Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Herkentyűburger

Azt hiszem Pál mondta volt, hogy görögnek görög lesz, csakhogy megtérjenek az Úrhoz. Na én is azt mondtam, hogy a fiamnak Mekkdonáldz leszek, csakhogy ne szokjon rá a műételre. Mert ennek a tudományos étkezésnek van egy önetető szerketyája, olyan ízeket kavarnak bele az üzleti étel alapokba, hogy a szervezet mint a drogot csak kéri, kéri, amíg túladagolás által meg nem reped. Nem lehet jóllakni belőle, nem is táplál, csak kénytelen az embernek zabálnia. Az idő nem engedi, hogy az ember természetesen és egészségesen táplálkozzon, egyrészt nincs idő itthon sokat főzicskélni, bíbelődni a kajákkal, másrészt az alapanyagok is csak üzletekből, pontosabban üzletházakból beszerezhetők, mert sajnos a piacon is leginkább a korrupt, az agyon és mesterségesen felhizlalt ételalapokat lehet megvásárolni. Például én hiába akarok valamennyire természetesen fürjeket tartani, mert azok is generációk óta ezekkel a génmanipulált kevert kajákkal vannak tartva, megszokták, talán más kajákkal csak kísérletezni lehet, viszont kérdéses, hogy nem e okozol több kárt bennük?
Azért, hogy a facebook jó oldalát is említsem, ne csak a rosszat, igaz egyszer töröltem magam onnan, de aztán felmérgelődtem, hogy egy szerszámmal ha összevágod magad, akkor balfasz vagy, mert ha jól kezeled azt a szerszámot, egy nagyon hasznos eszköz is válhat belőle. Na így lett aztán nekem hasznos szerszám a facebook, mert lassan vágom ki a buzgó vallásos meg politikai megosztókat és keresem én is a szakmai és egyéb hasznos oldalakat, melyek nap mint nap ontják a hasznos infókat.
Így találtam rá a “Minden ami házi” oldalra és másoltam ki a házi hamburger receptet. Ha Pál görög lett a görög megmentésére, azt mondtam, a fiamért megtanulok burgert készíteni.
Amikor megsütöttem az első fasírtomat, az első rántott hús szeletemet, azt mondtam magamban, na a gasztronómia leple lehullt előttem. Mert mindig is úgy voltam ezzel, hogy uramatyám, mindenhez nem akarok érteni, a főzéstől úgy lelkileg, mint testileg megtartottam a három lépés távolságot, felszínes kapcsolatom volt vele: tojásrántotta, kakaó. Igaz, ahányszor kellett, szívesen mosogattam, a fiamnak mindig is én csomagoltam óvodába, iskolába, és ja a reggeli kávét is én készítem elő.
A jó háziasszony munkája nem akkor látszik, amikor műveli, hanem akkor, amikor elmegy. Olyan ez mint az udvari kert. Amíg műveled, nem igazán látszik mit dolgozol annyit, viszont ha nem műveled, a gaz, az elvadult növényzet kimutatja, hogy ugyan biza ehhez sok munka kellett.
És én akkor elkészítettem az első adag házi burgert, a fiammal lelkesedve sürgölődtünk a konyharészében a házunkban, mert mi olyan amerikásan rendezkedtünk be, hogy egy helyen van minden: konyha, háló, nappali. Vettünk darált húst, finom cipókat, zöldségeket ás lesütöttünk tizenegy burgerre való olyan kerek és lapos húst. Az íze messze felülmúlja a mekkdonáldz csízburgerét, és három harminc helyett kettő tízbe jött ki nekünk egy burger. És van ennek még egy másik vonzata, hogy a fürj tojásainkat első ízben belső körben tudtuk értékesíteni, hisz nem kevesebb, mint tíz fürj tojást kevertünk a burger masszába. Amikor majd a saját kertünk zöldségeit fogjuk belevágni, és majd a saját cipóinkat fogjuk megsütni, akkor lesz ám az igazi.
