Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Honosság

 Érdekes téma ez a migráció, addig nem is igen foglalkoztunk vele, amíg a magyar kormány nem lelte kampány témáját benne. És be kell látni piszokul beletalált. Sikert kovácsoltak az emberi félelemből, gyűlöletből. A polgári reakciók vadsága, bunkósága mélyen megingatott engem a kereszténységben vetett hitemben. Kétségkívül ez volt az utolsó csepp a poharamból, elszakadt bennem a cérna, ahogy mondják.
Ami jobban megrendített, hogy pontosan azon ismerőseim korbácsolták leginkább a migránsozást, akik igenis a gazdasági migránsok táborát dagasztották, akikre még azt se lehetne mondani, hogy bármiféle üldöztetés hatására voltak kénytelenek menekülni. Nem, ezek egy jobban fizető munkahelyet, a fejlett gazdaság segélyrendszerét célozták meg egyértelműen, legtöbbjük sikerrel. Üzentek a messzi földekről nekem otthon kínlódó parasztnak, hogy mit tudom én miféle veszély fenyegeti szűz seggemet.
Türtőztettem magam, felesleges vitákba sosem szoktam vállalkozni. Belátom, hogy sem lokál se semmiféle patrióta nem vagyok, inkább egy Rab Ráby különcként duzzogok itt magamban, aki igyekszik megtenni a tőle telhetőt, a zörgetőnek adni a lehetőségek szerint, bért igényelni a méltó a munkás a maga bérére alapon, lehetőleg a természetre minimálisan hatni károsan.
Nem gondoltam volna, hogy ötven évet betöltve, a műhelyben csak magamra számíthatok. Öt hat ember boldogulására terveztem volt a műhelyt. Ehhez mérten vettem hiteleket, csarnokra, épület javításra, modernizálásra, gépekre. Ezt ma egyedül nyögöm. Saját utamat az asztalosságban több mint húsz éve járom. Tíz éves múltam volt benne, mikor ezt a lépést megtettem. Lelkesedésem, energiám nem holmi kezdő álmodozás volt.
89 előtt volt némi jogosultsága annak, ha valaki kimenekült az országból. Habár belegondolva, a rengeteg otthon maradt sínylődőket, nem is igazán értem mitől tudtuk csodálni azokat akik kimentek és új életet kezdtek? 89 után kezdtem nem érteni, hogy miért is mennek külföldre, hisz demokrácia van, nincs többé diktatúra? Jött a lehetőségek ideje, özönlött a kultúra, ahányszor megadatott, hogy Magyarországra utazzak, minden kuporgatott pénzünk ráment könyvekre, zenére. Akkoriban hoztuk létre az “Adina & Attila” céget, amikor tele pofával üvöltötték, hogy Funár Kolozsváron magyart reggelizik, később a “Hunatti” céget Déván. Nem a magyarságunk miatt zártuk be ezen cégeinket, hanem azért, mert nem bírtuk fenntartani.
Közben folyamatosan ürült országunk, ment ott mindenféle, román, magyar, cigány, úgy mentek mintha kergették volna őket. Nemcsak elvétve mentek, hanem csőstől.
Olyan szempontból értettem meg a jelenséget, hogy igen, valószínű könnyebb kint beállni egy pályára, valószínűen gazdaságosabban működnek a dolgok, a munkahelyeken végzett munkák leegyszerűsítve, azaz lebutítva, szalagszerűen működnek, az alapon járó minimálbérből relatíve többet tesz a kosarába az ember hétvégeken és ez némi biztonságot kölcsönöz. Mert a hon szempontjából nem értettem meg a dolgot. Hogy tudsz családot hátra hagyva menni a nagyvilágba? És azóta sok drámát kellett végig nézzek, amint itthon húgypénzért túladtak ingatlanokon, hogy ott feléljék albérletbe, vagy hogy egyáltalán kezdeni tudjanak idegenben, esetleg egy jó mosogatói állásba bekerülni. Ez nekem nem fért a fejembe. Igaz, maradi és kemény fejű vagyok. Nem tagadom.
