Amit a nép nem tud...

angyaltuzben.blogspot
Minden passzol ebben az életben. Egy dolog nem. Szerintem. Hogy úgy van beállítva Isten személye, mint aki haragszik a teremtményeire. Már a második osztályban vallás órán ezt tanítják, hogy Isten szövetsége nem olyan, mint két ember szövetsége, ahol a felek kiegyeznek egymással. Nem. Isten szövetsége egy irányú. Ő ajánlja és Ő dönti el a feltételeket.
Furcsa ez a megközelítés. Olyan ez, mint amikor az ember úgy érzi, hogy valakit megismert, aztán jönnek a jó barátok és kezdik mosni azt a valakit, addig addig, amíg az ember el is hiszi amit mondanak róla.
Amikor két ember kiegyezik, szövetséget köt, valamennyire egymás érdekeit is nézik. Mert a szövetség azért történik, hogy egymáson segítsenek. Csakis két olyan ember tud hosszú távú szövetséget kötni, akik közben betartják szavukat, és ha történik is valamelyiknek valami baja, a másiknak is érdeke rajta segíteni, hogy be tudja tartani az adott szavát. A szavatartó ember szabad emberre utal. Aki tud dönteni. Aki meg tud dönteni, az gondolkodó, érző ember. Az érző ember tud szeretni. Aki szeretni tud az szereti a szépet, a szerelmet, a jó életet. Az ilyen szereti a kiteljesedést. Ennek az érdekében kötött szövetséget mással. Az ilyen ember meg megválogatja, hogy kivel szövetkezik.
A vallások azt mondják, hogy hallelúja, örvendjünk, hogy ugyan egyoldalút, de szövetséget ajánlott fel az Úr. Jobban mondva parancsot adott bizonyos törvények betartására, ha élni akarunk a Földön.
Ha szétnézek a természetben, melynek minden porcikája a Teremtő Istenre utal, azt látom, hogy Istennek nemcsak tetszik a szép, a jó, hanem egy tökéletes művész, egy romantikus, gazdag humorérzékű és végtelen nyugodt, szabad Valaki, Aki az egész Földet szerelemből teremtette.
Itt nem passzol nekem valami. Hogy akkor a másik pillanatban, miközben teremtése kertjében gyönyörködik, mikor megpillantja az embert, akiről azt mondta, hogy a teremtés koronája, összehúzza szemöldökeit és a szigorú törvénykező szólal meg benne.
Lehet, hogy a szkizofrén emberek így viselkednek. De nem jön nekem, hogy így lássam az Istent. Én mint ember képtelen lennék valakit csak heccből megbüntetni. Hányszor mondta Jézus is, hogy ha ti ember létetekre tudtok egymásnak jót cselekedni, akkor mennyire az én mennyei Atyám, aki tökéletes.
Ha belegondolok, kinek érdeke ilyen mérges istenképet hirdetni? Hát annak, aki az igét hatalomszerzésre használná. Hogy van egy irtózatos nagy hatalmas isten, aki meg van haragudva az emberiségre, de szerencsére van ő, mint felkent pap aki a mediátor isten és ember között, akinek hatalma van bűnt bocsátani, eldönteni, hogy ki üdvözül és ki nem. Tehát Jézus hiába jött.
Az, hogy írás tudó és tanító, az más lenne. Azt elfogadnám. Egy olyan bölcs ember személyében, aki mindent elolvasott és tárgyilagosan, a kevésbé olvasott ember számára is érthetővé tenné mit írtak régen és mit írnak vagy gondolnak ma az emberek Istenről.
Igen, elfogadnám a papokat, ha mint a rajzfilmekben arra lennének képesek, hogy harcosokat újraélesztenek, esőt tudnának varázsolni, meg erőitalt kotyvolni mint Aszterixben. De hogy engem, a népet ijjesszen egy egyoldalú szerződéssel, amit nekem nincs jogomban elfogadni vagy sem, ez nekem nagyon sántít. Valami nem passzol.
Már az is gyanús, hogy mindig arról van szó, hogy az ember milyen bűnös. Ha jobbra megy, miért nem balra megy? Ha dolgozik, miért dolgozik? Ha nem fizet, miért nem fizet? De egy papot sem hallottam eddig, hogy Istenhez fennhangon kiáltson, hogy adj esőt, mert a néped éhezik. Vagy adj bölcs politikusokat, akik értik a gazdaságot és munkahelyeket tudnak teremteni. Adj erőt a népnek, hogy dolgozhassanak minél többet. Nem. Örökké csak az ember bűnös állapotát piszkálják, és habár megtért már hatvanszor az ember, hetvenedszer is cseszik az agyát. És addig addig imádkoztatják a népet, amíg már önként lóbálja magát, mihelyt meghallja a harang csengését. Olyan, mintha az értelmet felváltotta volna valami szent bugyutaság, lelki vakság.
