A
sakkmester
Egy
alkalommal úgy alakult Muskóczi élete, hogy egy hétig Józsi
bácsiéknál lakott. Ennek a Józsi bácsinak volt egy kertje is,
meg egy felesége is, kit Anna néninek hívtak és volt egy kutyája,
kit Rexnek hívtak. Ez a Rex nagyon mérges kutya volt. Anna néni
nem annyira, de neki is volt elég sok hangosan kifejezett
mondanivalója.
Józsi
bácsi egy nagyon nyugodt ember volt. Sosem volt mérges. Csak mindig
el volt merengve. Hallgatott nagyokat és a messzibe merengve el volt
gondolkodva.
Napközben
Muskóczi mindig elkísérte Józsi bácsit a kertbe. Két busszal
kellett volna menjenek, hogy hamarabb odaérjenek, de mikor Anna néni
nem ment velük, egy darabon gyalog mentek, utána már csak egy
busszal mentek ki a kertig.
Ilyenkor
Józsi bácsi csak hallgatott és Muskóczinak nem volt ellenében a
csendes sétálgatás, utazás.
A
kertben előbb Józsi bácsi megetette Rexet, aztán nekiláttak
kerítést építeni.
Az
volt a terv, hogy Muskóczi ássa az oszlopok gödreit és Józsi
bácsi beállítja az oszlopokat. Mindent a terv szerint csináltak.
Mikor Anna néni is ott volt, olyankor nehezebben haladtak a
kerítéssel, mert Anna néninek örökké volt fontosabb, amit tenni
kell és a munka kiosztáshoz nagyon értett. Józsi bácsi csak
csendesen szót fogadott.
De
mikor maguk voltak, csak Józsi bácsi és Muskóczi, nagy
szorgalommal építették a kerítést. Olyankor mintha Rex sem
mérgelődött annyit.
Ahogy
ott a nagy csendben dolgozgattak, csak a madarak csipogása és a fa
levelek suhogása vegyült az ásó és kalapács hangjához, egyszer
Muskóczi megkérdezte Józsi bácsit: „Józsi bácsi, min tetszik
folyton gondolkodni?”
Józsi
bácsi óvatosan körülnézett, és bizalmasan azt felelte: „Hát
én biza sakkjátszmákon gondolkodom folyton, de ezt el ne mondd
Anna néninek, mert nem szereti, ha folyton sakkjátszmákon
gondolkodom.”
Nem
is firtatta tovább Muskóczi Józsi bácsit, soha senkinek nem
mondta el, hogy min gondolkodik folyton Józsi bácsi.
Dolog
végeztével, ebédre mindig haza mentek. A busz megállóig egy
erdős részen kellett menjenek egy darabig, egyszer csak Józsi
bácsi megáll egy nagy odvas fánál, és egy műanyag zacskóból
kivesz egy lapocskát, nézegeti, majd ráír valamit, és szépen
vissza csomagolja a lapocskát és visszarejti az odúba. És tovább
álltak.
Ahogy
mentek Józsi bácsi elmosolyodott, és annyit mondott: „A lovat az
F 6 ra küldte, okos húzás, de amit én most léptem, az meglepetés
lesz”. És elégedetten mosolygott. Muskóczi csak nézett ki a
fejéből, nem sokat értett a dologból.
Aztán
a busz megállóban egy másik öreg emberrel találkoztak, aki
üdvözölte Józsi bácsit és annyit mondott: „Bástya A 4”.
Józsi bácsi meglepve: „Hogy mit?” A bácsi csak annyit mondott
kárörvendve, hogy: „Igen, igen, bástya A4!”
Hazáig
csendesen mentek, nem volt kedve többet beszélni Józsi bácsinak,
nagyon lesújtotta a bástya dolog.
Otthon
Anna néninek eszébe jutott, hogy elfelejtett tejfölt venni, és
amíg kifut az üzletbe, addig mosakodjanak meg. Igen ám, de ahogy
Anna néni kiment az ajtón, Józsi bácsi honnan, honnan nem
előrántott egy kis dobozkát, ami alig volt nagyobb egy gyufás
skatulyánál, de amikor azt ketté nyitotta, egy icipici sakktábla
lett belőle, és benne a sakkfigurák egészen pici méretben.
Hamar, nagy sebtében kirakosgatta a sakkfigurákat, össze vissza
tette a táblán őket, és nagy gondba merült. És egyre mondogatta
félhangosan, hogy: „Bástya A4...” Két perc nem volt az egész,
hamar vissza is csomagolta a mini sakktáblát és újból
elrejtette. Mire Anna néni visszajött a tejföllel, már meg is
mosakodtak.
Semmit
nem sejtett meg Anna néni.
Abban
az egy hétben igaz, hogy Muskóczi nem tanult meg sakkozni, de
megtanult két másik dolgot: oszlopnak gödröt ásni és nagyokat
hallgatni.
Viszont
azt sohasem tudta meg, hogy Józsi bácsinak miért kellett titokban
sakkozni? És azt sem tudta meg Muskóczi, hogy Józsi bácsinak
honnan volt az a képessége, hogy egyszerre több emberrel fejben
sakkozni tudjon?
Nem
volt más magyarázata a rejtélynek, minthogy valamikor Józsi bácsi
híres sakkmester lehetett és valamiért neki ezt el kellett
titkolnia.
Aztán
hogy, hogy nem, de az élet úgy rendezte Muskóczi sorsát, hogy
sosem volt szüksége a sakkozás tudományára, viszont a gödör
ásás tudományát nagyon sokszor kellett használnia, és életében
ahány gödröt ásott, mindig eszébe jutott neki Józsi bácsi, a
titkos sakkmester.