Amiről a szentek nem beszélnek...

kartundoboz.blogspot

Amiről a dalai Láma sem beszél.

És amiről a nagy szeretet próféták sem tesznek említést.

Biztos láttatok már olyan filmeket, ahol mindenki jól él, de nem igazán derül ki miből élnek? Minden fasza, mindenki tele lóvéval, de csak éppen nem tudják mivel verjék agyon az unalmas napjaikat? Aztán a filmek folyamán kiderül, hogy azért boldogtalanok, mert nincs szeretet az életükben. És tánánáu, jön a nagy spirituális ébredés, amikor úgymond az ember életébe költözik a szeretet. Persze mindig jóképű pasik vagy csajok társaságában, akik mellesleg mind jól élnek. S a film húz egy vonalat és azt mondja, hogy a konklúzió a következő: mit sem ér a vagyon szeretet nélkül. Aztán szeretettel megtelve milyen jó és szép az élet. És ilyenkor szokott elsötétülni a képernyő, hogy boldogan dióhéjba kerekednek, mert bennük él már a szeretet és nem a pénz. Persze attól az ingatlanok maradnak, a bizniszek futnak, annyi, hogy már nem egyedül unják magukat, hanem együtt.

Na ebben a képben látom én ezeket a szeretet prófétákat, amiket oly sűrűn és szerintem teljesen értelmetlenül idézgetnek szerte a neten.

Hosszasan írnak ezek a próféták arról, hogy tulajdonképpen nincs értelme dolgozni, hajtani, mert semmit nem viszünk magunkkal, inkább éljünk szeretetben, Istenre nézéssel. És felhoznak egy pár olyan példát amivel éppen az átlag ember gyomrába és szívébe marnak egy éles tört. Ezek a szeretet látnokok sosem kezdenek ki a gazdagokkal, a politikusokkal, az egyházi trógerekkel. Kiket bántanak? A csóreszeket! Akik szarni sem tudnak a sok melótól, a sok gondtól és nyomorúságtól. Mert nekik éppen az hiányzik az amúgy összeesett lelki világukhoz, hogy valaki még jobban felkorbácsolja a szart, hogy attól rémesen szarul érezzék magukat. Magyarán még kap két pofont a csóró, mert nem akar megdögleni.

Az ilyen szeretet próféták tulajdonképpen anarchisták. És arra buzdítják az embereket, hogy hagyjanak fel a szervezett polgári életükkel, ne lakjanak házakban, hanem menjenek gyökereket zabálni a pusztába, ne dolgozzanak, mert minek, mert aki dolgozik az az ördög fia, e világ rabja, Sátán az ilyennek az istene.

Amivel nem számolnak ezek a dalai -féle Lámák, hogy vannak még tisztes polgárai ennek a Földnek, akik naponta szeretnek mosdani, mindennap legalább kétszer enni, meleg lakásban lakni, rendesen iskoláztatni gyermekeiket, ezért hajlandóak megdolgozni, sőt valamennyit rááldozni az állami közigazgatásra is, hogy minden igyekezetét rendőrség, katonaság megvédje. És még arra is hajlandó, hogy a nem termelő, a nem dolgozó filozófus vagy se rétegekre is szán valamennyit. Ha nem is valami nagy Isten szeretetből, de úgynevezett szociális szolidaritásból. Most ha ezt a szerkezetet leírjuk, összeszámoljuk, rájövünk, hogy valakinek ezt fent kell tartani. És ki fog reggel felkelni ezért dolgozni? A jóhiszemű ember, aki aztán napjában kapja a nagy lebaszásokat, hogy minek dolgozol annyit te istentelen?

Innen is látszik, hogy ezek az istenes emberek mennyire hiányoznak az életből és a nagy öreg tölgyfák alatt hiába imádkoznak, mert nincs honnan megértsék, hogy miben van a nép fia.

Értsétek meg végre ti szent fazakak, hogy az átlag emberek nem azért güriznek reggeltől estig, hogy több vagyonuk legyen, mint azt le tudnák élni, hanem azért, hogy a tifajta dumásoknak is legyen egy egy kenyér az asztalotokon, mert effektíve nem értetek semmihez, egy perecet, egy kiflit nem vagytok képesek magatoknak megsütni, de jár a szátok a visszafogott életmódról, de ti sem jártok sem gyalog sem szamárháton, hanem négykerekű benzin motoros autókon. És nem viskókban laktok, mint a csórók, akiktől azt a kibaszott paraboláját is elsajnálnátok. És gyökereket sem esztek. Csak fényképezgetitek magatokat ilyen álszent pózokban, mint a playboy csajok.

Amikor látlak titeket, ezeket a szent szeretőket, hogy megdorgáljátok a gazdagokat, a politikusokat, az egyházi fafejeket, hogy csak halkan nevezzem őket antikrisztusoknak, amikor látom, hogy ezeknek prédikáltok, akkor majd még felfigyelek rátok. És majd ha bebizonyítjátok, hogy valamilyen termeléses kétkezi munkával megszerzitek a megélhetési jogaitokat, és beszkennelitek az adóbefizetésről szoló számláitokat, akkor még meghallgatom amikről beszéltek. De mindaddig beszédetek olyan nekem mint a légy zümmögése.

És te balga nép, mi a francot kell neked az ilyen filozófusok? Nézz a családod tagjaira, a szemeikbe és mindjárt meglátod, hogy ott a szeretet az élet egy karnyújtásnyira, nem kell ehhez sem biblia sem korán sem semmi, sem pap sem rabbi sem tibeti szerzetes, elég a jó érzés. Ha kér a családtagod egy pohár vizet, adjál neki, ha kér kalácsot, süssél neki. Építs meleg házat neki. Ha nincs pénzed menj dolgozni. Ne lazsálj, ne várd az istenek kegyelmét, mert azok nem adnak semmit. Igyekezzél adót fizetni, hogy az ellenőrök békén hagyjanak a meleg házadban. Ez a szeretet. Nem a nagy duma. Ez az a szeretet amire az istenek csak áhítoznak és kínjukban filozofálnak, dugva esznek és titokban dugnak, nehogy kiderüljön földhözragadtságuk. Ha fáj a foguk fogorvoshoz mennek, ha fáj a hasuk, helikopterrel viszik a mentők.

Nincs szebb dolog, hivatás, mint a családért reggeltől estig gürizni, értük élni. De ezt sem a dalai Láma nem tudja, sem más ilyen szent próféta. Mert nekik nincs családjuk. Nincs honnan tudják milyen érzés szeretni és szeretve lenni.