Ezt a burgert mi elneveztük Herkentyűburgernek, a Spongya Bob Kocka Nadrágból.
Nehéz párhuzamosan élni. Egyrészt a vinnyogó gazdaságban hajtani, mert ez nem kívánság műsor, hogy ha akarsz hajtasz, ha nem akkor elég csak a fellegekbe nézni és ájtatoskodni, másrészt minden összekuporgatott piculát betenni a kertbe, a madarakba, azon a címen, hogy létrehozni egy fentartható jövőt. Mert jelenleg ez a fenntartható jövő prodzsekt inkább egy hóbort, egy hobby, minden, csak nem rentábilis. De ha azt veszem, hogy ez a Csabi, és nemcsak ez a Csabi, hanem elég sokan naponta elfüstölnek egy pakk cigit, mondtam neki, te ha napi egy fürjet veszel belőle, egy év alatt lenne háromszáz fürjed, még talán megélhetsz belőle mint a kilenc diófás anyóka. De hát ezzel a cigivel úgy vannak a népek mint a tudományos étkezéssel, hogy etetik magukat a titkos szerek, és nemcsak a halált hozzák előbbre, hanem szétbasszák az ember ízlelő képességeit és oda kerül, hogy a zöldség sem lesz elég ízletes neki, ha nem sózza agyon és nem szór rá étel ízesítőt.
Nahát többek között ezt hozta ránk ez a Merkel világa, aki most felfedezte számunkra a munka fogalmát, hogy ott gebbedjen meg ahol van.
Kihívás és harcmező áll előttünk. Nap mint nap közelebb kerülni a természeteshez, még akkor is, ha ezek a lépések félénkek, balfaszok, ismeretlenek. Mert nincs más út. Mert mi legyen? Menjünk bele a tudományosba nyakig? Meddig lehet fokozni? Nem szeretném kipróbálni.
Hogy élnek a fürjeim, növögetnek a csibék, nyílnak egymás után a virágjaim, nőnek a palántáim, hajtanak a rózsák, most már egy szőlőtő is kihajtott, ezek az én megnyert kis harcaim. Az is megnyert harc, hogy a halálra ítélt fürjek elkezdtek enni, megnyugodtak, tojogatnak, a nyomortól lecsupaszodott testük elkezdett tollasodni, visszakapják lassan az önbizalmukat, ezek nekem kis sikerek. A nagy harcban kis győzelmek. Az apró lépések politikája. Igaz, sok kicsi, apró lépés sokba kerül, mert egyszerre több mindent akarok én is csinálni, de legalább azt nem mondhatom, hogy nincs munkám.
Szétszedtem például egy orosz bukó vízpumpát, azt mondták, hogy azok szarok, nem lehet őket javítani. Szétszedtem, le volt esve egy csavar, ami a mozgó membránt rögzítette a tengelyhez, vettem olyan anyát, mely azt mondja, hogy önszoruló anya, valójában van benne egy műanyag gyűrű, ami ráerőltetve szorítva tartja az anyát, a rezgéstől nem lazul könnyen. Az összes anyát lecseréltem ilyenre, azóta tökéletesen működik, vígan öntözhetem a kertet. A fűnyíróval is volt valami érintkezős hiba, volt neki egy szétszedhetős karja, azt összecsavaroztam, hogy ne mind essen ki, szépen lenyírta Csabi az udvarokat. Ez mind idő, pénz, munka, fáradság, és mintha nem látszana semmi belőle. Per totál van egy ilyen lúzer szaga, dizájnja.
Most ezt csináljuk. Holnap mi lesz? Ki tudná megmondani? Attól függetlenül a mai porciómat kiveszem.
Ja, és a burgerharcot is megnyertük...Három harminc helyett kettő tíz, amiből nulla harminc visszajött a fürj tojásból. Egy: sokkal jobb az íze. Kettő: jó móka volt...