Már fáj

Az a legviccesebb, hogy az ember a budin ülve olvas, és egy adott ponton kommentelne. És rájön, hogy nem lehet. Először is azért, mert ma felfüggesztettem a facebook oldalamat, másodszor meg azért, mert könyvet olvastam...
Rájöttem én már rég, hogy alkotásaimat hátráltatja a Világ studérólása, elvész a rengeteg ötlet, energia és idő. Itt Imrének is igaza van.
Olyan dolgokkal traktál a virtuális világ, amihez semmi közöm nincs.
Amin én változtatni tudok az a kertem, a műhelyem. A többihez már hozzászólni sem tudok értelmesen. És ez a zavarodás egyre csak erősödik. Senkinek nem jó.
Elkezdtem írni az életemet, öncenzúra nélkül, mert az örökbe akarom hagyni. Majd publikálja más halálom után, ha arra érdemes, ha nem, irány a kazán. De így, hogy ezt is megnézem, azt is, nem megy.
Mindig megtaláltam az újraindítás gombot, most is meg fogom.
Előbb rendet teszek.
Az idő véges és még van pár intézetlen dolgom.
Fáj, nem fáj, de a blogolás most már árt nekem.