A sakkmester


A sakkmester

Egy alkalommal úgy alakult Muskóczi élete, hogy egy hétig Józsi bácsiéknál lakott. Ennek a Józsi bácsinak volt egy kertje is, meg egy felesége is, kit Anna néninek hívtak és volt egy kutyája, kit Rexnek hívtak. Ez a Rex nagyon mérges kutya volt. Anna néni nem annyira, de neki is volt elég sok hangosan kifejezett mondanivalója.
Józsi bácsi egy nagyon nyugodt ember volt. Sosem volt mérges. Csak mindig el volt merengve. Hallgatott nagyokat és a messzibe merengve el volt gondolkodva.
Napközben Muskóczi mindig elkísérte Józsi bácsit a kertbe. Két busszal kellett volna menjenek, hogy hamarabb odaérjenek, de mikor Anna néni nem ment velük, egy darabon gyalog mentek, utána már csak egy busszal mentek ki a kertig.
Ilyenkor Józsi bácsi csak hallgatott és Muskóczinak nem volt ellenében a csendes sétálgatás, utazás.
A kertben előbb Józsi bácsi megetette Rexet, aztán nekiláttak kerítést építeni.
Az volt a terv, hogy Muskóczi ássa az oszlopok gödreit és Józsi bácsi beállítja az oszlopokat. Mindent a terv szerint csináltak. Mikor Anna néni is ott volt, olyankor nehezebben haladtak a kerítéssel, mert Anna néninek örökké volt fontosabb, amit tenni kell és a munka kiosztáshoz nagyon értett. Józsi bácsi csak csendesen szót fogadott.
De mikor maguk voltak, csak Józsi bácsi és Muskóczi, nagy szorgalommal építették a kerítést. Olyankor mintha Rex sem mérgelődött annyit.
Ahogy ott a nagy csendben dolgozgattak, csak a madarak csipogása és a fa levelek suhogása vegyült az ásó és kalapács hangjához, egyszer Muskóczi megkérdezte Józsi bácsit: „Józsi bácsi, min tetszik folyton gondolkodni?”
Józsi bácsi óvatosan körülnézett, és bizalmasan azt felelte: „Hát én biza sakkjátszmákon gondolkodom folyton, de ezt el ne mondd Anna néninek, mert nem szereti, ha folyton sakkjátszmákon gondolkodom.”
Nem is firtatta tovább Muskóczi Józsi bácsit, soha senkinek nem mondta el, hogy min gondolkodik folyton Józsi bácsi.
Dolog végeztével, ebédre mindig haza mentek. A busz megállóig egy erdős részen kellett menjenek egy darabig, egyszer csak Józsi bácsi megáll egy nagy odvas fánál, és egy műanyag zacskóból kivesz egy lapocskát, nézegeti, majd ráír valamit, és szépen vissza csomagolja a lapocskát és visszarejti az odúba. És tovább álltak.
Ahogy mentek Józsi bácsi elmosolyodott, és annyit mondott: „A lovat az F 6 ra küldte, okos húzás, de amit én most léptem, az meglepetés lesz”. És elégedetten mosolygott. Muskóczi csak nézett ki a fejéből, nem sokat értett a dologból.
Aztán a busz megállóban egy másik öreg emberrel találkoztak, aki üdvözölte Józsi bácsit és annyit mondott: „Bástya A 4”. Józsi bácsi meglepve: „Hogy mit?” A bácsi csak annyit mondott kárörvendve, hogy: „Igen, igen, bástya A4!”
Hazáig csendesen mentek, nem volt kedve többet beszélni Józsi bácsinak, nagyon lesújtotta a bástya dolog.
Otthon Anna néninek eszébe jutott, hogy elfelejtett tejfölt venni, és amíg kifut az üzletbe, addig mosakodjanak meg. Igen ám, de ahogy Anna néni kiment az ajtón, Józsi bácsi honnan, honnan nem előrántott egy kis dobozkát, ami alig volt nagyobb egy gyufás skatulyánál, de amikor azt ketté nyitotta, egy icipici sakktábla lett belőle, és benne a sakkfigurák egészen pici méretben. Hamar, nagy sebtében kirakosgatta a sakkfigurákat, össze vissza tette a táblán őket, és nagy gondba merült. És egyre mondogatta félhangosan, hogy: „Bástya A4...” Két perc nem volt az egész, hamar vissza is csomagolta a mini sakktáblát és újból elrejtette. Mire Anna néni visszajött a tejföllel, már meg is mosakodtak.
Semmit nem sejtett meg Anna néni.
Abban az egy hétben igaz, hogy Muskóczi nem tanult meg sakkozni, de megtanult két másik dolgot: oszlopnak gödröt ásni és nagyokat hallgatni.
Viszont azt sohasem tudta meg, hogy Józsi bácsinak miért kellett titokban sakkozni? És azt sem tudta meg Muskóczi, hogy Józsi bácsinak honnan volt az a képessége, hogy egyszerre több emberrel fejben sakkozni tudjon?
Nem volt más magyarázata a rejtélynek, minthogy valamikor Józsi bácsi híres sakkmester lehetett és valamiért neki ezt el kellett titkolnia.
Aztán hogy, hogy nem, de az élet úgy rendezte Muskóczi sorsát, hogy sosem volt szüksége a sakkozás tudományára, viszont a gödör ásás tudományát nagyon sokszor kellett használnia, és életében ahány gödröt ásott, mindig eszébe jutott neki Józsi bácsi, a titkos sakkmester.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése