Ülök
nem a hegytetőn s onnan nézelődök jó fáradtan, hanem
beleroskadva székembe s onnan pislogok a műhelyem zegzugai felé.
S közben a legyeknek prédikálok. Vagy egy egy cincogó klasszikust
tercelek falcsul, se időt, se semmit betartva, csak ahogy Csabi
szokott bármilyen zenére székelyül trillázva fütyülni. Az
olyan az a Csabi -féle székely trilla, hogy elindul lentről s
tremolóban futva felfelé beszkenneli a lehetséges legközelebbi
hangot, s mire berezonálna a cincogás már előrébb van, de a
tremoló szépen lágyan úszik a levegőben, mindig a megfelelő
hangjegy irányában. S ez ad egy ilyen egyedi hangzású
zenestílust. De nagy meglepetésemre ezt a stílust Kiss Tibinél is
hallottam egy számában. Amint fütyülve kísért egy refrént. De
úgy mint ez a Csabi szerintem senki nem tudja művelni e műfajt.
Mivel én tanítványa voltam akarva akaratlanul, akarva akaratlanul
beavatódtam ebbe. Igaz kissé bénán, a magam sajátos stílusában,
de rá tudok erre hangolódni. Az a jó ebben a stílusban, mert
legyen szó opera áriáról, rockról, balladáról, lagzilajcsiról,
nagyon otthon van mindegyikben. Füttytrilla mely tremolóban keresi
az igaz hangjegyet.
Hogy
sosem találja azt meg, az maga a művészet. Mert ha megtalálná,
az már nem eredeti, hanem utánzat, azaz giccs.
Na
így a giccset kijátszva bambulok én nem a hegyen, hanem a széken
a műhelyben s a legyeknek trillázok, illetve prédikálok.
Mikor
hangosan, mikor lélekben.
Se
így, se úgy nem zavarok senkit.
Így
a prédikáció:
Szóval,
tesvérek és tezsvéreg.
Ugye
itt állunk megint a zÚr előtt, fantáziánk teljes hiányával,
ami istenileg a zÚrat illeti. Miszerint jönnek a niggerek s arabok
mint megannyi istentelen s pogány, kik majd életünkre tőrnek majd
vala befogadván őket.
Pusmogunk
s rettegünk, összeesküvés tervektől rémes a lelkünk, ama
kősziklára épített kastély bebizonyosodott, nem több mint
ingoványra épített sárkunyhó, melyet az első csepergés elvitt.
Hogy
a görögöket elviszi a kamat s lassan mi is a kamatlábon esünk
össze, oda nyugati civilizációnk.
Veszélyben
az emberiség.
Isten
ha volt, meghalt.
Mert
ha volna Isten, mitől is félnénk mi?
Ez
a hülye Cézár is többet értett meg ebből a jézusozásból,
mint münk, kik nem tartatunk hülyéknek? Mert mit mondott ez a
hülye Cézár mikor jönni látta a kísértőt? Azt mondta ez a
hülye Cézár, hogy idézzem: „YES! JÖNNEK A FARKASOK!” s
vigyorogva, imádkozva várta a kísértőket, bízva egy szem
Urában, hogy az majd megsegíti, nem ró rá nagyobb terhet, mint
azt kibírná.
Mert
ugye most mi lenne, ha a sok niggerben a megtérítenivaló anyagot
látnánk, mint mikor a cipőgyáros ujjongva felfedezte Afrikát,
hogy ott mindenki meztelábas?
De
nem, mert mi itt csücsülünk a katedrális tornyán s onnan
köpködünk istenesen lefelé.
Mert
most ha mindnyájan kik keresztényeknek valljuk magunkat odaállnánk
mindenki a hite szerint ekkor s ekkor egyszerre a világon mindenhol,
és hangos szóval kiáltanánk az Úrhoz, bűnbocsánatért,
miszerint hitetlenül kezeltük a világ dolgait s bölcsességet s
hitet kérnénk Tőle, talán mint megannyi csipkebokor meggyulladna
bennünk is a látás lelke.
Mert
az ördög győzelme az, hogy nem merünk a szemébe nézni az
gonosznak.
Egyik
felén azt mondjuk: mily nagy vagy Te, s másik felén rettegünk,
mert pár nigger megjelent itt kétségbeesve.
S
te Merkelné, asszonyok nagy asszonya, kikezdesz azzal a
szerencsétlen kislánnyal s jól beolvasol neki, hogy minden geci
niggert s rézbőrűt nem fogadhat be Európa, mert Európa csak a
fehérek szent temploma, ugye drágám megérted, hogy mész te a
kurva anyád picsájába...(mondja ez a Merkelné, nem én...). Hát
nem kell ehhez niggernek lenni, fehér zsebében is kinyílik a
zsebkés, ilyen álnok, pitiáner képmutatás láttán. Mert lett
volna fasza csaj ez a Merkelné, ha lemegy a pengés kerítésig, s
így szeretetteljes simogatással vagánykodna a százszám
elcsigázott, éhes, szomjas felnőtt niggerseregnek.
Vagy
mit mond magában a sok lelki buznyák? Jól megmondta! Nem lágyul
el ő egy szerencsétlen kislánytól. Nem, mert szart enne, ha a
kerítéshez menne a sok nigger elé.
Mert
hőgyeim s úrjaim, mik vogmuk mi ezen Ég alatt s Föld felett húsz
centivel? Isa pur és hamu vogmuk. Meg egy rakás hitetlen szar.
Idáig
a prédikáció.
Izzadt
fejemre rászállt néhány légy, valószínű egyet értettek
velem. S akként cselekedtek.