Nekem sosem volt saját portám. Az élet úgy hozta, talán mint történelmi igazságtétel, vagy isteni beavatkozás, hogy 2004-től van saját portám. Persze 30 évre eladósodva. De akkor is, ma is azt mondom, hogy országépítés ez. Ha ezt amerikai módszerrel értem el, akkor amerikai legyen, nem bánom, jobb mint porta nélkül bolyongani bérből bérbe. Én akkor is, ma is azt hiszem, hogy a saját tulajdon a szent és ha megvan, meg kell őrizni. Hivatalosan is meg nem hivatalosan is a saját tulajdon határozza meg, hogy hova tartózol. Én ezt így láttam és hittem. És egyelőre még mindig így látom, noha vannak pillanataim, gyengébb hangulataimban, amikor hajlamos vagyok mást hinni. De ha összerázom magam, ha nincstelent látok, ráeszmélek arra, hogy mégis jó úton vagyok. Még így is, hogy ötven évesen egyedül vívom szélmalom harcaimat, az igenis létező óriásokkal.
Életem művének némi igazolását véltem felismerni egy szíriai hír kapcsán, ahol egy gátat foglaltak vissza az egyre gyengülő magukat iszlám államnak nevezett terroristáktól. A képek mögött figyeltem az embereket, az ott élő szíriai polgárokat, amint néhol romos épületek közt tettek vettek, és felmerült bennem a kérdés, hogy ők miért nem vették nyakukba a világot, mint mások milliói? Mi a fenét tudnak többet, mit remélnek többet mint azok akik most egy más fajta üldöztetésben vándorolnak Európában?
Nincs hogy ne terjesszem ki ezt a kérdés sorozatomat más területekre is, például sír Magyarország többsége, hogy zsarnok kezében a kormány, de borzasztó nagy arányban vannak azok, akik nem mennek szavazni, mondván nincs kire. Ha nincs kire, miért nem alakítanak maguknak tetsző pártot? Hatalmas táborról van szó, nem csupán elenyésző százalékról. És be serious... ma az online lehetőségekkel nem lehetne szervezkedni?
Nem a nyugati világ bűne, hogy fogyunk és tömegesen migrálnak feleink idegenbe, hanem a feleink gyengesége, hogy ne mondjam butasága. Azért merném butaságnak nevezni, holott sok okos ember kiment, mert akik kimennek ott minden segget képesek kinyalni, itthon már a fingtól is elájultak. Ugyanazzal a szervilizmussal, lelkesedéssel, erőbedobással itthon is vállalkozhatna felünk, de valamiért nemcsak a próféta sem jó ha a miénk, de a föld se jó, ha a miénk. Ez olyan, amikor ez a balfasz Balázs tehenész nem fogadta el az ajánlatot, hogy tíz éves törlesztéssel átvegye a 17 tehenet csarnokostól, csupán abból kiindulva, hogy jobb neki egy biztos minimál béren szolgának lenni, mint bevállalni a magán vállalkozást, holott többször együtt kiszámoltuk, hogy jobban járna és mellé kap egy szelet országot. Az agyában így volt kényelmesebb. Lehet kényelmesebb így feleinknek is kimenni, másnak négere lenni. Pedig kiszámoltuk az agrár turistával, hogy neki napjában mennyi hagymát kell eldugnia a brüsszeli túléléshez, ha ezt itthon is eldugná, élhetne mint Marci hevesen a saját portáján. De nem teszi. Miért? Mert gyenge. Mitől jó másnak négere lenni?
Én azt sem látom helyesnek, hogy akkor azokra akik itthon maradtak, mindenféle idióta, úgymond hagyományokra épülő törvényeket erőltetni, mint mikor a templomjárókra üvölti a pap hogy térjenek már meg. Mi megtettük a hagyományra épülést, itthon maradtunk, nem esik jól, ha emellé kapjuk a hideg zuhanyt is.

A mi, itthon maradtak reménykedéseink, meglátásaink helyessége és haszna abban látszana meg, ha ebben a zavaros Európában lassan haza szállingóznának feleink. Az ott tanultakkal itthon többre mehetnének.
Ha nem, egyértelműen mi vagyunk a lúzerek. És akkor jogosan jöhetnek más népek beköltözni elhagyatott házainkba, csarnokainkba, parlagon hagyott földjeinkre.
Szerintem egy koreai, vietnámi vagy kínai úgy költözne be helyeinkre, mint az ígéret földjére. Mi meg itt osszuk tál lencsékre.

Így a honosságról.