Aki másnak jót tesz, vermet ásnak neki

Eccer volt, eccer nem. Volt eccer egy ember. Nem volt valami hasznos ember, de szíve az volt. És béfogadott az utcáról egy családot, két gyerekkel. Nincs ebben semmi különös, szoktak befogadni kétgyerekes családot az utcáról. Mindenki ezt tenné, ha beleütközne egy kétgyermekes családba az utcán.
Az úgy volt, hogy éppen ment az állomás felé ez a család és jött a nem valami hasznos de jó szívű ember és ismervén őket, kérdezte tőlük, hogy hova mennek hátukon zsákokkal? Nem tudják, volt a válaszuk. Nosza befogadta a nem valami hasznos de jószívű ember (a továbbiakban Dezső) ezt a családot és fedelet adott a fejük fölé. Olyan hét évig. Cserébe, mikor elmentek hagytak Dezsőnek egy fűnyíró gépet. És két kutyát. De megörvendett Dezső ennek a fűnyíró gépnek, hisz évek óta kaszával bajlódott a fűnyírással, de az nagyon nehezen ment neki, mert a kasza sem volt valami jó. Meg nem is nagyon értett a kaszáláshoz. Fente ő kővel, kalapálta ő az élét, flexel is élezte, köszörűvel is fente, de úgy mint ez a fűnyíró sosem nyírta a füvet olyan szépre és egyformára és olyan hamar. Csoda dolog volt ez a fűnyíró. Igen boldog lett ettől a fűnyírótól ez a Dezső.
Tudom, könnyen megbélyegezhető ez a Dezső, hogy nem e véletlenül egy bugyuta valaki, hogy hét évre valakit befogad, oszt egy fűnyíró a hála? A bolond sem szereti az ilyen boltot. Mégis Dezső meg volt elégedve ezzel a fűnyíróval.
Amit nem tud senki, hogy azért még van egy oka, amiért Dezső megelégedett a fűnyíróval. Mert ez a család, láss csudát, a Dezső rosszakarójának az egyik pletykafészkével barátkozott. És évekig szivárgott kifele Dezső élete titkon a rosszakarója felé. Ezért tartotta Dezső megváltásnak ezt a fűnyírót. Mert valójában nem a fűnyírónak örvendett, hanem annak, hogy elment a család.
Van ennek a mesének egy érdekes tanulsága. Hogy vigyázni kell, kit fogad be az ember a házába.