Azt
hiszem Pál mondta volt, hogy görögnek görög lesz, csakhogy
megtérjenek az Úrhoz. Na én is azt mondtam, hogy a fiamnak
Mekkdonáldz leszek, csakhogy ne szokjon rá a műételre. Mert ennek
a tudományos étkezésnek van egy önetető szerketyája, olyan
ízeket kavarnak bele az üzleti étel alapokba, hogy a szervezet
mint a drogot csak kéri, kéri, amíg túladagolás által meg nem
reped. Nem lehet jóllakni belőle, nem is táplál, csak kénytelen
az embernek zabálnia. Az idő nem engedi, hogy az ember
természetesen és egészségesen táplálkozzon, egyrészt nincs idő
itthon sokat főzicskélni, bíbelődni a kajákkal, másrészt az
alapanyagok is csak üzletekből, pontosabban üzletházakból
beszerezhetők, mert sajnos a piacon is leginkább a korrupt, az
agyon és mesterségesen felhizlalt ételalapokat lehet
megvásárolni. Például én hiába akarok valamennyire
természetesen fürjeket tartani, mert azok is generációk óta
ezekkel a génmanipulált kevert kajákkal vannak tartva, megszokták,
talán más kajákkal csak kísérletezni lehet, viszont kérdéses,
hogy nem e okozol több kárt bennük?
Azért,
hogy a facebook jó oldalát is említsem, ne csak a rosszat, igaz
egyszer töröltem magam onnan, de aztán felmérgelődtem, hogy egy
szerszámmal ha összevágod magad, akkor balfasz vagy, mert ha jól
kezeled azt a szerszámot, egy nagyon hasznos eszköz is válhat
belőle. Na így lett aztán nekem hasznos szerszám a facebook, mert
lassan vágom ki a buzgó vallásos meg politikai megosztókat és
keresem én is a szakmai és egyéb hasznos oldalakat, melyek nap
mint nap ontják a hasznos infókat.
Így
találtam rá a “Minden ami házi” oldalra és másoltam ki a
házi hamburger receptet. Ha Pál görög lett a görög
megmentésére, azt mondtam, a fiamért megtanulok burgert készíteni.
Amikor
megsütöttem az első fasírtomat, az első rántott hús szeletemet,
azt mondtam magamban, na a gasztronómia leple lehullt előttem.
Mert mindig is úgy voltam ezzel, hogy uramatyám, mindenhez nem
akarok érteni, a főzéstől úgy lelkileg, mint testileg
megtartottam a három lépés távolságot, felszínes kapcsolatom
volt vele: tojásrántotta, kakaó. Igaz, ahányszor kellett,
szívesen mosogattam, a fiamnak mindig is én csomagoltam óvodába,
iskolába, és ja a reggeli kávét is én készítem elő.
A
jó háziasszony munkája nem akkor látszik, amikor műveli, hanem
akkor, amikor elmegy. Olyan ez mint az udvari kert. Amíg műveled,
nem igazán látszik mit dolgozol annyit, viszont ha nem műveled, a
gaz, az elvadult növényzet kimutatja, hogy ugyan biza ehhez sok
munka kellett.
És
én akkor elkészítettem az első adag házi burgert, a fiammal
lelkesedve sürgölődtünk a konyharészében a házunkban, mert mi
olyan amerikásan rendezkedtünk be, hogy egy helyen van minden:
konyha, háló, nappali. Vettünk darált húst, finom cipókat,
zöldségeket ás lesütöttünk tizenegy burgerre való olyan kerek
és lapos húst. Az íze messze felülmúlja a mekkdonáldz
csízburgerét, és három harminc helyett kettő tízbe jött ki
nekünk egy burger. És van ennek még egy másik vonzata, hogy a
fürj tojásainkat első ízben belső körben tudtuk értékesíteni,
hisz nem kevesebb, mint tíz fürj tojást kevertünk a burger
masszába. Amikor majd a saját kertünk zöldségeit fogjuk
belevágni, és majd a saját cipóinkat fogjuk megsütni, akkor lesz
ám az igazi.
