Levél az üvegházból.

"Kedves Zolika. Ugye jó volt a grundon játszani? Elsiettél a garázsajtón, elfelejtettél elköszönni. Hogy őszinte legyek, nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki tőled? Tudtad, hogy a nyazsgám egyszer elfogy, én mindig mondtam neked is és más játszótársunknak is, hogy a nyazsga véges nálam, mert a Nyazsga király nagyon megharagudott rám, amiért a nevén szólítottam és nem a rangján. Azóta minden vágya, hogy engem kikergessen a grundról.
Most itt reszketek az üvegházban, nyakig a hideg vízben és gondolom neked ezt a levelet.
Ne haragudj, Zolikám, hogy néha hagytam magam veszteni amikor golyóztunk. Legtöbbször az én pénzemmel golyóztál és ha győztél, akkor sem adtad vissza, amit adtam neked. Mikor volt nyazsgám, akkor barátok voltunk. Most, hogy nincs nyazsgám, elslisszoltál a garázsajtón. A szemetet sem vitted el.
Sajnos, amikor ingyen tanulhattam volna, nem voltam figyelmes, ma már minden tudást többszörösen kell megfizessek. Tudom, hogy a grundon a játékszabályok megváltoztak, játékháborúnk komollyá fajult és most már élesbe megy, életre halálra. Gondolom ettől ijedtél meg, és ezért pattantál meg a garázsajtón a játékaiddal.
Kedves Zolikám. Én kívánok neked sok szerencsét más játszótereken, és kívánok neked nálamnál jobb játszópajtásokat. Azonban egy dologra figyelmeztetnélek. Ahogy a mi grundunkon megváltoztak a játékszabályok, számíthatsz arra, hogy más grundokon nem lesz aki golyópénzt adjon neked hitelbe. Nem lesz aki a víz alá bukjon helyetted, nem lesz senki, aki a Nyazsgakirállyal szembe szegüljön.
Ezt csak úgy mellékesen írtam. Mert mától én sem vagyok a régi. Mától senkinek nem adok golyópénzt hitelbe, mától nem fogok sajnálni senkit. Ezt tanultam Nyazsga királytól, Gézukától is, Józsikától is, Gyuszikától is, Margitkától is és most tőled is.
Isten áldjon Zolikám. Szeretettel Pistike."

Gyuszika

Gyuszika, a Pál utcai fiúk grund mestere értetlenül kérdezte Pistikét, mit akar azzal mondani, hogy élet csak vertikálisan van? Hát úgy, gesztikulál Pistike a kezeivel, hol az égre mutatva, hol a földre, mintha valami oda-vissza menne, és hozzáteszi, hogy mármint nincs élet csak az egyéni ember és az Isten között. Horizontálisan, és kezeivel mintha a földet simogatná jobbra-balra, azt mondja Pistike, nincs élet. Mármint az ember és ember között.
Jaaaaa. Kapcsolt Gyuszika. Hát az nincs. Tette hozzá. Ritkán történik meg az. Mondta elgondolkodva és valahova messze nézett.
Pistike azt kérdezte Gyuszikától:
-Gyuszika. Beszéltél e Margitkával, adna e nekem nyazsgát?
Gyuszika előszedte rovás írásos botját és megnézte, és azt mondta:
-Juj. Elfelejtettem. De nem is találom a számát.
Pistike rájött, hogy Gyuszikának kényelmetlen Margitkával beszélni őérte, mert Margitka a pórba rajzoló a Pál utcai fiúk grundján, és eléggé zsémbes fajta. Mindenre pattog. Nem szereti, ha szívességet kérnek tőle, noha Margitka a világ csúnyája, néha úgy viselkedik, mintha a világ szépe lenne. Egyszer Pistikét kikergette a grundról.
Azt javasolta Gyuszika, hogy miért nem csinál Pistike egy tölcsért, és azzal szívja a nyazsgát a naptól?
-Csinálnék én bíz napkollektoros nyazsgacsinálót – mondta Pistike – de nincs hozzá tölcsérem. De ha csak egy szem nyazsgát adna Margitka, annak nagy jelentősége lenne.
-Beszélek majd Margitkával. - hazudta Gyuszika - tudod, hogy veled nincs baja neki, csak a Nyazsga királyt és Gézukát utálja.
Igen, igen, gondolta magában Pistike, de nem elég ez ahhoz, hogy neki nyazsgát adjon, mert ki Margitkának Pistike, hogy nyazsgát adjon neki?
Pistike megjegyezte magának a tanulságokat és eldöntötte, hogy átírja a Világ történetét és átrajzolja a Világ Jövőjét. Azt a világot, ahol ő, mármint Pistike és Isten vertikálisan jól elvannak.
Nyazsgátlanul.