nem megy Németbe az anyjához.
Bölcs belátás. Megmondom majd holnap neki, hogy imádkozni lehet attól még az anyja üdvösségéért, mert az Úr megígérte, ha valamit hittel kérünk, megadja azt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése