Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A Cetelem, a lankás kenyér és a Dark


Mondja a Cetelemes néni, hogy: “maga mindig olyan szomorú, mikor jön a részleteket kifizetni... mindig látom, hogy nagyokat sóhajt, ahogy leteszi azt a 600 lejt minden hónapban. Igaz, hogy csak 550 lejt kéne letegyen, de maga mindig 600 lejt fizet. Ez érthető, de amit nem értek, hogy miért olyan szomorú mindig?”
Hát, -mondom a Cetelemes néninek- azért vagyok szomorú, mert úgy érzem, mintha sosem fogynának el ezek a kölcsön részletek.”
Dehogynem fogynak! Nézze csak... -mondja a Cetelemes néni és előveszi zsebszámológépét és pötyögtet bele- jövő hónapban már 10000 alá fog menni! Megtöri a tízezrest. Az már jó, nem?”
Hát... -mondom én- igen, de attól még rengeteg van. És mivel a 600 lejnek a fele kamat, elképzeli, hogy hány évig kell nekem ezt fizetni.”
Igen.. -mondja a Cetelemes néni- de mondja meg őszintén, azt amit vásárolt a kölcsönből, ugye jól jött? Biztos valami szép, vagy valami jó dolgot vásárolt belőle....”
Hát... -bólogatok- ..mondjuk ez igaz, autót vettem, mert a régi már nagyon elromlott, nem lehetett javítani.”
Na látja, - lelkesedik a néni- vett egy jobb autót! De mondja meg őszintén, a kölcsön nélkül meg tudta volna venni az autót?”
Hát nem...” -vallom én.
Na látja... ne legyen olyan szomorú... ahányszor fizetni jön, mindig gondoljon az autóra.”
Hát persze, igaza van...” -mondtam beleegyezőn.
Na látja... gondoljon a jó dolgokra, mert rossz van elég.”

Megnéztem jobban a nénit, amíg megírta a számlát, mióta megnyílt a Praktikeri fiókja a Cetelemnek, olyan 15 éve, azóta ott dolgozik. Mindig olyan morcos volt ő is, most mitől lett ilyen pozitív, nem tudom? Mindegy, de ezen aztán elgondolkodtam, és van benne igazság... Kölcsön nélkül egy rollert vehettem volna, esetleg.
Így a Cetelemről.


Kicsit utánaolvastam az esti szomorkodásomban a ditrói Sri Lankás botránynak. Megnéztem pár filmecskét vele és próbáltam leszűrni belőle mi az ami engem érint.
Még semmi nem érint ezzel kapcsolatban, avagy nagyon is érint. Ahogy vesszük.
Elképzeltem, amint a két szerencsétlen feka csávó nem érti mi történik körülötte. Aztán amikor megértik, elkeserednek. Talán nem hisznek a szemüknek, fülüknek. Aztán jön a pék tulaj és lefokozza őket még niggerebb munkára. A társadalmi nyomás hatására.
A társadalom őrjöng a kultúrpajtában, ami valószínű rég nem volt kultúrától hangos. Úgy néz ki a pékségben majd minden lakosa a falunak dolgozott egykor. A péktulaj igazi patronhoz méltóan viselkedhetett alkalmazottaival, agyondolgoztatva minimálbérért.
Uniós pályázaton megnyert egy csomó lóvét. Milyen cuki... ismerek még valakit, aki azt szereti, hogy alkalmazottai kiéhezve és mint vadállatok essenek egymásnak, és az ilyennek siker sikerre halmozódik, minden pályázatot megnyer és nemzeti hős. A kutya is a hegyre szarik cucc.
Persze, ez az egyik vetülete, hogy éljen a Farkas és haljon az Őz. Az uniós pályázatok is hűség kifizetések, csak a sok marha naiv gondolja, hogy a gazdaság egyensúlyaként hozták létre. Az uniós pályázatok az egyik legnagyobb korrupciós csatorna.
A helyi vezetések nem nyomnak a latban, nem tudják a gazdasági útvonalakat megváltoztatni. Csak az adókból tudnak variálni. Az államnak az a célja, hogy a nép fizessen adót. A többi nem érdekli, de nem is szándéka, hogy érdekelje. Ők úgymond háztartást vezetnek, aminek a bevételét a nép termeli ki. Olyan ez, mintha az én béremet másra bíznám, hogy más mondja meg mikor mit egyek vagy se. Aztán a háztartás termelői meg deszkurkálódjanak (ügyeskedjenek, csipkedjék magukat).
Az egész botrányból az jött le, hogy a gettó székely milyen gyűlölő fajta. Erre a ditrói jellegű jelenségre már régóta világítok, vagyis hogy eljön az idő, amikor a nyugati gazdasági modellt kopírozva, mi is be fogunk hozni fekákat, s egyebeket, akik fantáziát látnak abban, amiben mi már nem. Nem ismétlem most magam.
Én már a megoldáson gondolkodom. Például, hagyni kell a pékséget, hadd hozza a sri lankaiakat, azok nem hibásak. Nem lesznek akkor sem hibásak, amikor tényleg elkezdik venni az olcsón odaprédált házakat és elhozzák a fél falút Sri Lankából. Ez emberi természet, sőt kötelesség, hogy az ember megpróbál túlélni, jobban élni.
Itt a kérdés az, hogy én mennyire értékelem vagy sem a helyet ahol élek?
Például, oké, van ez a pék és ellátja nemcsak a környéket kenyérrel, hanem más falvakat is. Meglehet egy kiskirály, befeküdhetett ide oda, de lehet, hogy nem, csak egy ügyes vállalkozó, aki látott fantáziát abban, amiben más nem. Ha én annyira fosok a falumért, sőt össze is csődül háromszáz magamfajta fosos, akkor döntsük el, hogy mindenki süssön otthon kenyeret. Per hecc. S akkor Ditróba nem kell srilankás feka. Ennyire eccerű. 150 lej egy kenyérsütő gép, rögtön süthető vele, kb öt óránként lehet sütni egy kenyeret vele, sokkal finomabb, egészségesebb. Talán nem olcsóbb, de nem is drágább.
Tessék. Én három évig használtam egy már használt kenyérgépet. Egy évben ha nem is minden nap sütöttem, mert egy kenyér elég hármunknak másfél napra, de 250 kenyeret megsütöttem vele évente. Csak 500 kenyeret bírjon egy gép, az harminc bani per kenyér az amortizáció. S akkor mi van?
És így, szépen befedni az élet minden területét, szükségét, mert amint Kós Károly mondtavót, hogy mi is tudunk czifrás zsinórt készíteni, nem kell nekünk az idegen zsinór.
Én a mai napig sem értem, hogy mitől retteg mindenki? Én csak az infantilis bénaságot látom, a restséget és csak néz ki a fejéből a marha, minha ma született volna és nem tudja hova tegye a világot.
Így a srilankás kenyérről.