Mikor az ember megszűnik gondolkodni, érezni, látni, hallani, amikor már semmi sem érdekli, csak egymagában mormol, amikor már semmiről nincs semmilyen véleménye, amikor már nem képes semmire, amikor már csak egy zöldség, akkor körülállják és csodálják: íme a szent!
Egyik felén a kicsorduló, rothadásig bővelkedő élet, amit még maga a Teremtő is megcsodál, a másik oldalán az önsanyargató ember, aki megtagadja magától mindazt amit Isten neki teremtett, mert leállt valami fontos funkció az agyában.
Az egyik oldalon az életvidám, fülig mosolygós gyermekek önfeledt öröme, boldogsága, a másik oldalon a savanyú, szürke törvény, ami egy csapásra megront minden ünnepet. És ebben az ünneprontásban tud remekelni ez a magát mediátornak öntitulált papi sereg.
Jézus azt mondta, jöttem mindezek eltörlésére. Nem hisszük. Inkább hisszük az emberek kitalálta vallásokat. Nevetséges szertartásokat, melyek egy esőt sem képesek generálni. Viszont nemzeteket keseríteni, életkedveket szegni, szerelmeket lehűteni, azt tudnak.
És nem utolsó sorban, bátorítják a lustaságot, a nemdolgozást, az ingyenélést. Azt mondják, hogy ezek a gaz, istentelen liberálisok miatt szaporodtak el a nemdolgozó, lusta, büdös, agresszív, követelőző, szaporodó népek. De hát a kereszténység vezetői feszt vádolják a dolgozó embereket, hogy hova annyit gyűjteni? Hogy ez a fogyasztói világ nem vezet semerre. Hogy kufárokkal szövetkezett az istentől elfordult emberiség. S akkor van ez a szent semmittevés. A heti egyszeri mosdás. Tűz körül danolni. Valószínű citerázni, sípolni, dobolni. Hogy ne legyünk gyarmat. Hogy legyünk mik? Mint a cigányok?
Nem. A papok is arra kéne buzdítsák a törvényhozókat, rend ellenőröket, hogy nem igazság, hogy az is egyék, aki nem akar dolgozni. Nem. Azt kell támogatni aki dolgozni akar. Nem ütni kell rajta, hanem támogatni. Ki jön az ilyen egyenlőségi marhaságokkal? Nem a keresztény egyházak? Dehogynem. De a lustákhoz nem megy, hogy papoljon nekik erkölcstelen életmódjukról, hogy ingyen, munka nélkül akarnak megélni és másokat is arra buzdítanak, tanítanak, hogy ne dolgozzanak, hanem kéregessenek, lopjanak, csaljanak, hazudjanak.
Na látjátok, itt is bibi van elásva. De hát ezek a szent tabu problémák. A szent hályog a benarkózott szemeken.
Én azt mondom, amíg van erőnk, dolgozzunk. Alkossunk. Ne lustáljunk. És igenis, mondjuk ki az igazságokat. Hassunk oda, hogy ne élősködjenek munkánkból olyanok, akiknek életformájuk tiltja a munkát.
Jézus azt mondta, az én Atyám mindig dolgozik. Ha az Isten is feszt dolgozik, biztos nem kényszerből dolgozik. Nem látom semmi akadályát, hogy mi is dolgozzunk.

Amiről a szentek nem beszélnek...

kartundoboz.blogspot
Amiről a dalai Láma sem beszél.
És amiről a nagy szeretet próféták sem tesznek említést.
Biztos láttatok már olyan filmeket, ahol mindenki jól él, de nem igazán derül ki miből élnek? Minden fasza, mindenki tele lóvéval, de csak éppen nem tudják mivel verjék agyon az unalmas napjaikat? Aztán a filmek folyamán kiderül, hogy azért boldogtalanok, mert nincs szeretet az életükben. És tánánáu, jön a nagy spirituális ébredés, amikor úgymond az ember életébe költözik a szeretet. Persze mindig jóképű pasik vagy csajok társaságában, akik mellesleg mind jól élnek. S a film húz egy vonalat és azt mondja, hogy a konklúzió a következő: mit sem ér a vagyon szeretet nélkül. Aztán szeretettel megtelve milyen jó és szép az élet. És ilyenkor szokott elsötétülni a képernyő, hogy boldogan dióhéjba kerekednek, mert bennük él már a szeretet és nem a pénz. Persze attól az ingatlanok maradnak, a bizniszek futnak, annyi, hogy már nem egyedül unják magukat, hanem együtt.
Na ebben a képben látom én ezeket a szeretet prófétákat, amiket oly sűrűn és szerintem teljesen értelmetlenül idézgetnek szerte a neten.
