1 gondolat s 8 kép

Megfordult a fejemben az is, ha mi nem szívjuk ki a gázt a földből, nem e robban az ki magától idővel? Mert régi írásokban említik, hogy micsa misztikum számba mentek az arabusok földjén az égő tűzoszlopok. Meg elnézem itt a Herkules fürdőkön, hogy a drága forró termál víz folyik szanaszét haszontalanul. És ha nem a szememmel láttam volna ezelőtt tizenöt évvel, mint a karom, olyan vastagságban lövellt a földből a forró víz, s ma sem ugyanazt látnám, nem hinném el. Hogy az emberi tökéletlenség nem tud élni ezzel az ingyen energiával. Persze, a Föld kicsordul a bőségtől, kipurcantja. Mert mi van, ha mi nem használjuk fel, és a Föld aztán néha szétreped, s vulkánokban, ilyesmiben, olyasmiben mint egy kukta szelepje kilövelli magából? Ha nem használjuk fel, így is úgy is kárba megy?
A szorító asztalt ezért is csináltam, ne kelljen hajoljak a nagyoknál.
Az új szivarfa szorító első "füstje"...
Egyik napról a másikra így tarom a festéket, lakkot, ragasztót.
Sanyi lépcső pofái. A 4,5 méteres tölgy lapot egyedül gyalultam le.
Második éve bőségesen terem ez a barackfa. Ki akartam vágni.
Négy év után beindult a szőlő, tele van gerezdekkel. Tátom a szám.
Kardvirág erdő. De már sok ez hobbynak.