Nem értem. Egy ideig jópofának tűnt nekem, amikor a feleségem azt mondta, hogy amikor valahol megjelenek, vagy megszólalok, mindenkinek ökölbe szorul a keze és legszívesebben köveket ragadnának. Nem kell csináljak semmit, csak üljek ott és már attól mindenki ideges. Itt van ez a képem, tessenek analizálni és megmondani nékem, mi oly felháborító bennem? Mi az amitől utálni lehet engem? A képet egy sötét képből hívtam elő, normál nézetben csak egy fekete kontúr a fejem, még én is elcsodálkoztam, hogy a Nikon kamera (ilyen kínai turistáknak szánhatták úgy 10 éve) képes ilyen felhangokra, és ezt egy csóró programban előhívtam. Minden arcvonalam megerősödött, valahogy úgy, hogy na nesze neked pattanás, háj és öregedés... nesze neked egy frusztrált, szomorú, mírges ember. Ki most mondja, hogy mindenkit lekaszál egy AK47-ttel, aztán most omlik össze elérzékenyülten.
Bárhol megszólalok, számba sem vesznek. Pedig úgy hiszem, hogy van bennem cinizmus, gúny elég, de hogy semmiféle reakciót nem váltok ki senkiből... ezt nem értem. Kezdtem hinni, hogy talán mégsem érthető szavam, talán selypítek mert nem hordom a protézisemet, talán egy algoritmus nem is jeleníti meg hozzászólásaimat, posztolásaimat, küldeményeimet?
Azt tudom, hogy az ignorancia is egy válasz. De ennyire?

Ezért nem publikálok mostanában, mert nincs az a feedback, ami ingerelne rá.
Pár emberrel privátban levelezek, ez egészen jó érzés, várom a leveleket, majdnem olyan izgalmas, mint amikor borítékban küldték.
Viszont elkezdtem írni az én Jézus és Isten képemről, amit nem szeretnék most blog formájában töltögetni, mert az úgy lesz máglyaanyag, ahogy lesz egyben.
Kornélia unszolására fogtam neki, és azt hiszem, hogy annyi marhaság mellé elfér az én marhaságom is, amit valószínű a házi nyomdámban (Epson gagyi) fogom nyomtatni meg papír forma publikálni. Lesz benne garantáltan eretnek Biblia fejtegetés is, meg ilyenek. Ropogni fognak a tűzben, mint hamvasztáskor a kövér ember zsírja.
Na így a Darkról.

Így a három az egyben bejegyzésről.