Ezt
a burgert mi elneveztük Herkentyűburgernek, a Spongya Bob Kocka
Nadrágból.
Nehéz
párhuzamosan élni. Egyrészt a vinnyogó gazdaságban hajtani, mert
ez nem kívánság műsor, hogy ha akarsz hajtasz, ha nem akkor elég
csak a fellegekbe nézni és ájtatoskodni, másrészt minden
összekuporgatott piculát betenni a kertbe, a madarakba, azon a
címen, hogy létrehozni egy fentartható jövőt. Mert jelenleg ez a
fenntartható jövő prodzsekt inkább egy hóbort, egy hobby, minden,
csak nem rentábilis. De ha azt veszem, hogy ez a Csabi, és nemcsak
ez a Csabi, hanem elég sokan naponta elfüstölnek egy pakk cigit,
mondtam neki, te ha napi egy fürjet veszel belőle, egy év alatt
lenne háromszáz fürjed, még talán megélhetsz belőle mint a
kilenc diófás anyóka. De hát ezzel a cigivel úgy vannak a népek
mint a tudományos étkezéssel, hogy etetik magukat a titkos szerek,
és nemcsak a halált hozzák előbbre, hanem szétbasszák az ember
ízlelő képességeit és oda kerül, hogy a zöldség sem lesz elég
ízletes neki, ha nem sózza agyon és nem szór rá étel ízesítőt.
Nahát
többek között ezt hozta ránk ez a Merkel világa, aki most
felfedezte számunkra a munka fogalmát, hogy ott gebbedjen meg ahol
van.
Kihívás
és harcmező áll előttünk. Nap mint nap közelebb kerülni a
természeteshez, még akkor is, ha ezek a lépések félénkek,
balfaszok, ismeretlenek. Mert nincs más út. Mert mi legyen? Menjünk
bele a tudományosba nyakig? Meddig lehet fokozni? Nem szeretném
kipróbálni.
Hogy
élnek a fürjeim, növögetnek a csibék, nyílnak egymás után a
virágjaim, nőnek a palántáim, hajtanak a rózsák, most már egy
szőlőtő is kihajtott, ezek az én megnyert kis harcaim. Az is
megnyert harc, hogy a halálra ítélt fürjek elkezdtek enni,
megnyugodtak, tojogatnak, a nyomortól lecsupaszodott testük
elkezdett tollasodni, visszakapják lassan az önbizalmukat, ezek
nekem kis sikerek. A nagy harcban kis győzelmek. Az apró lépések
politikája. Igaz, sok kicsi, apró lépés sokba kerül, mert
egyszerre több mindent akarok én is csinálni, de legalább azt nem
mondhatom, hogy nincs munkám.
Szétszedtem
például egy orosz bukó vízpumpát, azt mondták, hogy azok
szarok, nem lehet őket javítani. Szétszedtem, le volt esve egy
csavar, ami a mozgó membránt rögzítette a tengelyhez, vettem
olyan anyát, mely azt mondja, hogy önszoruló anya, valójában van
benne egy műanyag gyűrű, ami ráerőltetve szorítva tartja az
anyát, a rezgéstől nem lazul könnyen. Az összes anyát
lecseréltem ilyenre, azóta tökéletesen működik, vígan
öntözhetem a kertet. A fűnyíróval is volt valami érintkezős
hiba, volt neki egy szétszedhetős karja, azt összecsavaroztam,
hogy ne mind essen ki, szépen lenyírta Csabi az udvarokat. Ez mind
idő, pénz, munka, fáradság, és mintha nem látszana semmi
belőle. Per totál van egy ilyen lúzer szaga, dizájnja.
Most
ezt csináljuk. Holnap mi lesz? Ki tudná megmondani? Attól
függetlenül a mai porciómat kiveszem.
Ja,
és a burgerharcot is megnyertük...Három harminc helyett kettő
tíz, amiből nulla harminc visszajött a fürj tojásból. Egy:
sokkal jobb az íze. Kettő: jó móka volt...