Hosszasan írnak ezek a próféták arról, hogy tulajdonképpen nincs értelme dolgozni, hajtani, mert semmit nem viszünk magunkkal, inkább éljünk szeretetben, Istenre nézéssel. És felhoznak egy pár olyan példát amivel éppen az átlag ember gyomrába és szívébe marnak egy éles tört. Ezek a szeretet látnokok sosem kezdenek ki a gazdagokkal, a politikusokkal, az egyházi trógerekkel. Kiket bántanak? A csóreszeket! Akik szarni sem tudnak a sok melótól, a sok gondtól és nyomorúságtól. Mert nekik éppen az hiányzik az amúgy összeesett lelki világukhoz, hogy valaki még jobban felkorbácsolja a szart, hogy attól rémesen szarul érezzék magukat. Magyarán még kap két pofont a csóró, mert nem akar megdögleni.
Az ilyen szeretet próféták tulajdonképpen anarchisták. És arra buzdítják az embereket, hogy hagyjanak fel a szervezett polgári életükkel, ne lakjanak házakban, hanem menjenek gyökereket zabálni a pusztába, ne dolgozzanak, mert minek, mert aki dolgozik az az ördög fia, e világ rabja, Sátán az ilyennek az istene.
Amivel nem számolnak ezek a dalai -féle Lámák, hogy vannak még tisztes polgárai ennek a Földnek, akik naponta szeretnek mosdani, mindennap legalább kétszer enni, meleg lakásban lakni, rendesen iskoláztatni gyermekeiket, ezért hajlandóak megdolgozni, sőt valamennyit rááldozni az állami közigazgatásra is, hogy minden igyekezetét rendőrség, katonaság megvédje. És még arra is hajlandó, hogy a nem termelő, a nem dolgozó filozófus vagy se rétegekre is szán valamennyit. Ha nem is valami nagy Isten szeretetből, de úgynevezett szociális szolidaritásból. Most ha ezt a szerkezetet leírjuk, összeszámoljuk, rájövünk, hogy valakinek ezt fent kell tartani. És ki fog reggel felkelni ezért dolgozni? A jóhiszemű ember, aki aztán napjában kapja a nagy lebaszásokat, hogy minek dolgozol annyit te istentelen?
Innen is látszik, hogy ezek az istenes emberek mennyire hiányoznak az életből és a nagy öreg tölgyfák alatt hiába imádkoznak, mert nincs honnan megértsék, hogy miben van a nép fia.
Értsétek meg végre ti szent fazakak, hogy az átlag emberek nem azért güriznek reggeltől estig, hogy több vagyonuk legyen, mint azt le tudnák élni, hanem azért, hogy a tifajta dumásoknak is legyen egy egy kenyér az asztalotokon, mert effektíve nem értetek semmihez, egy perecet, egy kiflit nem vagytok képesek magatoknak megsütni, de jár a szátok a visszafogott életmódról, de ti sem jártok sem gyalog sem szamárháton, hanem négykerekű benzin motoros autókon. És nem viskókban laktok, mint a csórók, akiktől azt a kibaszott paraboláját is elsajnálnátok. És gyökereket sem esztek. Csak fényképezgetitek magatokat ilyen álszent pózokban, mint a playboy csajok.
Amikor látlak titeket, ezeket a szent szeretőket, hogy megdorgáljátok a gazdagokat, a politikusokat, az egyházi fafejeket, hogy csak halkan nevezzem őket antikrisztusoknak, amikor látom, hogy ezeknek prédikáltok, akkor majd még felfigyelek rátok. És majd ha bebizonyítjátok, hogy valamilyen termeléses kétkezi munkával megszerzitek a megélhetési jogaitokat, és beszkennelitek az adóbefizetésről szoló számláitokat, akkor még meghallgatom amikről beszéltek. De mindaddig beszédetek olyan nekem mint a légy zümmögése.
És te balga nép, mi a francot kell neked az ilyen filozófusok? Nézz a családod tagjaira, a szemeikbe és mindjárt meglátod, hogy ott a szeretet az élet egy karnyújtásnyira, nem kell ehhez sem biblia sem korán sem semmi, sem pap sem rabbi sem tibeti szerzetes, elég a jó érzés. Ha kér a családtagod egy pohár vizet, adjál neki, ha kér kalácsot, süssél neki. Építs meleg házat neki. Ha nincs pénzed menj dolgozni. Ne lazsálj, ne várd az istenek kegyelmét, mert azok nem adnak semmit. Igyekezzél adót fizetni, hogy az ellenőrök békén hagyjanak a meleg házadban. Ez a szeretet. Nem a nagy duma. Ez az a szeretet amire az istenek csak áhítoznak és kínjukban filozofálnak, dugva esznek és titokban dugnak, nehogy kiderüljön földhözragadtságuk. Ha fáj a foguk fogorvoshoz mennek, ha fáj a hasuk, helikopterrel viszik a mentők.
Nincs szebb dolog, hivatás, mint a családért reggeltől estig gürizni, értük élni. De ezt sem a dalai Láma nem tudja, sem más ilyen szent próféta. Mert nekik nincs családjuk. Nincs honnan tudják milyen érzés szeretni és szeretve lenni.